Révay András: Egy ország, ahol nincsenek szegények

 Szokatlan bemutatóra invitálták az érdeklődőket az 1000 Út Utazási Irodánál. Két szakértő, két különböző szempontból közelítve igyekezett Peru szépségeit, érdekességeit közel hozni a hallgatósághoz – és ez sikerült is nekik.

 Dél-Amerika harmadik legnagyobb országa tőlünk meglehetősen távol esik, de annyit bizton elmondhatunk róla, hogy különös érdeklődés övezi. Az ott élők úgy tartják: Isten arrafelé próbálgatta, milyennek is teremtse meg majd a Földet. A hatalmas, 1 285 216 négyzetkilométer alapterületű ország természeti szépségekben és történelmi emlékekben roppant gazdag. Csak a tengerpartja kétezer kilométer hosszan nyúlik és befelé a szárazföldön, a sivatagtól az őserdőig minden megtalálható benne. Állatvilágának ismerői nyolcvannégy különböző élőhelyet tartanak nyilván. Annak ellenére, hogy bővelkedik látnivalókban, nagyon kevés az, amit Európában Peruról tudunk, annál több viszont az előítélet és feltételezés. Elég, ha csak a Nazca vonalakra gondolunk. Ha több információt kapnának az odautazók, gyengülne ugyan az országot körüllengő misztikum, bár ettől még nem lenne kevésbé vonzó.

Dr. Letenyei László kultúrantropológus, az ország jó ismerője. Tanulmányainak egy részét egy ősi, inka alapítású egyetemen végezte. Ha Peruról szól, mindig azzal kezdi: ő a fél szívét Peruban hagyta. Véleménye szerint minden utazás legfontosabb eleme az őszinte érdeklődés kell legyen! Ha az megvan, akkor már az sem számít, ha – akárcsak mint őt – Limában az utast az autóbuszon egy idős néni ölében helyezik el. Máshol ugyanis már nem volt hely és ez sokat elárul az ottani emberek hangulatáról, életszemléletéről! Peruban van a világon a legtöbb ünnep, sok közülük több napig is eltart. A legnagyobb a téli napforduló, ami nálunk Szent Iván éjszakájára esik. Valóban távoli és exotikus ország, de ne feledjük, nekik viszont mi vagyunk nehezen érthetők és különlegesek.

 Ez utóbbi állítással a jelenleg már Budapesten élő idegenvezető, Javier Zea is egyetért. Őt legelőször az fogta meg Magyarországon, hogy itt menetrend szerint járnak a buszok, működnek a közlekedési lámpák – ez egy tökéletes ország! A véleménye persze azóta már megváltozott! A különbségek más téren is nagyok. Nálunk az emberek hétvégeken bezárkóznak, Dél-Amerikában összejönnek. Itt alig néhány ember alkot egy családot, ott az szinte egy tömeg. A kultúrájuk valóban ősi, mintegy hatezer éves múltra tekint vissza. Rengeteg, nálunk jól ismert haszonnövényt, kukoricát, burgonyát, paradicsomot, paprikát, uborkát, dinnyét először ott termesztettek. Az Inka Birodalom a maga korában nem találkozott más civilizációval, önállóan fejlődött. Ők megoldották, hogy ne legyen szegénység a birodalomban. Az uralkodónak kötelessége volt gondoskodni a népéről. A terményt raktározták. Voltak helyek, ahol egy évig sem esett eső, mégsem haltak éhen. Kecsua nyelven a szegénységre nincs is szó! A spanyolok pusztítása után lettek szegények és akkor az anyagi szegénységre azt a szót kezdték használni, ami az egyedül, család nélkül élő embert jelentette.

 Peruról persze mindenkinek a Nazca vonalak jutnak először eszébe. Mivel csak nagy magasságból nézve adnak értelmes mintát, Földön kívüli eredetűnek vélik. A kutatások szerint viszont egy inkák előtti civilizáció műve, akiknek Kon fontos istene volt. A vonalak valószínűleg nyújtott templomok voltak, mert Kon istent gyakran úgy ábrázolták, hogy repül. Felépült akkor egy hatalmas város is: Cahuachi. Templomok, utak öntözőrendszer, vízvezeték volt benne. Jelentős volt kerámia művészetük is, a tárgyakból több ezer darab megmaradt. A vonalak környékén nagyon sok összetört kerámia poharat találtak. Mivel a sámánok a mai napig összetörik és elássák a szertartáshoz használt poharakat, ez megerősíti, hogy a vonalak templomok voltak és nem az emberek, hanem Kon isten számára készültek, aki felülről jól láthatta.

A monumentális építkezéseket később az inkák is folytatták. Az Inka Birodalom egyike volt a világ legnagyobb és legrejtélyesebb kultúrájának, amelyik a mi időszámításunk szerinti 13. és 16. század között létezett. Rengeteg ember dolgozott együtt sokáig, harmóniában. Száztonnás köveket is el tudtak szállítani. Ismerték, hogy bizonyos kövek keményebbek másoknál, azokkal meg lehet munkálni a puhábbakat. Így jött létre a máig is látható híres főváros, a Szent folyó fölé magasodó, sziklás hegygerincre épült Machu Picchu. Felkeresése minden úti program elengedhetetlen része. A perui kecsua indiánok roppant barátságosak. A közbiztonság kitűnő, az utcákon nincsenek kéregetők, koldusok. A falvakban a jobb és rosszabb adottságú földeket cserélgetve, egymást váltva művelik, nincs magántulajdon. Ilyen, és ehhez hasonló érdekességek garmadájával ismerkedik meg az utazó és alig telik el néhány nap és már a kecsua nyelv sem hangzik számára idegenül. Sétarepülés keretében láthatja a híres Nasca vonalakat, vonattal és utóbb autóbusszal érkezik meg Machu Picchu bejáratához. Bár az élmény páratlan, a túrák megterhelése miatt a szakemberek azt javasolják, hogy a szülők 12 éven aluli gyerekeket még ne hozzanak el perui utazásra.