A  Velencei  Biennále  keretében megrendezésre  kerülő  12. Nemzetközi Építészeti Kiállítás „PEOPLE  MEET IN  ARCHITECTURE"  címmel nyílik augusztus végén Velencében.  A  kiállítás felkért főkurátora  Kazuyo Sejima,  az idén Pritzker-díjjal is elismert japán építésznő.

 

A  Velencei  Biennále  keretében megrendezésre  kerülő  12. Nemzetközi Építészeti Kiállítás „PEOPLE  MEET IN  ARCHITECTURE"  címmel nyílik augusztus végén Velencében.  A  kiállítás felkért főkurátora  Kazuyo Sejima,  az idén Pritzker-díjjal is elismert japán építésznő.

Kazuyo Sejima gondolatai a Biennáléról:

A 2010-es Építészeti Biennále az építészetről szóló reflexió. Nemrég kezdődött el a  21. század, és radikális változások zajlanak. Képes-e az építészet arra, hogy egy ilyen gyorsan változó közegben új értékekre leljen és új életstílust ajánljon a jelennek?

   E kiállítás remélhetőleg alkalom lesz arra, hogy megtapasztaljuk  az építészetben rejlő változatos lehetőségeket, és megértsük, az  építészetnek mennyire sokféle megközelítése létezik , melyek mindegyike egy külön életmódot takar.

Manapság mintha egy ideológia utáni társadalomban élnénk. Több kapcsolattal rendelkezünk, mint valaha, kultúránk és gazdaságunk globális lett. Ez változásokat hozott az emberek tudatában és életstílusában, elméletileg és anyagilag egyaránt. A viszonyokat néha a közvetett kommunikáció alakítja.

Mindazonáltal meggyőződésünk, hogy az építészet fontos szerepet játszik ebben a folyamatban: képes új perspektívákat nyitni. Elgondolásaink hosszútávon hatnak. Ezek az álmok számos forrásból táplálkoznak,  és egy olyan újfajta függetlenséget jeleníthetnek meg, amely alapvető jellemzője a  kortárs kultúrának.

A kiállításon minden résztvevő megmutathatja, ő miként értelmezi a témát, és az milyen reakciókat vált ki belőle. A kiállítás összképét  így nem egyetlen irányító szempont , hanem egy sor különböző nézőpont alakítja.Felhívásunkra olyan építészek, képzőművészek és mérnökök jelentkeztek, akik az  emberek közti viszonyok vizsgálatára javasolnak módszereket.

A kiállításon  48 nemzetközi  résztvevő:  építészek, építészirodák, képzőművészek, mérnökök állítanak ki az Arsenale csarnokaiban és a Giardiniban található Palazzo delle Esposizioni épületében – a volt Olasz Pavilonban.

A központi kiállítás mellett, a Velencei Biennále hagyományait követve 54 nemzeti pavilon mutatkozik be a Giardini pavilonjaiban, az Arsenale tereiben és a külső városi helyszíneken.

Az idei Biennále újdonságai

Nyolc egymást követő szombaton a korábbi építészeti biennálék kurátorai  tartanak előadásokat. Tanárok számára szeptember 10-ére hirdetnek ingyenes, angol nyelvű vezetést, melyre jelentkezni lehet, a Biennále honlapján található regisztrációs lap kitöltésével és elküldésével.

Az egyetemi hallgatói csoportokat a Biennále kiemelt  programokkal várja háromnapos speciális foglalkozásaira (50 fő feletti jelentkezés szükséges).  A nemzetközi partnereket váró programsorozathoz a  Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építész kara is csatlakozott.

Díjak

Az  Építészeti  Biennále nemzetközi zsűrije idén két  ARANY OROSZLÁN  és egy EZÜST OROSZLÁN díjat oszt ki  a legjobb nemzeti pavilonnak és a „People meet in architecture"  kiállítás legjobb projektjének, ill. a nemzetközi kiállítás ígéretes fiatal építészének.

Kazuyo  Sejima  főkurátor javaslatára és a  Velencei Tanács  döntése alapján az idei  Arany Oroszlán  életműdíjat a holland építész,  Rem Koolhass  kapja.  A Tanács egy további posztumusz Arany Oroszlán díj  megítéléséről  döntött a 2006-ban elhunyt japán építész,  Kazuo Shinohara  emlékére, akinek munkássága jelentős hatást gyakorolt a kortárs japán építészetre.

A díjkiosztó a vernisszázs utolsó napján, augusztus 28-án, délután 4 órakor keződik  a Giardini  területén.

A zsűri tagjai:

Beatriz Colonna (Spanyolország) történész, teoretikus, a Princeton University építész professzora,

Francesco Dal Co (Olaszország) építészettörténész, a Casabella magazin igazgatója,

Joseph Grima (Olaszország), kurátor, esszéíró, kritikus, a Domus magazin kiadói igazgatója,

Arata Isozaki  (Japán), építész, az Arata Isozaki & Associates iroda igazgatója,

Moritz Küng (Svájc), független kurátor, az antwerpeni deSingel International Arts Campus kiállítási programigazgatója,

Jean Nouvel (Franciaország), építész, 2008-ban a Pritzker Építészeti díj nyertese,

Trinh T. Minh-Ha (Vietnam), filmkészítő, író, zeneszerző,  a University of  California Berkeley Women's Studies and              Rhetoric (film) tanszékének professzora,

A vonatkozó időtábla:

Biennale:  2010. augusztus 29 – november 21.

Vernisszázs napok:

augusztus 26. 10-19 óra:  kiemelt médiumoknak fenntartott nap

augusztus 26. 15-19 óra:  a pavilonok vendégei az első napon csak délután 3 órától látogathatják a helyszíneket!

augusztus 27. és 28. 10-19 óra

Díjkiosztó:   2010. augusztus 28. szombat

A Magyar Pavilon megnyitója:   2010. augusztus 26., csütörtökön , 16 órakor lesz,  a Giardiniban

A  Velencei Biennále  a nagyközönség számára augusztus 29-től  látogatható a város megszokott helyszínein: 

a Giardini parkban, az Arsenale és a város külső kiállítóhelyein.

Nyitva tartás:

GIARDINI:   hétfő kivételével minden nap nyitva 10-18 óráig (augusztus 30. és november 15. kivételével)

ARSENALE:  kedd kivételével minden nap nyitva 10-18 óráig (augusztus 31. és november 16. kivételével)

Pénztárak:

Giardini,  Arsenale,  Ponte dei Pensieri :  a belépőjegy mindkét helyszínre egy-egy belépésre jogosít.

A teljes  árú belépőjegy:  20 euró.

A 12. Nemzetközi Építészeti Biennáléval  egy időben zajlik Velencében a  67. Nemzetközi Filmfesztivál (szeptember 1-11.)  és az  54. Nemzetközi Kortárs Zenei Fesztivál (szeptember 23 – október2.), mindkettő a Velencei Biennále keretében.

További Biennále információk:  

„la Biennale di Venezia – 12.Mostra Internazionale di Architettura":

http://www.labiennale.org/

A Magyar Pavilon kiállítása –  BORDERLINE ARCHITECTURE

A Biennálé előzetes budapesti tájékoztatóján elhangzott, Magyarország idén két fiatal építész,  Ferencz  Marcel  és  Wesselényi-Garay  Andor  kurátor „BORDERLINE ARCHITECTURE"  koncepciójával  jelentkezik a  velencei Magyar Pavilon szecessziós épületében.   

Wesselényi-Garay Andor  PhD.   1969-ben született Szegeden.  1994-ben kapta Építészmérnöki Diplomáját a  Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki  Karán, mellyel a Magyar Építőművészek Szövetsége Diplomadíj Pályázatán III. díjat ért el.

1995-ben alapította első saját építészirodáját.

Az  ALAPRAJZ  című folyóirat külsős munkatársa, ill.  tanácsadó testületének  tagja,  az  ATRIUM  magazin  építészeti  főmunkatársa,  majd vezető szerkesztője volt.

Megjelései:  http://www.wergida.blogspot.com/

Jelenleg a Debreceni Egyetem Építészmérnöki Tanszékén főiskolai docens.

Ferencz Marcel  DLA.  1970-ben  született  Miskolcon. 

A Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán 1997-ben  diplomázott, diplomamunkáját  BME  Építészmérnöki Kar Diploma-díjjal  jutalmazták.

Építészeti munkatársaként gyakornokoskodott Nashvillben (USA) az EARL SWENNSON Associate Architecture Company-nál.   A rajzolásról írta meg  DLA  értekezését,  mesterlevelét és  DLA fokozatát 2007-ben a BME-n kapta,  tagja a NAPUR Építészirodának.  Épületeivel számtalan hazai  és nemzetközi kiállításon szerepelt. 

2007  és  2010  között a  Debreceni Egyetem Építészmérnöki Tanszékének vezetője. 

Az általa tervezett  „Hun fürdő"-ért  2009-ben Pro Architectura díjjal jutalmazták, 2006-ban tervezett Barakonyi-villáját a Phaidon Atlas of 21st Century World Arcitecture nemzetközi építészeti lexikon mutatta be.

Jelenleg a Debreceni Egyetem Műszaki Kara Építészmérnöki Tanszékén főiskolai docens.

A magyar megnyitó  augusztus 26-án,  16 órakor kezdődik a  Giardiniban, a Magyar Pavilonban.

Megnyitja:  Dr. Magyar Péter építész professzor, a Kansas-i Állami Egyetem Építész- és Designkarának vezetője

Köszöntőt mond:   Dr. habil. Kálnoki-Gyöngyössy Márton kulturális helyettes államtitkár  (NEFMI) és Dr. Petrányi Zsolt nemzeti biztos

A  BorderLINE  Architecture címmel meghirdetett magyar kiállításon térben megjelenített, ill. élő, rajzolt vonalak fognak feltűnni  90 kilométernyi hosszúsággal mérhető fonal-mennyiség kifeszítésével, ezekből alakítják ki a pavilonban az oszlop-architektúrát.  A fonal-feszítő elemek 17 ezer ceruzából állanak össze, a falakon több száz rajzot helyeznek el.

(A látogatók maguk is hagyhatnak „rajz-nyomot" a pavilonban; egy 2,5 méter átmérőjű plexilapba vidia-tűvel karcolhatják be saját rajzukat a pavilonban. A lapon megjelenő skicceket a szervezők megörökítik az utókornak.)

A nyertes pályaművet a 2009 őszén zajló pályázat nyertes projektjeként,  kilenc beérkezett pályázati mű közül választotta  ki a  Boros Géza,  Kálmán Ernõ,  Pásztor Erika Katalina,  Polyák Levente,  Skardelli György,  Somlyódi Nóra, Z. Halmágyi Judit  alkotta zsűri.

(A zsűri értékelése és az egyes pályázatok:  www.velenceibiennale.com/palyazok/korabbi-palyazatok.html )

A kiállítás alapgondolatát illusztrálandó, a kiállítás középpontjában rajzinterjúk sorozatából álló filmet fognak vetíteni, melyet kifejezetten a kiállítás alkalmára rajzoltak magyar és külföldi  építészek.

Wesselényi-Garay Andor  a magyar kiállításról:

A  Magyar  Pavilon installációja az építészeti gondolat kiindulópontjába nem a HÁZat,  hanem  a  VONALat állítja.  A kiállítás radikálisan kinyilatkoztatja;  az építészek nem házakat  építenek;  nem tereket  alkotnak, hanem rajzolnak.  Vonalakat rajzolnak számítógéppel,  tollal vagy ceruzával. 

A vonal olyan őseredeti kifejezésmód egy építész számára, olyan médium, amely a házzal egyenrangúan képviseli az építészet ideáját. Ennek bemutatására a kiállítás az építészek rajzait, rajzolási technikáit és általában az építészet alapanyagának tekinthető vonalat állítja  a középpontba annak érdekében,  hogy  visszavezesse a látogatót az alkotás és az építészet alapélményéhez, a vonalhoz és annak  megrajzolásához.

Egy vonal meghúzása, megtalálása olyan „térben" történik , mely nem helyi, vagy nemzetközi;  nem laikus vagy szakmabeli; nem földrajzi vagy utópikus, hanem univerzális. Ez az univerzális tér a rajzolásnak, tágabb  értelemben pedig a nyomhagyásnak a tere. A kiállításon felmutatott vélekedés; a Vonal  és  a rajzolás által képviselt univerzália szükségképp áthidalja azt a különbséget, amely az  egyes nemzetek építészete között húzódik.

A gondolat képviselői meg vannak győződve róla, hogy a rajzolás művelete az, ami az építészek mindennapi tevékenységének közös nevezőjét jelenti.  A rajzolás művelete az, ami összeköt egymással szakembert és a laikust; öreget és fiatalt.

Az emberek a rajzban találkoznak.

Azzal, hogy a pavilon koncepciója a vonal keletkezését, majd építészetté történő szerveződését mutatja be, egy rendkívül „építészes", nem-építészeti kiállítás elképzelése mellett teszi le a voksot.  Ebben a koncepcióban nem pusztán a rajz, hanem annak születése; nem pusztán a vonal, hanem annak építészeti gondolatként történő animációja áll.

A rajzolást bemutató, magyar és külföldi építészek közreműködésével felvett filmek mellett, a vonalak születését animáló vetítések egy olyan kiállítási közegben kerülnek bemutatása, amely a vonalat előbb önálló fizikai entitásként, majd építészeti szerveződésként tárja fel.  

A vonalaknak a térbe való lépésével a pavilonban a tömeg és a test, valamint a grafika és az építészet közötti határ elfoglalását lehet megcélozni.

Fentiek alapján, az installáció programja, a BorderLINE,  éppúgy vonatkozik a műfajok közötti határokra, mint azok átjárhatóságára.  Éppúgy vonatkozik a határosság földrajzi érzetére, mint a jelenleg érvényes,  atavisztikus tervezői technikákra, és a közöttük felhasadt alkotói személyiségre. Éppúgy vonatkozik a rajz és az építészet születésére, mint az itt és az ott, a külső és a belső, az ÉN és a MÁS dichotómiájára.

A fimes rajzinterjúkról

A kiállítás legfőbb tézisének igazolására, mely szerint az építészek még mindig rajzolnak, mintegy negyven építésszel,  huszonkét külföldivel és tizennyolc magyarral készült rajzinterjú.

A kamerák előtt felvett rajzok legfontosabb közös tulajdonsága az egyidejűség és az élményszerűség. Egyediségében rendkívüli pillanatokat örökített meg a kamera, amikor azt a tevékenységet, a rajzolást, melyet az építész irodája mélyén, közvetlen munkatársai előtt végez, napvilágra emelve a szakmai intimitás pillanatait dokumentálja.

A rajzokról

A filmforgatásokkal párhuzamosan azzal a kéréssel fordultak a magyar építészek közösségéhez, hogy egy vonalrajz  formájában, némi szöveges  kiegészítéssel fogalmazzák meg a rajzolással kapcsolatos gondolataikat.

Hatvankilenc építész százkilencvenöt rajzzal és összesen harmincezer karakter hosszúságú szöveggel válaszolt a felhívásra. Az egyes vallomások elemi tömörséggel fogalmazzák meg a rajzzal kapcsolatos álláspontokat. Ezek  a szövegek a katalógusban forrásszövegként olvashatóak.

A katalógusról

A számozott példányú művészeti album mindenkié, aki  rajzol, vagy rajzával résztvett a kiállításon.  Nincs értékválasztás, kategorizálás a katalógusban, ez a képzőművészeti területen bevett gyakorlat, de a hazai építészeti életben most még ritkaságszámba megy, de alkalmazásával válik a könyv nemzetközi relevanciájúvá.

Egymás mellé kerülnek a katalógusban a gyerekrajzok , az éppen végzős egyetemisták rajzai, valamint az  ismert, ill. kevéssé ismert hazai és külföldi építészek művei.

Fontos volt, hogy ne csak hazai  szakemberek, hanem külföldi építészek, így Heinz Tesar, Boris Podrecca  és  Azby Brown is megjelenjenek a műben.

A katalógus oldalain eltérő nemzetiségű, eltérő építészeti univerzumokat képviselő építészek gondolatai olvashatóak, illusztrálva vagy éppen polemizálva Haba  Péter, Boris  Podrecca  és Azby Brown  építészeti rajzolásról szóló téziseivel.

A Magyar Pavilonban megjelenő installációnál arra törekedtünk, hogy ne csak szakmabelieket, hanem kortól és nemtől függetlenül mindenkit képviseljünk, aki rajzol.  A lehető legtöbb embert szólítottuk meg annak érdekében, hogy valamilyen szimbolikus  formában jelenjen meg az installációban. Ezt a szimbólumot a kinek-kinek a fiókjában heverő,  már nem használt, elfaragott, adott esetben összerágott és tán rég el is feledett színes vagy grafit faceruzákban találtuk meg.  A Magyar Pavilon apszisában elhelyezett-alkalmazott faceruzákat országos méretű akcióval, iskolák bevonásával gyűjtötték össze. Ezek a faceruzák nem pusztán íróeszközök, de egy-egy személy, egy-egy kézmozdulat, a kiállításon nem látható, de már megszületett és tán el is pusztult alkotás  képviselői is,  a gyűjtött ceruzák a kiállításon bennünket, mindnyájunkat képviselnek.

A sajtótájékoztató végén Petrányi Zsolt nemzeti biztos bejelentette, hogy a Biennále Iroda kiírta a 2011-es 54. Velencei Képzőművészeti Biennále Magyar Pavilon kiállítására szóló kurátori pályázatot. A teljes pályázati anyag, benne a zsűri névsorával, megtekinthető a Biennále Iroda honlapján (http://www.velenceibiennale.com/palyazok/aktualis-kiiras.html).

A kiállítás megvalósulását és a katalógus megjelenését támogatta a Nemzeti Erőforrás Minisztérium, a Nemzeti Kulturális Alap, a Műcsarnok, és még sokan mások.

A katalógus  kapható a Műcsarnok webshopjában (http://www.mucsarnok.hu/ ),  a Velencei Biennále helyszínén, az Electa könyvesboltjaiban és a Magyar Pavilonban.

A Magyar Pavilon anyaga és a vetítésre kerülő filmek:

http://www.borderlinearchitecture.com/

http://www.velenceibiennale.com/

http://www.mucsarnok.hu/

A korábbi építészeti biennálék története:

http://www.labiennale.org/en/architecture/history/history.html?PageN=1

Harmat Lajos

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük