Árverés Londonban
2 perc olvasás
A következő történetet Kokas Ignác festőművésztől (1926-2009) hallottam. Mielőtt továbbadnám, néhány szót a Mesterről.
A következő történetet Kokas Ignác festőművésztől (1926-2009) hallottam. Mielőtt továbbadnám, néhány szót a Mesterről.
Munkácsy- és Kossuth-díjas festőművész, Érdemes és Kiváló Művész, a konstruktivista Kmetty János és a posztnagybányai Bernáth Aurél tanítványa. Számos hazai kiállítása mellett a legjelentősebb 1980-ban volt a Műcsarnokban. Kiállított Európa több fővárosában, Kubában és Indiában. Tizennégy évig a Magyar Képzőművészeti Főiskola tanszékvezető professzora.
Mindenről volt bölcs véleménye, a világról, történelemről, művészetről. Egy mondatára szó szerint emlékszem. „A művek szemlélője látja és felfogja mindazt, amit a művész örömök és gyötrelmek között megmutatott magából. Ez a művészet csodája."
Művésztársai sokszor vetették a szemére, hogy keveset utazik a világban. Egyiküknek azt felelte: Ha itt a kertemben ugat egy kutya, az épp úgy hangzik, mint Chicagóban. Ha nem, akkor az nem kutya.
Egyszer mégis messzebbre utazott szülőhelyétől, a Fejér-megyei Váltól. Barátja elvitte
egy aukcióra Londonba. Itt kezdődik a történetem, ahogy a Mester elmondta.
Ámulva néztem a Sotheby's aukciós ház árverését. Egy pompás barokk teremben a hölgyek nagyestélyiben, az urak frakkban, cilinderrel, Életemben annyi ékszert nem láttam. Egy Rembrandt képet árvereztek. Két libériás inas behozta a művet és egy asztal tetejére állították. Megható élmény volt. A több mint háromszáz éves kép csodálatosan élt, ragyogott. Hatására a lent állók minden cicomájukkal együtt, egyszerre halvánnyá és halandókká váltak A kép bebizonyította, hogy a halandó ember teremtőjétől vigaszul olyan adományt is kapott, amelyet művészetnek neveznek.
Láng Róbert
