Elkezdõdött a 15. Sziget – Döcögõ porfelhõ áramszünetekkel
7 perc olvasásMegint eltelt egy év. Legjobb bizonyítéka: 2007.augusztus 8, 15:00 óra, ekkor keltünk útnak figyelembe véve az ilyenkor szokásos forgalmi dugót, a tülekedõ emberhegyeket a bejáratnál és a regisztráció körüli kalamajkát. Fentiek ellenére szinte pillanatok alatt bejutottunk.
Megint eltelt egy év. Legjobb bizonyítéka: 2007.augusztus 8, 15:00 óra, ekkor keltünk útnak figyelembe véve az ilyenkor szokásos forgalmi dugót, a tülekedõ emberhegyeket a bejáratnál és a regisztráció körüli kalamajkát. Fentiek ellenére szinte pillanatok alatt bejutottunk.
Folyamatos haladás a HÉV mellett, profin mûködõ VIP/Sajtó regisztráció, ez évben újdonságként kacifántos beengedõ-zsilip rendszer. Mindössze fél óra alatt regisztrálva, pass-ok programfüzet átvéve és bevetésre készen álltunk. Volt még fél óránk a Nagyszínpad nyitóprogramjához a Nitzer Ebb-hez. Sétáltunk egyet azzal a céllal, hogy akklimatizálódjunk, de a már jól ismert Sziget-feeling-nek a nyomát se találtuk.
Így kissé lelombozódva, a rekkenõ hõség miatt lelassulva értünk vissza a kiindulási pontra, a Nagyszínpad elé.
Nem feltételeztük, hogy a kedvencünk lesz a koncert, csupán kamaszkorunk legendás zenei és ideológiai ellenfeleink lelkivilágát szerettük volna kicsit megismerni. Mióta a '80-as és '90-es évek nagy kultuszzenekarai sorra érkeznek hazánkba, azóta próbálkozunk régi, megkövesedett gonoszkodásaink beigazolására, mely szerint néhány szélsõséges ideológia akkori képviselõinek bizony fogalmuk nem volt arról mit képvisel a zenekar, aminek jelképeit magukon viselték. Akadt példa és ellenpélda egyaránt, de bizonyítéknak még mindig nyoma nincs.
Nem is baj, annál érdekesebb a kutatás. Azért halkan meg kell jegyezni, hogy a programfüzet szerkesztõinek is vélhetõen valami hasonló járt a fejében, amikor következetesen németnek jelölték az Essex-ben, Angliában alakult zenekart.
A földrajzi tévedés ünnepélyesen elvetve. Nem is csoda, hiszen a csapat, mint mûfajában az elektronikus-indusztriál, electric body music (EBM) képviselõi között ez hagyomány erõsen diktatórikus megjelenéssel és jelképekkel operál. Öltözékük a második világháborús német egyenruhát, színpadi hátterük, pedig az Európában fellelhetõ összes kétes értékû jelképet ötvözte. A közönség ezek ellenére teljesen hétköznapi party-arcokból állt. Az egyetlen figyelemreméltó tény, hogy több nemzedék is képviseltette magát. Szép-szép a nosztalgia, de a program felében azért elmenekültünk.
Irány a Világzenei színpad, ahol a Sierra Maestra játszott, a húszas-harmincas évek egyedülálló kubai mûfaja, a son képviselõje. Az együttes 1976-ban alakult, azóta töretlen a pályájuk elõbb hazai, majd nemzetközi szinten. Az elvárásoknak megfelelõen jelentõs, többnyire salsa-rajongó közönség legnagyobb örömére. Ezzel egyidõben a Nagyszínpadon a svédek aktuális pop-rock importcikke a Mando Diao játszott nem túl jelentõs közönség elõtt. Az utóbbi csak azért érdekes, mert manapság állítólag õk ez egyik legnagyobb ifjúsági kedvenc. Rögtön utánuk egy igazi magyar sikerzenekar, a Quimby következett, ennek megfelelõen csökkent a szabad tér a területen. A Kiss Tibor gitáros-énekes vezette hattagú, dunaújvárosi társulat, pár év alatt a sanzonos, néhol Viszockij-darabokat idézõ szürreális rétegzenébõl az egyik legnépszerûbb alternatív zenekarrá nõtte ki magát. Produkciójukat nem élvezhettük sokáig, mert el kellett jutnunk a wan2 sátrához, ahol a francia hip-hop jeles képviselõi készülõdtek, egy korábbi fellépõ visszalépése miatti átszervezés következtében.
A Minist?re des Affaires Populaires nevû formáció sikeresen vegyíti a francia sanzont, az észak-afrikai népzenét és a keményvonala hip-hop minden jellemzõjét. A megjelenésében is egyedülálló csapatról sajnos kép nem készülhetett, mert a helyi színpadmester megtiltotta a fotós passokkal a belépést, a fényképes közremûködõi igazolványra korlátozva a beengedhetõ személyek számát. Mit lehet ehhez hozzátenni? Rendkívül kreatív. Mindössze az lenne a javaslatunk, hogy megpróbálkozhatna fényképezõgéppel vagy kamerával, a táncoló, ugráló, így aztán lökdösõdõ tömegbõl használható felvételt készíteni. Jó lenne látni az eredményt. Mi nem próbálkoztunk ezzel a kihívással.
Eredetileg egyébként a korábban említett Nitzer Ebb-nek kellett volna 21:00 órától kezdenie itt. Így lehetett, hogy szinte teljesen egyidõben lépett fel a francia zene két igen jelentõs képviselõje, a Minist?re des Affaires Populaires és a nap fõszereplõje, Manu Chao. Az eredetileg José-Manuel Thomas Arthur Chao néven született, baszk-spanyol származású énekes ugyanis pont ugyanannyira képviseli a franciákat, mint a spanyolokat, a baszkokat és leginkább a radikális szabadság-szeretetet, a multi-kulturalitást, az egyszerû ember fontosságát, antiglobalizmust és a demokráciát. Egykori zenekara a Mano Negra is radikális politikai és társadalmi kritikájáról volt híres. Manu Chao immár szólókarrierje során sem tagadja meg múltját és nézeteit. Egyik számát például nemes egyszerûséggel a ?világ legnagyobb terroristájának" címezte. Nem csigázva a kedves Olvasó találékonyságát, a megfejtés George W. Bush természetesen, ami a csapat képviselte ideológiát ismerve egyáltalán nem meglepõ.
Napi programinformációk: |
Félõ volt, hogy valami kommersz sztár-koncertet kapunk, hiszen új lemezeinek számait sorra adták a kereskedelmi rádiók a legnagyobb slágerek között. Igaz, a szövegek adtak némi okot a reménykedésre, mégis kicsit félve vártuk a pillanatot. A színpad elõtti téren 5 perccel a kezdés elõtt már egy gombostût sem lehetett volna leejteni. Ugyanez volt igaz a fotósok seregére az elkerített VIP területen. A rendezõk csak 3 turnusban tudták beengedni kollégákat, a szokásos 3 zeneszám ideje helyett csak egyre, lecsökkentve ezzel a használható képek mennyiségét. Ehhez már csak hab volt a tortán a körülbelül 3 percig tartó áramszünet, ami ekkor következett. Miután az összes Szigeten részt vettünk, megkockáztatjuk, hogy ilyen még nem volt a fesztiválok során.
Arra is van fogadásunk, hogy a fellépõ sztárok többsége felháborodva és durcásan vonult volna le a színpadról a hiba kijavításáig. Nem így a Manu Chao, akik minden lehetõ eszközzel, leginkább a dobokkal próbáltak ritmusos zajt kelteni a közönség szórakoztatására. Egy percre sem álltak le. Az áram hiányában harcképtelenné vált gitárosok és a szintetizátoros, pedig pózoltak a fotókhoz és fõleg jókedvûen ökörködtek a színpadon. Feltételezhetõ, hogy még élvezték is a hirtelen támadt káoszt. Aztán folytatták onnan, ahol abbahagyták.
Az áramszünet késõbb, pár másodpercre megismétlõdött, teljesen érthetetlen módon. Utóbbit már némi grimaszolás kíséretében vették tudomásul a zenészek, de nem zavartatták magukat. E sorok írója szerint, ha lehet a profizmust definiálni, akkor az valami ilyesmi, ahogy ez a zenekar vette az akadályokat. Az utólag kiadott kommunikáció szerint a Fesztivál során páratlan áramkimaradást egy transzformátor sérülése okozta Lendületes, jókedvû és pörgõs koncertet adtak, csak úgy áradt a színpadról az energia. Látszott, hogy nem ?kötelezõ program" van, hogy átélik, átérzik és szeretik, amit csinálnak. Ez meglátszott a közönségen is. Kivétel talán, hogy a nyelvi nehézségek miatt néhol nem arra kaptak reakciót, amire számítottak talán. Így történt, hogy a politikai állásfoglalás helyett, inkább a ?marijuana" kifejezés aratott osztatlan sikert. Hiába változik a világ, változnak a hívószavak is. Ettõl még a koncert emlékezetes marad.
Az Sziget elsõ napja nem csak a példátlan áramszünet és helyi kellemetlenségekben egyedülálló, hanem a pormennyiség szempontjából is. A szerzõk bátran kijelenthetik, hogy ekkora por és koszmennyiséget eddig körülbelül a harmadik-negyedik nap végére lehetett összegyûjteni, akkor is összeadva a napi mennyiséget. Csak reménykedni tudunk, hogy megússzuk betegség nélkül és végig képesek leszünk tudósítani. Folytatása következik…
Verner Adrienn – Szvitek Péter
Fotók: Szvitek Péter