1956 november 4. A forradalom elbukik. Kezdődik a megtorlás.
4 perc olvasás
1956 november 4-én megindultak Magyarország ellen a szovjet csapatok és leverték a forradalmat. Nyugat asszisztált mindehhez. A szuezi válsággal volt elfoglalva, A bevonulást Kádár kormánya, és ezzel együtt véres megtorlás követte.
Pilinszky János:
Négysoros
"Alvó szegek a jéghideg homokban.
Plakátmagányban ázó éjjelek.
Égve hagytad a folyosón a villanyt.
Ma ontják véremet."
Erdélyi József: Reggel
1956 november 4-én megindultak Magyarország ellen a szovjet csapatok és leverték a forradalmat. Nyugat asszisztált mindehhez. A szuezi válsággal volt elfoglalva, A bevonulást Kádár kormánya, és ezzel együtt véres megtorlás követte.
Pilinszky János:
Négysoros
"Alvó szegek a jéghideg homokban.
Plakátmagányban ázó éjjelek.
Égve hagytad a folyosón a villanyt.
Ma ontják véremet."
Erdélyi József: Reggel
Magyarország lángokban 1956 – teljes film:
https://www.youtube.com/watch?v=m7lcMhfOrrk&feature=player_embedded
Mind a mai napig a forradalomra emlékezik az olasz SS Lazio futballcsapat, amelyiknek a himnusza, amit minden meccs előtt elénekelnek a magyar forradalomról szól.
„Avanti ragazzi di Buda, avanti ragazzi di Pest"
Előre budapesti srácok!
Előre budai srácok,
előre pesti srácok,
diákok, földművesek, munkások,
a nap nem kel fel többé keleten.
Száz éjszakát virrasztottunk át,
és hónapokon át álmodtunk
azokról az októberi napokról,
a magyar fiatalok hajnaláról.
Emlékszem, volt egy puskád,
lehoztad a térre, vártam rád,
a tankönyveim közé rejtve
én is hozok egy pisztolyt.
Hat dicsőséges nap és hat dicsőséges éjszaka
a győzelmünk idején,
de a hetedik nap megérkeztek
az oroszok a harckocsikkal.
A tankok összetörték a csontokat,
senki nem hozott segítséget,
a világ csak figyelt
az árok szélén ülve.
Leány, ne mondd el édesanyámnak,
ne mondd el neki, hogy ma este meghalok,
de mondd neki, hogy a hegyekben vagyok
és hogy tavasszal visszatérek.
A bajtársaimmal elítéltek vagyunk,
elveszett a forradalmunk,
nemsokára megkötöznek
és a kivégzőosztag elé állítanak minket.
A bajtársaim már az osztag előtt állnak,
elesik az első, a második,
véget ért a szabadságunk,
eltemetve a világ becsülete.
A bajtársak elrejtik a fegyvereket,
majd visszatérnek énekelve az indulókat,
azon a napon, amikor felsorakozunk,
és visszatérünk a hegyekből.
Előre budai srácok,
előre pesti srácok,
diákok, földművesek, munkások,
a nap nem kel fel többé keleten.
https://www.youtube.com/watch?v=wlb_wWbsY5I
https://www.youtube.com/watch?v=nIat-_cmhR4
https://www.youtube.com/watch?v=dbp4bjaiwjo&feature=youtu.be
Tamási Lajos: Piros a vér a pesti utcán
Megyünk, valami láthatatlan
áramlás szívünket befutja,
akadozva száll még az ének,
de már mienk a pesti utca.
Nincs más teendő: ez maradt,
csak ez maradt már menedékül,
valami szálló ragyogás kél,
valami szent lobogás készül.
Zászlóink föl, újjongva csapnak,
kiborulnak a széles útra,
selyem-színei kidagadnak:
ismét mienk a pesti utca!
Ismét mienk a bátor ének,
parancsolatlan tiszta szívvel,
s a fegyverek szemünkbe néznek:
kire lövetsz, belügyminiszter?
Piros s vér a pesti utcán,
munkások, ifjak vére ez,
piros a vér a pesti utcán,
belügyminiszter, kit lövetsz?
Kire lövettek összebújva
ti, megbukott miniszterek?
Sem az ÁVH, sem a tankok
titeket meg nem mentenek.
S a nép nevében, aki fegyvert
vertél szívünkre, merre futsz,
véres volt a kezed már régen
Gerő Ernő, csak ölni tudsz?
…Piros s vér a pesti utcán.
Eső esik és elveri,
mossa a vért, de megmaradnak
a pesti utca kövein.
Piros s vér a pesti utcán,
munkások – ifjak vére folyt,
– a háromszín-lobogók mellé
tegyetek ki gyászlobogót.
A háromszín-lobogók mellé
tegyetek három esküvést:
sírásból egynek tiszta könnyet,
s a zsarnokság gyűlöletét,
s fogadalmat: te kicsi ország,
el ne felejtse, aki él,
hogy úgy született a szabadság,
hogy a pesti utcán hullt a vér.
Budapest, 1956. október 26-27.
