Az Egyesült Nemzetek Szervezete Közgyűlése április 18-án XVI. Benedek pápabeszédet mondott az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata kiadásának 60. évfordulója alkalmából.

Az Egyesült Nemzetek Szervezete Közgyűlése április 18-án XVI. Benedek pápabeszédet mondott az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata kiadásának 60. évfordulója alkalmából.

Felszólalásában XVI. Benedek három fő témakört érintett. Az emberi jogok védelme érdekében szükség van szabályokra és az ezeket betartató intézményekre. Ezek közé tartozik az államok védelmi felelősségének elve is, aminek kidolgozását a pápa támogatásáról biztosította. Az emberi jogok védelme nem tekinthet el attól, hogy azok a teremtett ember természetében gyökereznek, s így közösek minden kultúra és civilizáció számára. S nem valamiféle törvényhozói akarat termékei. Ez utóbbi felfogás egyet jelent az emberi jogok horderejének szűkítésével és gyengítésével. Az emberi jogok között kiemelt védelemre szorul a vallásszabadság, mind egyéni, mind közösségi dimenziójában. Ez a filozófia vezérli a Szentszék részvételét a nemzetközi szervezetek, köztük első helyen az ENSZ tevékenységében.

A struktúrák és a szabályok a szabadság garanciái

A nemzetközi közösségnek – vagy ahogy a pápák nevezik előszeretettel, a „népek családjának – a rendezett együttélés és a közjó megvalósítása érdekében szüksége van szabályokra és olyan struktúrákra, amelyek ezen szabályok betartatását elősegítik és felügyelik. Az ENSZ ebből a megfontolásból jött létre, és a Szentszék mindig is érdeklődéssel tekintett rá, mert benne annak jó példáját látta, hogyan lehet az emberiséget érintő problémákat közösen megoldani, s „a népek mindennapjainak harmonikus folyását biztosítani".

Paradox módon azonban a multilaterális konszenzus-formálás ezen rendszere folyamatosan válságban van, mivel mindmáig kevesek döntésének van alárendelve – utalt az egyházfő az ENSZ-reform egyik sarkalatos pontjára, a Biztonsági Tanács esetleges átalakítására. Közben pedig a világ nagy problémái, úgymint a biztonság, a fejlődés, az egyenlőtlenségek csökkentése, a környezet, a természeti erőforrások és a klíma védelme közös cselekvést igényelnének a nemzetközi élet minden felelőse részéről.

A szabályok és struktúrák a közjó megvalósítását és vele együtt az emberi szabadság védelmét célozzák. Nem korlátozzák, hanem éppen ellenkezőleg előmozdítják a szabadságot, mivel megakadályozzák azokat a tetteket, amelyek ellentétesek a közjóval, és korlátozzák a szabadság gyakorlását, tehát veszélyeztetik az emberi méltóságot.

„A szabadság nevében szükséges a jogok és kötelességek megfeleltetése" – mutatott rá a pápa. Ezt az összefüggést a tudományos eredmények felhasználásának kérdésével szemléltette a Szentatya: miközben hatalmas előnyökkel jár az emberiség számára, „bizonyos alkalmazásuk a teremtés rendjének nyilvánvaló megsértését jelenti", nemcsak azért, mert „ellentétes az élet szentségével", hanem mert képes „megfosztani az embert és a családot természetes identitásától". Nem a tudomány és az etika között kell választani, hanem inkább „olyan tudományos módszert kell alkalmazni, ami ténylegesen tiszteletben tartja az etikai imperatívuszokat".

A védelem felelőssége

A pápa magáévá teszi az állam „védelmi felelősségének" elvét, ami az utóbbi időkben „kezd tényleges elismertséget szerezni mint a kormányok hatalomgyakorlásának erkölcsi alapja". Az ENSZ Közgyűlés 2005-ben elfogadott határozata szerint ezen elv értelmében minden állam megvédeni tartozik saját lakosságát az emberi jogok súlyos és ismételt megsértésétől (háborús bűncselekményektől, etnikai tisztogatástól, emberiség elleni bűncselekményektől). Ha erre nem képes, akkor a nemzetközi közösség felelőssége az ENSZ Alapokmányban foglalt, illetve más nemzetközi egyezmények által előirányzott jogi eszközök alkalmazásával közbelépni.

Az ilyen beavatkozásokat – amennyiben tiszteletben tartják a nemzetközi jogrend alapelveit – nem lehet indokolatlan kényszer alkalmazásának tekinteni, vagy a szuverenitás korlátozásának. Éppen ellenkezőleg – mutat rá határozottan XVI. Benedek – a nemzetközi közösség közönye és be nem avatkozása okozza ilyen esetekben a valódi károkat. Az ENSZ az a szervezet, ami a nemzetközi közösség nevében a védelmi felelősség érvényesülése felett őrködni hivatott. A pápa sürgette a konfliktus-megelőzés és a konfliktuskezelés módjainak további kidolgozását, mégpedig a diplomácia minden eszközének alkalmazásával, továbbá a párbeszéd és a kiengesztelődés legcsekélyebb jeleinek kihasználásával.

Az emberi jogok természetjogi alapjai

Az emberi jogokra mindinkább úgy tekintenek, mint a nemzetközi kapcsolatok közös nyelvére és etikai alapjaira. Tiszteletben tartásuk garantálja az emberi méltóság védelmét. Nem szabad elfeledni, hogy az emberi jogok az Isten által az emberek szívébe írt természettörvényben gyökereznek, és megtalálhatók minden kultúra és civilizáció örökségében.

Ennek tagadása egyet jelent az emberi jogok egyetemes horderejének leszűkítésével. Relativista felfogásuk szerint az egyes jogok értelmezése változhat kultúrák és civilizációk szerint, s így némelyikük egyetemes érvénye korlátozhatóvá válik politikai, szociális, sőt vallási különbözőségek nevében. A nézőpontok legitim sokféleségének nem szabad elfeledtetnie, hogy nemcsak a jogok egyetemesek, hanem maga az emberi személy is, aki ezen jogok alanya. Hibás az a pragmatikus megközelítés, ami pusztán arra szorítkozik, hogy „közös alapokat" állapítson meg, amelyeknek viszont minimális a tartalma és gyenge a hatékonysága.

Az emberi jogok előmozdítása a leghatékonyabb stratégia az országok és társadalmi csoportok közti egyenlőtlenségek megszüntetésére és a biztonság erősítésére – mutatott rá XVI. Benedek. Azok az emberek ugyanis, akik szükséget szenvednek, akik reményvesztettek, akiknek emberi méltóságát büntetlenül megsértik, könnyen az erőszakra szóló felhívások áldozatává, majd maguk is a béke megsértőivé válnak.

Mindinkább szükség van annak tudatosítására, hogy az emberi jogok a személy transzcendens természetében gyökereznek. Így válik biztosíthatóvá az emberiség jobb jövője, a béke, a fejlődés, az együttműködés és a jövő generációk jogai.

Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának érdeme, hogy közös nevezőre hozta a különböző kultúrákat, jogi és intézményi modelleket az alapvető értékek és jogok tekintetében. Ma viszont olyan törekvések érvényesülnek, amelyek a Nyilatkozat alapjainak újraértelmezését szorgalmazzák úgy, hogy az emberi méltóság védelméről a hangsúly gyakran puszta részérdekek kielégítésére kerüljön. A Nyilatkozat ugyanis eredetileg arra a meggyőződésre épül, hogy az emberi jogok tiszteletben tartása mindenekelőtt a változatlan igazságosságban gyökerezik. Ez adja a nemzetközi megnyilatkozások kötelező erejét is.

A jogok és a belőlük következő kötelességek természetszerűleg következnek az emberi kapcsolatokból, a társadalom tagjai közötti szolidaritásra épülő általános igazságérzet gyümölcsei. Ennélfogva érvényesek minden nép számára. Ellenkezőleg, ha az emberi jogokat pusztán törvényhozói munka eredményeként állítják be, elválasztva azokat az alapjaikat jelentő etikai és racionális dimenziótól, akkor végső soron az igazságosság sérül. Az emberi jogokat tehát azért kell tiszteletben tartani, mert úgy igazságos, nem pedig azért, mert törvényhozók akarata folytán kikényszeríthetők.

A vallásszabadság védelemre szorul

Az emberi jogok természetesen a vallásszabadság jogát is magukban foglalják. Nem megengedhető, hogy bárkinek is jogai gyakorlása érdekében meg kelljen tagadnia Istent. A vallással kapcsolatos jogokat ott kell mindinkább védelemben kell részesíteni, ahol úgy tartják, hogy azok ellenkeznek az uralkodó szekuláris ideológiával, vagy kizárólagos természetű többségi vallási meggyőződéssel. A vallásszabadság garanciáit nem lehet pusztán a kultuszszabadságra korlátozni, hanem megfelelően figyelembe kell venni a vallás nyilvános dimenzióját is, tehát annak lehetőségét, hogy a hívők részt vehessenek a társadalom építésében.

Amint azt mostani felszólalásában XVI. Benedek pápa kijelentette, az Egyház továbbra is olyan kiváltságos fórumként tekint az ENSZ-re, ahol megoszthatja évszázados tapasztalatait, amikre minden nép, faj és kultúra körében szert tett szert. A Szentszék ottani tevékenysége a hívők szabadságának biztosítására, valamint az emberi jogok védelmének erősítésére irányul.

Érszegi Márk Aurél/Magyar Kurír

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük