Monte Carlo, ahol hegy a heggyel ugyan nem találkozik, de ember emberrel igen.

A világ leghíresebb artistái évente egyszer egészen biztosan meghívást kapnak Monacóba (a világ második legkisebb városállamába), hogy a legpatinásabb cirkuszfesztivál zsűrije előtt bemutassák tudásukat és találkozzanak egymással. Kevesen tudják, hogy a Monte Carlo üdülő- és lakóövezetben felállított és a rendezvénynek otthont adó negyvenkilenc méter átmérőjű és 3800 néző befogadására alkalmas  Chapiteau de Fontvieille  nevű cirkuszi sátor nemcsak az igazi világszámoknak ad otthont, hanem az elmélkedésnek is: a napközbeni tudományos szakmai előadások már a jövő kutatásával foglalkoznak.

A világ leghíresebb artistái évente egyszer egészen biztosan meghívást kapnak Monacóba (a világ második legkisebb városállamába), hogy a legpatinásabb cirkuszfesztivál zsűrije előtt bemutassák tudásukat és találkozzanak egymással. Kevesen tudják, hogy a Monte Carlo üdülő- és lakóövezetben felállított és a rendezvénynek otthont adó negyvenkilenc méter átmérőjű és 3800 néző befogadására alkalmas  Chapiteau de Fontvieille  nevű cirkuszi sátor nemcsak az igazi világszámoknak ad otthont, hanem az elmélkedésnek is: a napközbeni tudományos szakmai előadások már a jövő kutatásával foglalkoznak.

Nem volt ez másképpen a múlt hét végén sem.

Az Európai Cirkuszművészeti Szövetség (ECA) hivatalos közgyűlésén és a művészet megújításnak lehetőségeiről szóló szakmai konferenciáján érdeklődve hallgatták az orosz Rosgoscirk művészeti vezetőjét, aki az ún. Master versenyről, az artisták új versenyéről beszélt, ahol az Oscar díjhoz hasonló díj átadásával az artistaművészek társadalmi megbecsülését szépen lehet erősíteni.

A közel száz cirkuszigazgatóból és cirkuszi szakemberből álló konferencia résztvevője élénk figyelemmel kísérte az ukrán cirkuszművészet finanszírozásáról, a nemzeti tradíciókat objektíve nélkülöző izraeli reformokról és a magyarországi cirkuszépítésről szóló előadásokat.

Fekete Péter, a cirkuszművészet megújításáért felelős miniszteri biztos szakmai előadásában a magyar tervekről, egy Közép-európai Cirkuszművészeti Központ, Adatbázis és Kutatótár létrehozásáról beszélt, amely nem csak az előadó-művészet e speciális ágának magyarországi nemzeti fellegvára lesz, hanem egyben nemzetközi találkozóhely is lehet. Ahol – egy campuson belül – a klasszikus mellett szépen elfér a modern cirkusz, az artistaképző iskola, a cirkuszi háttérszakmák képző intézete és egy cirkuszművészeti múzeum is.

„A magyar szakemberek a kortárs cirkusz tapasztalataiból kiindulva most a cirkuszművészet társadalmi hasznosságát kutatják." – tájékoztatott Fekete Péter, majd így folytatta: „Egy nemzeti cirkuszművészeti központ nem állhat meg a szórakoztatásnál, kutatni kell, hol a társadalmilag is hasznosítható tartalom, az üzenet az artistaművészek által halálos komolysággal és fegyelemmel elvégzett munka mögött, és mikor, mire használhatja a közösség ezeket a tapasztalatokat.

Helmut Grosscurth, az ECA elnöke őszinte reményét fejezte ki, hogy a magyar szakemberek álma valóra válik, hiszen az egybeesik a nemzetközi cirkuszművészeti közösség vágyaival is.

Laszlo Endresz, az immár százhúsz éves múlttal rendelkező és évi 448 előadást bemutató Blackpool Town Cirkusz (Nagy-Britannia) igazgatója az elmúlt évek fesztiváljainak, seregszemléinek tapasztalatait foglalta össze. Majd rámutatott: nem harcolva, hanem az állatvédőkkel összefogva kell megújítani a cirkuszban dolgozó állatszámokat. 

Carmen Rodin érdekes, a skandináv hétköznapokat bemutató előadása a 2015 során három meghatározó cirkusz csődjét elemezte. A drámai hangú összefoglaló a sátorhelyek területfoglalási díjainak döbbenetes megemelkedéséről, a cirkuszi balesetek közönségre gyakorolt hátrányos következményeiről, a hatóságok megfizethetetlennek tűnő engedélyezési procedúráiról, a külföldi vendégművészek vízumköltségének jelentős emelkedéséről szólt. Az is kiderült, hogy Skandináviában az állatvédők egyre erősebb támadásokkal próbálják a nézőket távol tartani a cirkusztól. A helyzet sürgős megoldásra vár, mert ha nem tud megújulni a cirkuszművészet, ebben az országban ki fog halni a cirkusz.

A Cirkusz Krone munkatársa a cirkuszi állatok védelme érdekében született új kezdeményezésről „A minden állatnak joga van boldogan élni" elnevezésű alapítványról (LACEY) számolt be, amelynek tagjai az állatvédőkkel folytatott harc helyett, inkább informálni szeretnék a nézőket. „Párbeszédet az állatokkal foglalkozók és a nézők között!" – hirdeti egyik jelmondatuk. A nemrég megalakult szervezetbe szinte valamennyi jelentős, állatszámokkal dolgozó cirkuszi művész belépett, akik politikusokat, neves közéleti személyiségeket szólítanak meg, és – manézson belül és azon túl – nyíltan bemutatják munkafolyamataikat.

A konferencián természetesen többször is kitértek a néhány nappal korábbi budapesti fesztivál eseményeire, a szemtanúk elragadtatással beszéltek a szervezésről és az ottani szakmai konferencián elhangzottakról. 

A Monte-carlói Nemzetközi Cirkuszfesztivál III. Rainier monacói herceg által 1974-ben létrehozott, a cirkuszművészet támogatását célzó, évente megrendezésre kerülő nemzetközi cirkuszverseny, a világ legnagyobb és legrangosabb presztízsértékkel bíró cirkuszfesztiválja, amelyen a legjobb artisták lépnek fel. E seregszemle a nézők számára is egy fantasztikus ünnep, az előadásokra a jegyek már hónapokkal korábban elkelnek. 

A fesztiválra csak meghívásos alapon lehet bekerülni. A produkciókat minden évben szakmai zsűri értékeli, amelynek tagjai a világ jelentős cirkuszainak és varietéinek vezetői. A zsűri a versenyző művészek produkcióit több alkalommal nézi meg, majd a technikai tudást és a kivitelezést értékeli. 2006 óta Stefánia monacói hercegnő a zsűri elnöke.

A Budapesti Nemzetközi Cirkuszfesztivál után kerül sor a monacói cirkuszfesztiválra. Ez a néhány évvel ezelőtt bevezetett gyakorlat mindenkinek kedvez: nagyobb hangsúlyt kap a magyar fővárosbeli esemény, a nemzetközi zsűri tagjai pedig kényelmesen, egy tengerentúli úttal két komoly fesztivált is megtekinthetnek.

Az 1974-ben megrendezett első Monte-carlói Nemzetközi Cirkuszfesztiválon Magyarországot a Richter csoport képviselte, akik elefánt akrobata produkciójukkal elnyerték a verseny Ezüst Bohóc-díját.

1977-ben, a 4. fesztiválon Kristóf István és felesége, Ilona ugródeszka-műsorszámát szintén Ezüst Bohóc-díjjal jutalmazták.

30 évvel az első fesztivál után – 2004-ben – a második Ezüst Bohóc-díj került a Richter család tulajdonába, amikor Richter József – a Richter csoport vezetője – idősebb fia, Richter Flórián és felesége, Edith lovaszsoké-produkciójukkal ezüst díjat nyertek. Az ez évi másik magyar produkció, a Takács Gyula és Oláh Sándor alkotta Goldon Power duó Bronz Bohóc-díjat kaptak erőemelő műsorszámukért.

2008-ban, a 32. Monte-carlói Nemzetközi Cirkuszfesztiválon a cirkuszművészet történetének első magyar Arany Bohóc-díját nyerte el Richter Flórián és tíztagú lovas zsokécsoportja.