Hóhérok bemutató Miskolcon
6 perc olvasás
Fekete humor, emberi sorsok, súlyos kérdések. Béres Attila rendezésében mutatja be a miskolci teátrum a Hóhérok című fekete komédiát február 2-án a Kamaraszínházban.
Martin McDonagh ír származású dráma- és forgatókönyvíró, filmrendező, a kortárs angol színpad fenegyereke. Sajátos nyelvezetű fekete komédiáit nagy sikerrel játsszák Magyarországon is; legújabb darabját, a Hóhérokat, 2015-ben mutatták be Londonban. Hazánkban a Miskolci Nemzeti Színház a második teátrum, amely műsorra tűzi.
„Vannak olyan fószerok, akik nagyon az alja, és ha a bíróság azt mondja, hogy menni kell nekik, akkor menni kell nekik, de ha menni kell nekik, akkor a lehető leggyorsabban, a legemberi méltósággal és a legkevésbé fájdalmasan kell menni nekik. Ez énnálam, és aki a normális ember annál mind, a kötél általi halál.”
1963-ban Anglia legjobb hóhéra, Harry kivégez egy gyilkost, aki még az akasztófa alatt is ártatlanságát bizonygatja. Két évvel később, pontosan azon a napon, amikor az országban eltörlik a halálbüntetést, egy titokzatos idegen tűnik föl a kocsmában, amit a volt főhóhér és felesége működtet. Másnap eltűnik a tizenöt éves lányuk. Ki a titokzatos idegen? Mi köze van a kivégzett gyilkoshoz és Harry-hez? Talán semmi, talán nagyon is sok. A lánya életéért aggódó főhóhér mindenesetre kézbe veszi az ügyet.
A HANGMEN című színdarabot először 2015. szeptember 18-án március 3-án mutatták be a londoniRoyal Court színházban, Matthew Dunster rendezésében.
Miskolcon régóta nem volt műsoron kortárs angol darab, ezt a hiányt pótolja most a Hóhérok. A vígjáték egy nagyon súlyos kérdést feszeget: A halálbüntetés kérdését. Az 1960-as évek elején játszódó történet aznap indul, amikor társadalmi nyomásra eltörlik a halálbüntetést Angliában, az igazságszolgáltatás gyakori tévedései miatt. – A három éve íródott Hóhérok londoni bemutatója hatalmas sikert aratott, most pedig futótűzként terjed Európa színházaiban – mondja Béres Attila. – Különlegessége abban is áll, hogy egy nagyon komoly témát igyekszik körüljárni, a mai társadalom viszonyát a halálbüntetéshez, igazi angol humorral fűszerezve. Azt gondolom, hogy bár ma nincs terítéken hazánkban ez a kérdés, mégis mindig ott van a felszín alatt, mindenkinek van véleménye róla. Ez a darab nem fogalmaz meg egyértelmű állításokat, és ez az előadásnak sem célja. Kérdéseket vet fel, válaszokat jár körül, de úgy, hogy nem akart állást foglalni. Azt remélem, hogy a nézők úgy távoznak a színházból, hogy miközben nevettek ezeknek a helyzeteken és figurákon, még sokáig a látottak hatása alatt maradnak – teszi hozzá.
Harry, az utolsó angol hóhér szerepében Fandl Ferencet láthatjuk. A színművész elárulta a próbafolyamat során természetesen felvetődött morális vitaként persze a halálbüntetés jogossága. – Egyrészt azt gondolom, hogy addig, amíg valakiről teljes bizonyossággal nem tudjuk, hogy ő a bűnös, nem szabad elvenni az életét, márpedig csak igen kevés esetben tudjuk ezt százszázalékos biztonsággal megállapítani. Másrészt, ha egy gyilkosságról beszélünk, a gyilkos már meghozott egy döntést az áldozat életének elvételéről, így el kell viselnie azt is, ha az ő életéről döntenek más emberek – vélekedik Fandl Ferenc, aki szerint az ember a fontos a színházban, nem csupán a morális kérdés. – Ebben a darabban igazából emberi sorsokat ismerünk meg, olyan embereket látunk, akiket ez a kérdés foglalkoztat. Szerintem az a fontos, hogy a nézőt az előadás végén ne csak a szereplők gondolatai és döntései foglalkoztassák, hanem az is, hogy mi juttatta őket idáig.
A színművész szerint nehéz elgondolni, milyen lehet az az ember, akinek szakmája az ölés. A szerep megformáláshoz rengeteget olvasott hóhérokról. – Azt hiszem, hogy akinek ez a hivatása, annak nem okoz ez érzelmi problémát, nem gondolkozik rajta, hogy mit tesz, különben nem tudna ezzel együtt élni. Ez a hivatása, tehát a lehető legmagasabb szinten próbál neki megfelelni. Harry el is mondja a darabban, hogy nem ő akasztatja fel az embereket, hanem a bíróság. Neki nincs köze ahhoz, hogy ki ártatlan, ki bűnös, csak végrehajtja a parancsot, érzelmileg nem érintődik meg. Ez egy feladat. Akkor van baj, amikor ez érzelmi szintre kerül, ha valaki elkezdi élvezni – mondja Fandl Ferenc.
Rusznák Adrienn alakítja Shirleyt, a hóhér gátlásos, túlsúlyos kislányát, aki meglepő átalakuláson megy keresztül. – Én magam is gátlásos kislány voltam, ezért nem volt nehéz azonosulnom ezzel a szereppel, mégsem adta annyira könnyen magát. Amikor sikerült magamévá tennem ezt a karaktert, akkor azon kellett dolgoznom, hogy megmutassam az ellentétét is, amikor ez a lány végül kinyílik. Azt hiszem, ahhoz hogy valaki magára találjon, valami külső hatás szükséges, ami kiszakítja az embert addigi környezetéből. Ilyen lehet a szerelem, például Shirleynél, vagy éppen a színészet megtalálása, mint az én esetemben – mondja a színművésznő.
A próbafolyamat kapcsán arról mesélt, hogy rendkívül motiváló részt venni abban a közös munkában, ahogy itt egy színdarab készül. – Nagyon szívesen jövök Miskolcra színészként és nézőként is, hiszen itt olyan partnerséget tapasztalok a művészek között, ami számomra is nagyon fontos. Én az alternatív színházi világból jövök, ahol nincs ekkora apparátus a színészek mögött. Adott egyfajta magabiztosságot, hogy napról napra láttam, a műszak is milyen összehangoltan végzi a dolgát, hogy megszülessen az előadás. S ahogy figyeltem őket, arra gondoltam, hogy én sem mondhatok rosszul egy monológot, mert nekem meg az a dolgom, hogy az érvényes legyen. Keményebb dió volt ez a darab, mint ahogy elsőre gondoltuk, de rendkívül izgalmas munka volt – tette hozzá Rusznák Adrienn.
Martin Mcdonag: Hóhérok (14) Fekete komédia
Harry: Fandl Ferenc
Alice: Seres Ildikó Jászai-díjas
Mooney: Somhegyi György
Syd: Simon Zoltán
Fry Felügyelő: Varga Zoltán Jászai-díjas
Bill: Harsányi Attila
Charlie: Rózsa Krisztián
Shirley: Rusznák Adrienn m.v.
Artur: Keresztes Sándor
Clegg: Salat Lehel
Hennessy: Kokics Péter
Pierrepoint: Kincses Károly
Orvos/Börtönigazgató/Vendég: Farkas Sándor
Díszlettervező: Horesnyi Balázs, Jelmeztervező: Pilinyi Márta
Dramaturg: Ari-Nagy Barbara, Zene: Márkos Albert
Rendező: BÉRES ATTILA
Bemutató előadás: 2018. február 2. – Kamaraszínház
Miskolci Nemzeti Színház
Lantai József
