Apokrif evangéliumok: erõforrások vagy veszélyforrások?
3 perc olvasás
Az apokrif evangéliumok által felvetett kérdésekre keresi a választ Giacomo Perego bibliaszakértõ és Giuseppe Mazza teológus nemrégiben megjelent könyve, amelynek címe Az apokrif evangéliumok ABC-je (L'ABC dei Vangeli Apocrifi).
Az apokrif evangéliumok által felvetett kérdésekre keresi a választ Giacomo Perego bibliaszakértõ és Giuseppe Mazza teológus nemrégiben megjelent könyve, amelynek címe Az apokrif evangéliumok ABC-je (L'ABC dei Vangeli Apocrifi).
Ki találta ki a filmekben szereplõ Mária Magdolna-alakot? Jézus feltámadása csak jelkép? Meddig kánon, honnan eretnekség? Ilyen és hasonló kérdésekre kerersik a szerzõk a választ. Céljuk az, hogy lelkipásztori segítséget nyújtsanak ezen a téren. Giacomo Perego, aki a római ?Claretianum" Teológiai Intézetben tanít szentírástudományt, valamint a könyv kiadását gondozó Edizioni San Paolo kiadó Szentírással foglalkozó részlegének felelõse elmondta: az apokrif evangéliumok értelmezése nem egyetlen tézisen alapul, mert nagyon sok függ az adott apokrif mû hátterétõl – olvasható a Zenit hírügynökség szerzõkkel készített beszélgetésében.
Ha például az apokrif szöveg mérsékelt irányzatú zsidókeresztény környezetben születik, akkor általában a célja a törvény fontosságának kiemelése és egyes megkérdõjelezett igazságok védelme, akár túlzásokba is esve. Perego atya például hozza erre azt, ahogy Jakab Protoevangéliuma hangsúlyozza Mária szüzességét és kiemelt szerepét, miközben szent Józsefet egyszerû gondozóként háttérbe szorítja.
A gnosztikus körökben létrehozott apokrif evangéliumok – mint Mária vagy Fülöp evangéliuma – anititézisekre, szembeállásokra épülnek: férfi-nõ, karizma-intézmény, lélek-test. Kétségbe vonják a megtestesülés hitigazságát és Krisztus halálának és feltámadásának valóságát.
A zsidó világgal ellenkezõ környezetben létrejött apokrif evangéliumok pedig hatalmas hangsúlyt fektetnek Szent Pál alakjára és elutasítanak mindent, ami a zsidó törvénnyel vagy az Ószövetséggel kapcsolatos.
Giuseppe Mazza, a Pápai Gergely Egyetem fundamentális teológia professzora szerint egyrészt úgy látszik, hogy az apokrif iratok reneszánszukat élik, a könyvesboltokat, újságosbódékat és irodalmi szalonokat elárasztják az elfeledett nagyságokkal foglalkozó mûvek. Ugyanakkor a figyelmes szemlélõ számára ez a tanulmányáradat egy egyelõre kialakulatlanul gomolygó kulturális ködfelhõ sûrûsödését jelzi.
Kiemeli, hogy az apokrif evangéliumok – túl az események elbeszélésén – egy mélységes vágyról szólnak: arról, hogy elérhetõ közelségbe hozzák a párbeszédet Isten és ember között, melynek során az ember vágyaira válaszol egy közel levõ, nem elvont, nem közönyös Isten. Ez az érhetõ emberi törekvés kihívást jelent a kereszténységnek: mutassa meg Isten személyes arcát, segítsen újra felfedezni, a hitélet gyakorlatainak, elsõsorban az imádságnak az értékét.
