VISSZATÉRÉS

A hátrányos helyzetűek vagy megváltozott munkaképességűek visszatérése a munkaerőpiacra az egyik legnagyobb foglalkoztatáspolitikai kihívás. Különösen igaz ez a pszichiátriai betegségekkel élőkre, de már van sikeres hazai példa. Az Európai Unió támogatásával megvalósult projekt, a közvetlen cél sikeres elérése mellett, új szakmai módszerekkel és követendő tapasztalatokkal is szolgált.

A hátrányos helyzetűek vagy megváltozott munkaképességűek visszatérése a munkaerőpiacra az egyik legnagyobb foglalkoztatáspolitikai kihívás. Különösen igaz ez a pszichiátriai betegségekkel élőkre, de már van sikeres hazai példa. Az Európai Unió támogatásával megvalósult projekt, a közvetlen cél sikeres elérése mellett, új szakmai módszerekkel és követendő tapasztalatokkal is szolgált.

A modern módszereknek és eszközöknek hála, ma már a pszichiátriai betegségek kezelésének végső célja nem a tünetek csillapítása vagy megszüntetése, hanem az érintett betegek teljes életbe történő visszavezetése. A sikeres visszailleszkedés egyik kulcsa a visszatérés a munka világába.

Az Európai Uniós támogatással megvalósult Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program (HEFOP) a társadalmi kirekesztés elleni küzdelmet is támogatta, a munkaerőpiacra történő belépés segítségével, például a megváltozott munkaképességűek körében is. A program keretében megvalósuló több száz projekt közül azonban mindösszesen egyetlen egy  foglalkozik pszichiátriai problémákkal küzdő hátrányos helyzetű emberek munkaerőpiaci és társadalmi (re)integrációjának elősegítésével.

A „Pszichiátriai problémákkal küzdő, hátrányos helyzetű emberek munkaerő-piaci és társadalmi (re)integrációjának elősegítése integrált megközelítésű, alternatív képzésükön és foglalkoztatásukon keresztül, pszicho-szociális támogatás biztosításával." című (HEFOP-2.3.1.-2004.09-0039/2.0 jelű) pályázat a Psychoeducatio – Léleknevelés Alapítvány, a Fővárosi Önkormányzat Szent János Kórház és Rendelőintézet, valamint a LUX-TEX Rehabilitációs Foglalkoztató Kft. együttműködésében valósult meg. A képzés és a foglalkoztatás helyszíne a foglalkoztató partner által, a Szent János Kórház területén, a XIX-es épület alagsorában, önerőből felújított, foglalkoztató üzemhelyiség, valamint a beruházásából öltöző helyiség volt.

A kitűzött cél 10 fő ECDL végzettséget adó számítógép-kezelő és 9 fő OKJ-s végzettségű női ruha készítő szakember munkaerő piaci elhelyezkedése és re-integrációja.

A munkaprogram 2006 augusztusában a célcsoport tagok kiválasztásával és a végrehajtók felkészítésével kezdődött. A program résztvevőinek kiválasztása során a szervezők 200 levelet küldtek ki a budapesti és környező szociális és egészségügyi intézményekhez, Pszichiátriai Gondozókhoz, a Szt. János Kórház volt pácienseihez. 70 rövid interjú és személyes kapcsolatfelvétel segítségével választottak ki egy 30 fős célcsoportot, közülük pszichológiai és szociális mélyinterjú, valamint pszichiátriai vizsgálat segítségével állították össze a 19 fős csoportot. A szervezők – a mentális betegségben szenvedőkre jellemző nagyobb lemorzsolódás miatt – egy „holdudvart" is kialakítottak, akik folyamatos pszichológiai és szociális támogatásban részesültek.

E munka során a résztvevő szakemberek új komplex szakértői minősítési és egyéni szükségfeltáró vizsgálati rendszer építettek ki, így a programban alkalmazott új szakmai módszer: a neurogkognitív képességek felmérése és az új, funkcionális besorolási rendszer országosan is alkalmazható lehet a csökkent munkaképességű személyek rehabilitálhatóságának felmérésében. Az új módszer fontos eleme, hogy segítségével a meglévő képességekre építhetünk összhangban az újonnan elfogadott rehabilitációs törvénnyel.

A képzés során egyszerre zajlott az elméleti és gyakorlati oktatás-foglalkoztatás, valamint a pszichológiai és szociális segítségnyújtás, az egyéni fejlesztési tervek megvalósításával. A gyakorlati foglakoztatást – folyamatos pszichoszociális támogatás mellett – a Lux-tex szakemberei végezték. (A Lux-tex az egyik legnagyobb magyarországi hagyományokkal és tapasztalattal rendelkező rehabilitációs (volt cél)szervezet.) Az első szakasz sikeres ECDL illetve OKJ vizsgával zárult. A 19 főből mindösszesen egyetlen ember nem tudott levizsgázni, 9-9 fő szerzett ECDL és felső-női ruha készítői OKJ-s képesítést.

A projekt utolsó, talán a legnehezebb 6 hónapos része a munkaerő piaci re-integráció volt. Ennek során a szervezők együttműködési megállapodást kötöttek a Regionális Munkaügyi Központtal a foglalkoztatást igénylők regisztrációja és munkahelykereséssel kapcsolatos tréninge ügyében.

Sajnos az agilisabb, saját maguk jelentkező, munkát kereső célcsoport tagokat több helyről elküldték, mondván „rokkantosítottak", milyen munkát és regisztrációt akarnak?

Mindazonáltal elmondható hogy ez az úttörő jellegű projekt számos, a továbbiakban kiválóan hasznosítható szakmai tanulságokkal szolgált. Ezek közül a legfontosabb a célcsoport speciális voltának és a program kiírásának értelmezése közötti összhang megteremtése volt, mivel az egyik részvételi feltétel – az iskolai végzettség – komoly mentális betegségben szenvedők esetében korántsem függ össze a valódi képességekkel, készségekkel.

A projekt kapcsán felmerült az a kérdés, hogy mit tekinthetünk nyílt munkaerő-piaci munkának, hova sorolandók a védett műhelyek és foglalkoztatók: a nyílt munkaerő-piaci szereplők sorába, vagy ez egy teljesen más forma?

A jövőre nézve a szervezők feltétlenül javasolják, hogy a projektek kiírásánál vegyék figyelembe a mentális betegséggel élők szempontjait, valamint felhívják a figyelmet arra, hogy a védett munkahelyek értékes lehetőséget jelenthetnek a mentális betegséggel élők társadalmi re-integrációjában, így az ilyen típusú programokat „sokszorosítani" lenne szükséges.