Három hétig is tarthat, mire intézkednek a hatóságok, ha életveszélyes a gázhálózat. A kéményseprők, ha megállapítják a bajt, postai levélben intézkednek. Jogszabályi változást sürgetnek a szakemberek, azért, hogy ne legyen Magyarországon több, rossz szellőzésből eredő mérgezés és halál!

Három hétig is tarthat, mire intézkednek a hatóságok, ha életveszélyes a gázhálózat. A kéményseprők, ha megállapítják a bajt, postai levélben intézkednek. Jogszabályi változást sürgetnek a szakemberek, azért, hogy ne legyen Magyarországon több, rossz szellőzésből eredő mérgezés és halál!

A kéményseprő kimegy a szokásos ellenőrzésre a lakóhoz. Ott megállapítja, hogy életveszélyes helyzet áll fenn – elkoszolódott kazán, hézagos füstcsövek, levegőhiány stb. Kötelessége szerint erre felhívja a figyelmét a lakónak, és értesíti a gázszolgáltatót, hogy zárja le a gázt. Mindezt teszi levélben, mert így kell tennie. Aztán múlnak a napok…

A levél előbb-utóbb megérkezik a gázszolgáltatóhoz, ahol remélhetőleg azonnal egy döntésképes ügyintéző asztalára kerül, és az mondjuk nincs szabadságon, hanem intézkedik. Ebben az esetben a veszélyhelyzet észlelésétől számítva akár 3-4 napon belül is lekapcsolhatják a gázt a lakónál. Ha viszont nem minden az optimum szerint történik, akkor hetekbe is telhet a leállítás, információink szerint a „csúcs" 21 nap volt.

Vajon hány nap kell ahhoz, hogy egy potenciálisan halálos helyzet a gyakorlatban is azzá váljon? Nézzünk egy sajnos átlagos esetet, végezzünk el egy gondolatkísérletet.

Tél van, a lakásban (fürdőszobában) nyílt égésterű kombi cirkó üzemel, a nyílászárókat pedig nyáron cserélték légmentesen záródóra. A férj – aki egyébként hallgatott a kéményseprőre, csak hát azért nem lehet az az intézkedés olyan sürgős – megereszti a vizet, és jólesően belesüpped. Kint közepes erősségű szél fúj, némileg visszanyomva a füstgázt a kéményen át a lakótérbe. A feleség ekkor kezd neki a konyhában a szalonnás rántotta készítésének vacsorára, és – ha már van – bekapcsolja a konyhai elszívót. Az elszívó a „levákuumolt" lakásból egy helyről tud levegőt szerezni: a kéményből. Visszaszívja hát az égésterméket. Kész a katasztrófa, újabb esetlegesen halálos mérgezésről számolhatnak be az újságok.

Ma egy kéményseprőnek nincs joga elzárni a gázt egy életveszélyes helyzetben. Persze megteheti saját felelősségére, és esetenként meg is teszi, de nem ez az általános, hiszen ezzel kikerüli a hivatalos utat, és támadhatóvá válik. A hivatalos út viszont lassú.

A gáz és ezzel a fűtés lezárása a tél közepén több mint kellemetlen, de még mindig jobb, mint a halál. Ki a felelős azért, hogy ez a helyzet fennállhat? A gázszolgáltatók és a kéményseprők a törvények és rendeletek értelmében dolgoznak. Sajnos, ez utóbbiak testén hatalmas lyuk tátong, amit eddig senki sem próbált befoltozni.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük