ez_a_medve.jpgEz a medve tavaly, valahol északon nemcsak kijött a barlangjából és kint maradt, hanem még meg is mártózott egy jéghideg tavacskában.

 

  Bevallom, azt hittem minden medvére vonatkozik a február másodikai néphit, de feleségem, aki képzett amatőr zoológus felvilágosított, hogy csak a barna medve jöhet ki a barlangjából. A jegesmedvének ugyanis nincs barlangja, egész nap vándorol élelmet keresve, napnyugtakor pedig ott alszik el, ahol éppen van.

   Hazánkban ma már nem élnek barnamedvék, elvétve látni egyet-egyet rövid ideig, utoljára 2015-ben az Aggteleki Nemzeti Parkban. De nem február másodikán, amikor is a néphagyomány szerint kijön a barlangjából. Ha meglátja az árnyékát a napsütésben, akkor megijed és visszamegy, tovább alszik, és még egy ideig tart a tél. Ha azonban nem látja az árnyékát, mert borús idő van, akkor kint marad, és hamar tavasz lesz. Itt rögtön bevallom másik tévedésemet, azt hittem ez a hit Erdélyben honos, de nem. Egész Európában, sőt, Észak-Amerikában is vannak hívői.

  De hiába az igyekezetem, itt is szükséges egy kis pontosítás. Ugyanis Európa egyes vidékein a borz, Észak-Amerikában pedig az ott élő erdei mormotát tették február másodikát népi hiedelem tárgyává. Olyannyira, hogy február másodika az erdei mormota napjaként (Groundhog Day) is ismert.

   Február másodikához, Gyertyaszentelő napjához több szokás is tartozik. Maga a gyertyaszentelő elnevezés arra utal, hogy Szűz Mária és József a negyvennapos Kisjézust elvitte bemutatni a jeruzsálemi templomba. Ugyanis az ószövetségi törvény szerint az elsőszülött fiút el kell vinni az Úr szentélyéhez, hogy ott bemutassák a Mindenhatónak. A törvény szerint előírt áldozat fölajánlásakor jelen volt Anna és az agg Simeon is, aki a nemzeteket megvilágosító fénynek nevezte a csecsemőt, mondván úgy világít majd, mint a gyertya egy sötét szobában. Ezért szentelik meg ezen a napon a szentmiséken az erre szánt gyertyákat.

   Visszatérve a medvéhez, olvastam egy régi kalendáriumban, hogy a medvemonda Jókai Mór, a nagy mesemondó fantáziájában született meg. Azt, hogy honnét vehette Jókai a kárpáti medvék időjós voltát, nem tudjuk. Az új földesúr c. regényében azt írja, hogy a medve igazi filozóf (sic!). Míg derültek az élet napjai, addig élvezi azokat, s ha zordonulni kezdenek, nem keres idegen hazát, mint a gólyák, nem is megy rabolni az erdőre, mint a farkas, nem megszolgálni, mint a kutya, hanem behúzza magát egy csendes, előre kiszemelt odúba, ott összekuporodik, s nagy megnyugvással várja, hogy melyikük unja meg hamarább a passzív ellenállást: ő-e vagy a tél? Rendszerint a tél türelme szokott rövidebb lenni, mert az rendesen elmúlik magától, míg havon megfagyott medvét még senki sem látott. (Ez után részletesen leírja az időjós medvék történetét.)

   A Volga középső folyásánál élő cseremiszek is valami hasonlót hisznek. Szerintük, ha a medve Prokov ünnepén a barlangjába megy, hideg lesz a tél, de ha Prokov ünnep után megpillantjuk a mackó lábnyomait a hóban, enyhe tél fog következni.

   Kíváncsian várom a mai napot.

 

Láng Róbert

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük