Európai Parlament 2008. Január 16 Strasbourg: Vita Az Európai Romastratégiáról

Mikor terjeszt elő az Európai Bizottság átfogó cselekvési tervet a romák helyzetének javításáról – egyebek mellett erről vitáztak az EP-képviselők szerda este Strasbourgban. A parlament később várhatóan állásfoglalást is elfogad a kérdésről.

Az EP 2008. január 16-án, Strasbourgban tartott plenáris vitát arról, mikor lesz uniós cselekvési terv az európai romák helyzetének javítása érdekében. A témában szóbeli kérdést intézett az Európai Bizottsághoz a néppárti frakció nevében Járóka Lívia, a liberális képviselőcsoportból Mohácsi Viktória, a szocialistáktól pedig – más képviselőkkel együtt – Lévai Katalin.

Az EP várhatóan állásfoglalást is elfogad majd a kérdésben. Erre legkorábban a január 31-ei, brüsszeli plenáris ülésen lesz lehetőség.

A szerda esti vitában Járóka Lívia (néppárti) azt mondta, „sem a tagállamok, sem pedig az európai intézmények nem léptek igazán előre a romák befogadásának elősegítésében, holott az európai munkaerőpiacnak és az európai társadalmaknak egyaránt érdeke Európa legnépesebb és leggyorsabban növekvő kisebbségének sikeres integrációja".

A képviselőnő szerint a közösségi akcióterv fontos lépés lenne, azonban ehhez „a Bizottság jóval erőteljesebb és hitelesebb elkötelezettsége szükséges".

Járóka hozzátette: „elengedhetetlen továbbá egy összeurópai krízistérkép létrehozása, amelynek alapján fel lehet mérni azokat a területeket az Európai Unióban, ahol a mélyszegénység és a társadalmi kirekesztés leginkább sújtja a roma és nem roma közösségeket, és amelyek mentén az Európai Bizottság a tagállamokat támogatva megkezdheti a deszegregációs munkát, melyet a kormányok különböző politikai elkötelezettségei folytán évtizedek óta halogatnak".

Mohácsi Viktória (liberális) emlékeztetett arra, hogy az EP már többször kezdeményezte, hogy a Bizottság, „haladéktalanul dolgozzon ki európai stratégiát a romák társadalmi beilleszkedésére, felhasználva az integrációs alapot és a strukturális alapokat".

A képviselőnő azt mondta, az unió legalább tíz tagállamában továbbra is gyakori a szegregáció, az indokolatlan fogyatékossá minősítés. Emellett „minden tagállamban a romák átlagos élettartama 15 évvel alacsonyabb az uniós állampolgárok várható élettartamánál", és a munkanélküliek körében is felülreprezentáltak a romák. Mohácsi hozzátette: „mindezek közben sajnos már nem múlik el úgy hónap, hogy valamelyik tagállamban ne lenne rasszista indíttatású támadás a romákkal szemben"

„Nem fér kétség hozzá, jogos a számonkérés, kell az állásfoglalási indítvány, kell az európai szintű stratégia, és kell, hogy minden tagállam készítsen akciótervet a romák integrálására" – fogalmazott Mohácsi Viktória.

„A tagországok többsége a romákat nem tekinti az ország kisebbségének, helyzetükön lényeges változtatásokat nem akar elérni, sőt az elmúlt évek tapasztalatai inkább a radikalizmus és a cigányellenesség megerősödését mutatják mind az új, mind pedig a régi tagállamok területén" – mondta a vitában Lévai Katalin (szocialista).

Szerinte „nincs több felesleges idő, tényleges változtatásokra, összehangolt, európai romapolitikára van szükség. Európai romapolitika nélkül nem létezik nemzeti romapolitika sem". Lévai úgy vélte, el kellene ismerni a romák különleges, „transznacionális kisebbségi státuszát".

„Az Európai Parlament és ezen belül a szocialista frakció beindította már a cselekvési tervét", amelynek keretében márciusban európai körúttal, rendezvényekkel igyekeznek felhívni az európai közvélemény figyelmét a romák áldatlan helyzetére – mondta a képviselőnő.

Tabajdi Csaba (szocialista) azt mondta, „az Európai Uniónak nincs kisebbségpolitikája sem a romák, sem a tradicionális nemzeti kisebbségek, sem a migráns kisebbségek irányában". „Én a romákat is a tradicionális nemzeti kisebbségek közé sorolom, ugyanakkor sajátos szociális hátrányos helyzetük miatt mégis külön kategóriaként kell kezelni őket" – tette hozzá a képviselő. Szerinte az Európai Uniónak is van feladata a kérdésben, „de el kell különíteni, mi a tagállami kompetencia, mi az Európai Unió kompetenciája".

Tabajdi úgy vélte, a tagállamoknak kell nemzeti cselekvési programot elkészíteniük, mivel „minden a helyi szinten dől el". Az EU a politikus szerint a tagállami tevékenységek ellenőrzésével, a legjobb gyakorlatok megosztásával segíthet.

„Nemcsak pénz, hanem felkészített szakértők kérdése is, hogy a többség és a roma társadalom részéről vannak-e olyanok, akik ezt az ügyet előre akarják vinni" – mondta Tabajdi.

Szóbeli kérdés – Egy európai stratégia a roma kérdésben

Jan Marinus Wiersma, Hannes Swoboda, Lévai Katalin, Adrian Severin, Jan Andersson (O-0081/2007 – B6-0389/2007)

Bizottság

Az európai romastratégia

az Európai Parlament Szocialista Képviselőcsoportja

Jogalkotási figyelő

http://www.europarl.europa.eu/sides/getDoc.do?type=OQ&reference=O-2007-0081&language=HU

Intézkedéseket sürget az EP az iparban dolgozó nők helyzetének javítására

Sürgős intézkedésekre lenne szükség a férfiak és nők közötti bérkülönbségek csökkentése céljából, és biztosítani kell a munka és a családi élet összeegyeztethetőségét – áll az EP által elfogadott jelentésben. A képviselők szoros szavazáson úgy döntöttek, nem támogatják, hogy norvég mintára kvótával határozzák meg a nők arányát a vállalatok igazgatóságában.

Ilda Figueiredo (GUE/NGL, portugál) a nőknek az iparban játszott szerepéről készített saját kezdeményezésű EP-jelentést, amelyet a parlament csütörtökön, 462 igen és 60 nem szavazattal, valamint 51 tartózkodással fogadott el.

Eszerint az Európai Unióban „alkalmazottként dolgozó vagy gazdasági tevékenységet folytató majd 200 millió főből több mint 44 százalék nő. Átlagosan a munkavállaló nők több mint 14 százaléka dolgozik az iparban, de egyes országokban ez az arány eléri a 25 százalékot vagy ennél is többet". (Bulgáriában 28, Csehországban 26 százalékos ez az arány, Szlovákiában, Romániában, Görögországban, Magyarországon és Portugáliában pedig 20 százalék körül mozog.)

A jelentéstevő szerint „sürgős intézkedésekre van szükség a bérezési különbségek elleni küzdelem céljából, nevezetesen fokozatosságon alapuló ágazati terveket kell kidolgozni pontosan megjelölt célokkal, amelyek révén lehetővé válik a közvetlen és közvetett bérezési különbségek felszámolása".

A szöveg szerint ellenőrizni kell, hogy a vállalatok „figyelmet fordítanak-e a munkakörülményekre, a munkarendi beosztásra, az anyasággal és az apasággal kapcsolatos jogok tiszteletben tartására, a munka és a családi élet összeegyeztethetőségére".

A jelentéstevő úgy véli, „különös figyelmet kell fordítani a termelés áthelyezésére, amely a nagy női munkaerő-igényű iparágakat – textil-, ruházati és hímzőipar, cipő-, kábel-, kerámiagyártás, villamos és elektronikus berendezések gyártása, valamint különböző élelmiszeripari ágazatok – érinti".

EP-nem a kvótára

Az EP néppárti kezdeményezésre, szoros voksolással, 296 igen, 294 nem és 7 tartózkodó szavazattal úgy döntött, törli a jelentésből azt a szövegrészt, amely a norvég kvótarendszer követését ajánlotta volna az EU-s tagállamoknak. Az EP szakbizottságán még átment bekezdés üdvözölte volna a norvég kormány döntését, amely szerint az állami vállalatok igazgatóságában a nők arányát 2003-ig legalább 40 százalékra kellett emelni, illetve amely „2005 végéig jogszabállyal 40 százalékos kvótát írt elő a nők képviseletére a részvénytársaságok igazgatóságában".

Gurmai: nem szabad lemondani a nők vezetői képességeiről

A vitában felszólaló Gurmai Zita (szocialista) azt mondta, a lisszaboni stratégia „a nők foglalkoztatottságának jelentős bővítését, a nemek közötti egyenlőség széleskörű biztosítását, a női munkavállalók alkalmazásához szükséges megfelelő körülmények és kedvező feltételek biztosításának igényét és követelményét jelenti".

A képviselőnő szerint „tisztességes munkakörülményeket kell biztosítani a nőknek az iparban és megfelelő képviseletet az érdekvédelmi szervezetekben. Ezek a területek sem képezhetnek kivételt a nemek közötti egyenlőség biztosításának követelményei alól".

„Számtalan nemzetközi menedzsmentkutatás szerint a nők speciális vezetői képességei nagyban hozzájárulhatnak a vállalatok sikeréhez. Erről az esélyről Európának sem szabad lemondania" – zárta felszólalását Gurmai Zita.

Jelentés: Ilda Figueiredo (A6- /2007) – A nők szerepe az iparban

A nők szerepe az iparban

[2007/2197(INI)]

Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság

Jogalkotási figyelő

http://www.europarl.europa.eu/oeil/FindByProcnum.do?lang=2&procnum=INI/2007/2197

Az Alapjogi Ügynökség 2007-2012-es keretprogramja

Az EP csütörtökön konzultációs eljárásban megszavazta az EU Alapjogi Ügynökségének 2007 és 2012 közötti tevékenységét szabályozó rendelettervezetet. Az ügynökség keretprogramjában szerepel „a nemzeti vagy etnikai kisebbségekhez tartozó személyek jogainak védelme" is.

A parlamenti témafelelős a brit, szocialista Michael Cashman, aki – csütörtökön, 462-60-51 arányban elfogadott – jelentése indokolásában úgy véli, „a Rasszizmus és Idegengyűlölet Európai Megfigyelőközpontjának teljes hatáskörű Alapjogi Ügynökséggé való átalakítása alapvető eszközt kínál majd az EU intézményei számára, hogy támogassák a jogalkotókat és az Európai Bizottságot az alapvető jogok védelmében és további előmozdításában EU-szerte". Cashman emlékeztet: „hivatalos létrehozása ellenére az Alapjogi Ügynökség továbbra is légüres térben van, mivel hiányoznak a teljes körű működését lehetővé tevő alapvető elemek (azaz az igazgató és a többéves keret)".

A jelentéstevő szerint „az Európai Parlament örömmel végzi el a rá háruló feladatokat mind a többéves keret kidolgozásában, mind pedig az igazgató kinevezésében".

A jelentésben többek között szerepel, hogy „a keretnek az ügynökség tevékenységének tematikus területei között tartalmaznia kell a rasszizmus, az idegengyűlölet és a kapcsolódó intolerancia elleni küzdelmet, valamint a nemzeti vagy etnikai kisebbségekhez tartozó személyek jogainak védelmét".

A parlamenti vitában a néppárti frakció vezérszónoka Gál Kinga volt. A képviselőnő szerint „mind az intézmények, mind a tagállamok, mind az EU-állampolgárok számára most már egyaránt fontos, hogy az ügynökség mielőbb megkezdhesse a rendes munkáját", ezért nagyon fontos, hogy a keretprogram elfogadják.

Gál Kinga úgy vélte, sikerült úgy megfogalmazni az EP véleményét, hogy az ügynökség „rugalmasan tudja kezelni a mindannyiunkat érzékenyen érintő emberjogi problémákat, ugyanakkor az intézmény működőképes maradjon".

A politikus fontosnak tartotta, hogy a javaslatban szerepel a nyelvi kisebbségek, a nemzeti kisebbségek ügye, „hiszen most látjuk, hogy újra meg újra visszaköszönnek ezek a problémák, és igenis szembesülni fog velük az unió". Gál remélte, hogy az ügynökség nem „papírtigrissel", hanem egy valóban működő intézmény lesz.

Kósáné Kovács Magda (szocialista) azt mondta, „nem öröm kilenc hónappal az Alapjogi Ügynökség ünnepélyes átadása után arról beszélni, hogy az intézmény nem lendülhetett munkába, a vezetése még nem állt fel". A képviselőnő hozzátette: a most tárgyalt „többéves keretprogram meghatározó jelentőségű az ügynökség munkájában és abban, hogy mennyire lesz hatékony az alapvető jogok monitorozása, a teendők megfogalmazása".

Kósáné úgy vélte, „fontos, hogy a tagországok illetve az unió intézményei éljenek a rájuk ruházott lehetőségekkel addig is, amíg a reformszerződés hatálybalépése után a feladat az ügynökséget egyértelműen megilleti majd".

„Közös felelősségünk, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségek egyéni és közösségi jogait ne csupán a diszkrimináció tilalma, hanem a jogérvényesítés pozitív követelménye is megkérdőjelezhetetlenné tegye. A szociális jogok emberi jogként való elismerése pedig elvileg sem vitatható, hiszen elemi biztonság nélkül nincsen emberi méltóság" – fogalmazott a politikus.

Jelentéstevő: Michael Cashman (PES, UK)

Jelentés: (A6-0514/2007) – Az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének 2007 és 2012 közötti többéves kerete

Javaslat: a Tanács határozata az 168/2007/EK rendeletnek az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége 2007-2012 közötti többéves keretének elfogadása tekintetében történő végrehajtásáról

Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság

Eljárás: konzultáció

Vita: 2008.január 15., kedd

Jogalkotási figyelő

http://www.europarl.europa.eu/oeil/FindByProcnum.do?lang=2&procnum=CNS/2007/0189

Michael Cashman

http://www.europarl.europa.eu/members/expert/searchForm/view.do?id=4532&language=hu

Azerbajdzsán, Grúzia, Örményország: hatékonyabb EU-politikát akar az EP

Az EP támogatja Grúzia területi integritását és a Nabucco-gázvezeték megépítését, emellett az emberi jogok és a jogállamiság tiszteletben tartását várják el a dél-kaukázusi országoktól. A képviselők nagyobb aktivitást várnak az EU-től a Fekete-tenger térségében.

Lydie Polfer (liberális, luxemburgi) jegyzi azt a jelentést, amely a dél-kaukázusi országokkal kapcsolatos hatékonyabb uniós politika kialakításának feltételeiről szól, és amelyet csütörtökön, 567-25-23 arányban fogadott el az EP.

A jelentés „üdvözli Örményország, Azerbajdzsán és Grúzia bevonását az európai szomszédságpolitikába".

A szöveg megjegyzi, hogy a gyors és erőteljes GNP-növekedés eredményeképpen (2006-ban 34,5 százalék) Azerbajdzsán adományozó országgá vált. A jelentéstevő „támogatja a Bizottság arra irányuló kezdeményezését, hogy megvalósíthatósági tanulmányban mérjék fel egy Grúziával és Örményországgal kötendő szabadkereskedelmi megállapodás lehetőségét".

A jelentés „arra ösztönzi az örmény hatóságokat, hogy haladjanak tovább", és „tegyenek további előrelépéseket a demokratikus struktúrák, a jogállamiság és az emberi jogok védelmének megerősítése terén". A képviselők szerint viszont „komoly aggodalomra ad okot az emberi jogi helyzet rosszabbra fordulása és a sajtószabadság meggyengülése Azerbajdzsánban".

A szöveg szerint az EP „tudomásul veszi a grúz kormány által a rózsás forradalmat követően végrehajtott széles körű reformokat, ugyanakkor további előrelépések megtételére ösztönöz a plurális kormányzás, valamint a kormány és az ellenzék között folytatott párbeszéd, a jogállamiság és az emberi jogi kötelezettségeknek való megfelelés terén".

Az EP „felhívja mindhárom országot, hogy tegyenek még több erőfeszítést a korrupció leküzdésére és a kedvező üzleti környezet megteremtésére".

A parlament „felszólítja Örményországot és Azerbajdzsánt, hogy sürgősen ragadjanak meg minden alkalmat a nagorno-karabahi konfliktus békés megoldására". A szövegben az áll, hogy az EP „feltétlen segítséget nyújt Grúzia területi integritásának megerősítéséhez".

A jelentés szerint „az EP támogatja az új infrastruktúra és a megvalósítható közlekedési folyosók – például a kaszpi-tengeri térséget/a fekete-tengeri térséget átszelő energiafolyosó és a Nabucco-gázvezeték, valamint a fekete-tengeri és a kaszpi-tengeri térséget összekötő INOGATE és a TRACECA projekt – létrehozását, ami a szállítók és az útvonalak diverzifikációját eredményezi". A parlament „nyomatékosan felkéri az érintett országokat és a Bizottságot, hogy kapcsolják be Örményországot is a Baku-Tbiliszi-Erzurum gázvetezékbe".

A jelentés szerint „a Baku-Tbiliszi-Kars közötti vasúti közlekedés elindítása össze fogja kötni a dél-kaukázusi régiót, Törökországot és Nyugat-Európát, ugyanakkor erősíti Örményország elszigeteltségét, ezért ellentétes az ESZP célkitűzéseivel".

Duka-Zólyomi: határozottabb EU-fellépés Oroszországgal szemben

A plenáris vitában Duka-Zólyomi Árpád (néppárti, Szlovákia) azt mondta, a dél-kaukázusi országokkal kapcsolatban a célok: „a demokrácia, a jogállamiság, a jólét és a biztonság megteremtése mellett a piacgazdaság kiépítése, a gazdasági fejlődés hatékony támogatása és az energiabiztonság megteremtése". A képviselő szerint „hatékony EU-politika kell a térség törékeny demokráciájának megszilárdításához, a valódi gyülekezési, sajtó- és szólásszabadság biztosításához.

„A grúziai példa bizonyítja, hogy milyen fontos szerepe van a hatalom és a civil társadalom, illetve az ellenzék közötti rendszeres párbeszédnek" – mondta Duka-Zólyomi, hozzátéve: a térségben folyamatosan szembe kell nézni „orosz nagyhatalmi politika bomlasztó törekvésével". „Meggyőződésem, hogy ebben a kérdésben határozottabban kellene fellépni az EU-nak az orosz féllel szemben" – vélte a képviselő.

Dobolyi: jelentős EU-szerepvállallás kell a Dél-Kaukázusban

Dobolyi Alexandra (szocialista) úgy vélte, a jelentés üzenete egyértelmű: az EU-nak jelentős szerepet kell vállalnia a Dél-Kaukázusban, és fokoznia kell Grúzia, Örményország és Azerbajdzsán pénzügyi és technikai támogatását, hogy megreformálhassák közigazgatásukat, kifejleszthessék demokratikus intézményrendszerüket, és erősödjön civil társadalmuk.

A képviselőnő úgy vélte, el kell fogadni, hogy ebben a térségben a fejlődés lépésről lépésre, lassan, időnként visszalépések mellett megy végbe, azonban – tette hozzá – az irány jó, és a helyzet most mindenképpen jobb, mint pár évvel ezelőtt. A politikus azt mondta, a helyi konfliktusok kérdésében „a területi integritás és az önrendelkezési jog" híve. Dobolyi szerint az uniónak át kell adnia a dél-kaukázusi országoknak a béke és a demokrácia építése, valamint a gazdasági fejlődés terén szerzett tapasztalatait és eredményeit.

Fekete-tengeri regionális politika

Egy másik, szintén csütörtökön elfogadott dokumentum, Roberta Alma Anastase (néppárti, román) saját kezdeményezésű jelentése a „Fekete-tengeri szinergia – új regionális együttműködési kezdeményezés" című bizottsági közleményre reagál.

A szöveg emlékeztet: a Fekete-tenger térségében található az EU-tagállam Görögország, Bulgária és Románia, az európai szomszédságpolitikában részt vevő Örményország, Azerbajdzsán, Grúzia, Moldova és Ukrajna, a tagjelölt Törökország, valamint az Orosz Föderáció, „amellyel az EU négy közös térségen alapuló stratégiai partnerségi kapcsolatot alakított ki". A jelentés szerint „Bulgária és Románia Európai Unióhoz való csatlakozásával a Fekete-tenger bizonyos mértékben az EU belső tengerévé vált, és ennél fogva az EU számára stratégiai jelentőségű új dimenzióra tett szert".

A jelentésben az áll, „hogy az új fekete-tengeri politikai megközelítés nem korlátozódhat a gazdasági együttműködésre, hanem olyan térség létrehozására kell törekednie, amelyet a fenntartható demokrácia, a felelősségteljes kormányzás és a jogállamiság jellemez".

A szöveg foglalkozik a gazdasági, kereskedelmi, energetikai, közlekedési és környezetvédelmi együttműködéssel. A jelentés „emlékeztet arra, hogy a fekete-tengeri térségben már rengeteg regionális együttműködési mechanizmus van érvényben". A jelentéstevő szerint ezért „az EU-nak és a fekete-tengeri országoknak össze kell hangolniuk tevékenységeiket, és meg kell előzniük a párhuzamos erőfeszítéseket".

Jelentés: Lydie Polfer (A6- /2007) – Hatékonyabb európai uniós politika a Dél-Kaukázusban: az ígértektől a tettekig

Hatékonyabb európai uniós politika a Dél-Kaukázusban: az ígértektől a tettekig

[2007/2076(INI)]

Külügyi Bizottság

Jogalkotási figyelő

http://www.europarl.europa.eu/oeil/FindByProcnum.do?lang=2&procnum=INI/2007/2076

Jelentés: Roberta Alma Anastase (A6- /2007) – A fekete-tengeri regionális politika

A fekete-tengeri regionális politika

[2007/2101(INI)]

Külügyi Bizottság

Jogalkotási figyelő

http://www.europarl.europa.eu/oeil/FindByProcnum.do?lang=2&procnum=INI/2007/2101

A kínai ellenzéki, Hu Csia azonnali szabadon bocsátását követeli az EP

Az Európai Parlament csütörtökön állásfoglalást fogadott el, amelyben elítéli a kínai ellenzéki, a tavaly az EP emberi jogi elismerésére, a Szaharov-díjra is jelölt Hu Csia letartóztatását. A képviselők az aktivista azonnali kiengedését követelik, és nyomatékosan kérik Kínát, tartsa be emberi jogi és jogállami kötelezettségeit.

Hu Csia emberi jogi aktivistát felforgatásra történő uszítás vádjával 2007. december 27-én a rendőrség elhurcolta pekingi otthonából. Az EP állásfoglalása emlékeztet: „Hu Csia és felesége, Ceng Csin-jan az elmúlt években ráirányították a figyelmet az emberi jogok megsértésére Kínában, és tevékenységük következményeként mindketten huzamosabb időt töltöttek házi őrizetben"

Tavaly Hu Csiát és Ceng Csin-jant jelölték az EP emberi jogi elismerésére, a Szaharov-díjra is.

Az Európai Parlament „mélységesen elítéli Hu Csia fogva tartását, és kéri haladéktalan szabadlábra helyezését, a véleménynyilvánítás bűne miatt bebörtönzött valamennyi másképp gondolkodóval együtt".

Az állásfoglalás „felhívja Kínát, hogy tartsa tiszteletben az emberi jogok és a jogállamiság tekintetében fennálló kötelezettségeit", és „nyomatékosan kéri Kínát, hogy az olimpiai játékokat ne használja fel ürügyként másként gondolkodók, újságírók és az emberi jogok megsértéséről beszámoló, illetve ez ellen tiltakozó emberi jogi aktivisták letartóztatására".

A képviselők szerint „az emberi jogi ügyeket sokkal inkább előtérbe kell helyezni a pekingi olimpiai játékok előkészítése során".

A kenyai elnökválasztás kivizsgálását akarja az EP

Állásfoglalást fogadott el csütörtökön az EP, amelyben a zavargásokba torkollt kenyai elnökválasztás eredményeinek független kivizsgálását, vagy új választás megtartását kéri. A parlament a helyzet tisztázásáig felfüggesztené a kenyai kormánynak szánt uniós támogatásokat.

Az EP elítéli „felszólítja az illetékes hatóságokat és érintetteket, hogy sürgősen tegyenek meg minden tőlük telhetőt a béke helyreállítására a Kenyai Köztársaságban, valamint az emberi jogok és a jogállamiság tiszteletben tartásának biztosítása érdekében".

A parlament „sajnálatosnak tartja, hogy a hivatalban lévő elnök, Mwai Kibaki egyoldalúan nevezte ki kormányának tagjait, ami súlyosan aláásta a közvetítésre tett erőfeszítéseket". Az EP-képviselők arra szólítják fel Kibakit, tartsa be a demokratikus normákat, és „egyezzen bele az elnökválasztás eredményeinek független vizsgálatába".

Az EP „új elnökválasztás megtartására szólít fel, amennyiben az elnökválasztáson leadott szavazatok független testület általi hiteles és tisztességes újraszámlálása lehetetlennek bizonyul".

A képviselők „sajnálattal veszik tudomásul, hogy az Európai Fejlesztési Alap költségvetéséből támogatást juttattak a Kibaki-kormánynak közvetlenül a választások után". Az EP azt kéri, „fagyasszanak be valamennyi további költségvetési támogatást a kenyai kormány részére, amíg nem találnak politikai megoldást a jelenlegi válságra".

2007. december 27-én Kenyában törvényhozási és elnökválasztásokat tartottak. Kilenc párt indított jelöltet, köztük volt Mwai Kibaki elnök a Nemzeti Egységpártból (PNU) és Raila Odinga, a Narancssárga Demokratikus Mozgalom (ODM) színeiben. A narancssárgák 210-ből 99 helyet szereztek meg, az Egységpárt pedig 43-at.

Az elnökválasztás az EU megfigyelői szerint nem felelt meg a demokratikus választásokra vonatkozó alapvető nemzetközi és regionális normáknak. Az azt követő lázadások több mint 600 ember életét követelték, az erőszak miatt pedig mintegy 250 ezer ember hagyta el lakóhelyét.

Perger István / EU Parlament Sajtószolgálat