A dollár leértékelődése lassan véget ér

David Buckle, a Fidelity International befektetési megoldások tervezésének igazgatója 2017 derekán már leírta, hogy a dollár enyhe gyengülésére számít. Az a leértékelődés, amit 2018-ban eddig tapasztaltunk mind a mértékét, mind a körülményeket tekintve körülbelül az, amire akkor utalt. Buckle szerint a folyamat nagyján már túl vagyunk.

A világgazdaság működését nagyobb összhang jellemzi, mint az egyes országok monetáris politikáját. 2014-ben a dollár megerősödését az okozta, hogy a piac beárazta az USA-ban várható kamatemelést, míg más országok továbbra is nulla vagy negatív kamatemeléshez kötötték az árfolyamukat. Buckle szerint most, hogy a gazdasági növekedés a fejlett világ teljes területén szinkronban gyorsul, a többi jegybank is rá fog kényszerülni, hogy véget vessen az általa követett „könnyű pénz” politikájának, következésképpen a dollár erejét kevésbé fogják visszavetni.

2018 első hónapjában a dollár több devizával szemben is gyengült. Ennek hátterében viszont nem az USA áll, mivel a piac összességében nem az USA monetáris politikájához igazodva alakul. A dollár gyengülésére először az EKB Kormányzótanácsának decemberi monetáris politikai üléséről készült, január 11-én közzétett jegyzőkönyv utalt, melyben a mennyiségi lazítás korábban jelzettnél hamarabb történő befejezésére vonatkozó utalások szerepeltek. Ezután a kedvező gazdasági adatok a dollár további leértékelődését idézték elő. Következésképpen – annak ellenére, hogy az EKB a januári ülésén változatlanul hagyta a monetáris politikáját – a piaci szereplők minden figyelmüket a sajtótájékoztatóra irányították.

Mario Draghi, az EKB elnöke Buckle-t nem tudta meggyőzni az említett sajtótájékoztatón, a szakértő szerint megpróbált dovishnak (azaz laza monetáris politikát preferálónak) hangzani – valószínűleg részben azért, hogy ellensúlyozza az eurónak az USA-ból érkező kommentároknak köszönhető megerősödését (részleteket lásd lejjebb), de a piac nem volt vevő a taktikájára.

Az EKB bevezetőjének akkor elmondta: „A beérkező információk igazolják, hogy a gazdasági bővülés üteme meggyőző, sőt, 2017 második felében még a vártnál is nagyobb volt a gyorsulás”. A Fidelity szakértője erre alapozta a dollár gyengeségével kapcsolatos tavalyi megjegyzéseit.

Buckle véleménye szerint EKB a kelleténél jobban támaszkodik az inflációs adatokra. Az árupiaci árfolyamokat nem számítva a gazdasági adatok stabilak. Igaz, hogy a szokásos mértékű kamatlábak ideje még nem jött el, de a pénzügyi válság idején tapasztaltnál is megengedőbb politikát is nonszensznek tartja, és úgy gondolja, a piac is kezd hasonlóképpen vélekedni – ennek következménye a dollár gyengesége. Mindazonáltal a jegybankok szinkronja csupán az egyik, igaz, legfontosabb mozgatórugója a 2018-as dollár-leértékelődésnek.

A gyengébb dollár előnyös (az USA-nak)”

A második mozgatórugó a frissen kinevezett pénzügyminiszter, Steven Mnuchin kijelentése volt, mely szerint „a gyengébb dollár előnyös (az USA-nak)”. Egyesek szerint ugyan a mondatot kiragadták a szövegkörnyezetéből, de attól még elég ügyetlen elszólás volt – és tényleg meggyengítette a dollárt, az EKB nagy bosszúságára. 

Az EKB ritkán beszél annyira nyíltan a devizaárfolyamok piaci hatásáról, mint ebben a mondatában: „A lefelé mutató kockázatok továbbra is elsősorban … a devizapiacokat érintik”, és „a devizaárfolyamok közelmúltban tapasztalt volatilitása némi bizonytalanságot idézhet elő … az ár(folyam)stabilitás kapcsán”. Draghit kijelentette, hogy Mnuchin kijelentése szembemegy az IMF 2017-es kommünikéjével, mely szerint „kerülni fogjuk a leértékelési versenyt, és árfolyamcéljainkat nem a vetélkedés fogja meghatározni”.

Mnuchin  azóta megpróbált helyesbíteni, de a baj már megtörtént, és nem csak a dollár későbbi leértékelődése formájában, hanem azért is, mert – ahogy Draghi fogalmazott – „(az EKB ülésen) a nemzetközi kapcsolatok jelenlegi általános állapotával kapcsolatos aggodalmak is megfogalmazódtak”.

Az USA kormányzati leállása

A dollár árfolyamát befolyásoló utolsó tényezők egyértelműen csak az USA-hoz kapcsolódnak: az adósságplafon és a januári kormányzati leállás.

Valahányszor a Szenátus az utolsó pillanatig húzza a szövetségi költségvetés elfogadását, a külvilágnak az a benyomása támad, hogy az USA be fogja szüntetni az államadóssága törlesztését. Ezt vélhetően a Szenátus egyetlen tagjának sem jutna eszébe megengedni, de ez nem akadályozza meg őket abban, hogy ennek veszélyét felhasználják a költségvetési tárgyalások politikai sakkjátszmájában. Akárhogy is van, ez nem túl bölcs stratégia.

A globális devizatartalékok összege meghaladja a 12 ezer milliárd dollárt, és ennek az összegnek a túlnyomó részét USA államkötvényekben tartják. A devizatartalék célja, hogy afféle biztonsági hálót képezzen az adott ország számára, ezért rendkívül kockázatkerülő módon kezelik. A tartalékszámlához kapcsolódó nemfizetés abszolút tabunak számít. Jegybanki devizatartalék-kezelőkkel folytatott személyes beszélgetésekből lehet tudni, hogy a 2013-as kormányzati leállás idején az USA fizetésképtelensége fölött érzett félelem miatt az egyensúly fenntartása érdekében a tartalékok egy részét dollárból más devizába tették át – a Fidelity szakértője szerint ugyanez történt 2018-ban is.

Már látszik a vége

Buckle úgy véli, a dollár mostani gyengeségének hamarosan vége lesz. Az év eddig eltelt részében a 2014-es folyamatoknak nagyjából a fele megismétlődött. Nem gondolja, hogy a piac a teljes 2014-es dollár-felértékelődést újra fogja játszani, mivel – bár a devizaárfolyamok már beárazták a szinkronban működő jegybankok hatását – az USA kamatlábai még mindig számottevően magasabbak, mint máshol, márpedig ahol a hozamvadászat a lényeg, ott ezért felár jár.

„Emellett nem biztos abban, hogy ismét sor kerülhet-e arra a „tökéletes viharra”, melyet a jegybankok szinkronja és a dollárt meggyengítő két kulcsfontosságú, de csak egyszer előforduló USA-beli politikai esemény idézett elő. A piacok a jelenlegi szinteken már akár el is kezdhetik a profitrealizálást” – teszi hozzá Al-Hilal István, a Fidelity International magyarországi értékesítési vezetője. Azok a befektetők pedig, akik eddig nem adták el a dollárjukat, most már valószínűleg lekéstek erről a lehetőségről.