115 éve indult Puskás Tivadar Telefonhírmondó-ja
6 perc olvasásA budapesti Andrássy úti Saxlehner palotában lévő Postamúzeum volt a helyszíne 2008. február 15-én a Puskás Tivadar nevéhez fűződő Telefonhírmondó első budapesti adásáról való megemlékezésnek.
A budapesti Andrássy úti Saxlehner palotában lévő Postamúzeum volt a helyszíne 2008. február 15-én a Puskás Tivadar nevéhez fűződő Telefonhírmondó első budapesti adásáról való megemlékezésnek.
A múzeumban az évfodulóhoz kapcsolódó kiállítás nyílt, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) pedig a magyar mérnökök, feltalálók technikai újdonságait, találmányait bemutató sorozatában emlékérmét bocsátott ki a zseniális magyar mellképével, ezer Ft-os névértékben. Ezzel a kibocsátással a „Magyarok szerepe a világ műszaki-tudományos fejlődésében" című emlékérme-sorozat négytagúvá bővült. Az érmét a MNB Látogató-központjában, a Pénzverő Zrt. mintaboltjaiban, valamint a kibocsátás helyszínén vásárolhatják meg az érdeklődők.
A kiállítás megnyitóján Egervári László, ügyvezető igazgató (Hírközlési Múzeumi Alapítvány) házigazdaként köszöntötte az egybegyűlteket, bemutatta Puskás Tivadar munkásságát, értékelte a Telefonhírmondó szerepét, jelentőségét.
Puskás Tivadar 1844. szeptember 17-én született Pesten és 1893. március 16-án (46 évesen) halt meg Budapesten.Ő az egyik legismertebb magyar, olyan tudós-feltaláló, akinek szabadalmazott találmányai között szerepel a telefonhírmondó, s közreműködött a telefonközpont megalkotásában is. Köztéri szobrát a közelmúltban avatták, beltéri szobra pedig jó ideje díszíti a Puskás Tivadar Technikumban lévő emlékhelyet. Már életében legendák szövődtek alakja köré, melyek halála után csak erősödtek.
A feltaláló Bécsben, a Politechnikumban tanult, de tanulmányait nem tudta befejezni apja halála miatt. Német és francia nyelvtudását kiegészítve, intenzíven tanult angolul, Londonba ment dolgozni. Hazatérve a Kolozsvár-Brassó vasútvonal építésénél működött közre négy évig. A Világkiállítás előkészületi munkái Bécsbe vonzották, ott a világítási és vízellátási munkáknál működött közre. Egyidejűleg utazási irodát is működtetett, ahol a látogatók elhelyezésével, utaztatásával, programjával is foglalkoztak. Az így szerzett tőkével Amerikába utazott, aranybányát vásárolt, de ez a vállalkozása kudarcot vallott. Kapcsolatba került a Menlo Parki Bell vállalkozással, találkozott Edisonnal, 1876-77 között együtt dolgozott vele, a hangrögzítés, a fonográf felfedezése idején együtt gondolkodtak a telefonközpontról.
A neves amerikai tudós megbízta ügyeinek európai képviseletével, Puskás visszatért Európába. Párizsban telefonközpontot telepített és a Francia Akadémia előtt bemutatta a fonográfot.
1881 május 1-én a budapesti Fürdő utcában vezetésével adták át az első hazai telefonközpontot.
1880-90 között Bécs, London, Madrid városában telepített telefonközpontokat.
A világ első hírközlő stúdiója, a Telefonhírmondó gondolatát Puskás a kialakuló telefonhálózatokra építve ültette át a valóságba, 1893. február 15-én kezdte meg a szolgáltatás működését Budapesten a Magyar utca 6. alatti házban, 25 előfizetővel. A hírmondó az első időszakban a vezetékes telefonhálózaton keresztül működött, az előfizetők a központtól kérhették a műsor kapcsolását. Puskás Tivadar úttörő vállalkozása a tömegkommunikáció megteremtésének első fontos lépése volt az írott sajtó mellett.
A nagy gondolat kivitelezésében a feltaláló testvére, Puskás Ferenc segített. A klasszikus közszolgálati intézmény 9 órától 21.30-ig működött, óránként adott friss híreket, országgyűlési tudósításokat, tőzsde- és időjárás-jelentéseket, este pedig színházi és zenei eseményeket közvetített.
A feltaláló alkotó időszakának csúcsán, mindössze 49 évesen hunyt el, egy hónappal azután, hogy a Telefonhírmondó megkezdte adását. Puskás Tivadar halálával az örökös, Puskás Albert kezébe került a vállalkozás, aki rövidesen rátermettebb vállalkozónak, Popper István mérnöknek adta azt el. Az új tulajdonos részvénytársaságot alakított, tőkét szerzett és kibővítette a szolgáltatást, 1895-ben az előfizetők száma már csaknem 5 ezer volt, a hálózat hossza pedig 271 km-re nőtt.
1911-ben a Telefonhírmondó központjába óraközpontot telepítettek, s innen szabályozták a fővárosban lévő köztéri órákat is. 1923-ban a Telefonhírmondó tulajdonjoga a Magyar Távirati Irodához került.
1925-ben a Telefonhírmondó elnyerte a rádió-műsorszolgáltatás jogát, s helyiségében alakították ki az első rádióstúdiót, az adás decemberben indult meg. 1926. januárban megalakult a Magyar Telefonhírmondó és Rádió Részvénytársaság, a rádió műsorait párhuzamosan közvetítő Telefonhírmondó újabb lendületet kapott, olcsóbban lehetett hallgatni, mint a költséges rádió-vevőn, vételi minősége is jobb volt, mint a korabeli detektoros vevőké. Előnye az olcsó néprádiók 1939-es megjelenéséig tartott, ekkor előfizetőinek száma már csaknem 9 ezerre rúgott.
A második világháború során a Telefonhírmondó hálózata teljesen tönkrement, berendezéseit nem tartották érdemesnek az újjáépítésre, így a találmány története lezárult.
Elmondhatjuk; Puskás Tivadar, a sokoldalú, nyitott gondolkodású tehetség mindig nagy léptékben képviselte a legújabbat, nem maradt meg a lokális szinten, a legszélesebb körű megvalósításra tört (nemzetközi) munkálkodásában.
Iglódi-Csató Judit, az MNB kommunikációs igazgatója ünnepélyesen kibocsátotta az emlékérmét, majd átadta a szót az emlékérme tervezőjének, Bohus Áronnak, aki az érme motívumairól és az alkotás menetéről szólt.
http://www.puskas.hu/puskas/hirmondoalso.htm
Harmat Lajos