Hámori Antal: Szakvélemény A Bejegyzett élettarsi Kapcsolatról Szóló Törvényjavaslatról

kapcsolat?!? házasság??!?

A kormány november 16-án nyújtotta be az Országgyűlésnek a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló törvényjavaslatot, amely számos területen adna jelenleg csak a házastársakat megillető jogokat az élettársi kapcsolatban élőknek, beleértve az egynemű párokat is.

kapcsolat?!? házasság??!?

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia november végén nyilatkozatban ellenezte a kormány által jóváhagyott és az Országgyűléshez benyújtott törvényjavaslatot.

A törvényjavaslatról és annak alkotmányjogi határairól Hámori Antal állam- és jogtudományi, valamint kánonjogi doktor készített háttéranyagot azok számára, akiket a törvényjavaslat jogi háttere érdekel, illetve hogy segítséget nyújtson azon szakembereknek, akik hívőként döntéshozó helyzetben lehetnek. A szerző a Magyar Tudományos Akadémia Állam- és Jogtudományi Bizottságának köztestületi tagja.

Hámori Antal

A bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló törvényjavaslat

és alkotmányjogi határai[1]

I. A törvényjavaslat

1. A törvényjavaslat közvetlen előzményeként megemlítendő, hogy az Országgyűlés Emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottsága a 2007. november 6-i ülésén megvitatta az azonos neműek házasságkötéséhez szükséges jogi feltételek megteremtéséről szóló törvényjavaslatot (a továbbiakban: 1Javaslat).[2] A bizottsági vitát nagy érdeklődés övezte.[3] Az előzetes, bizottsági megállapodás alapján az 1Javaslatot támogató szakértők (érdekképviseletek, társadalmi szervezetek képviselői) tizenöt percben, az ellenző szakértők (érdekképviseletek, társadalmi szervezetek képviselői) öt percben ismertethették véleményüket a bizottsági vita elején, és négy-négy perc állt rendelkezésükre a vita végén.[4] A hosszas, több mint kétórás vita lezárása[5] után a Bizottság (tagjainak túlnyomó többsége) elutasította, nem támogatta, nem szavazta meg az 1Javaslatot, azaz az Országgyűlés tárgysorozatára[6] sem tartotta alkalmasnak azt.[7] Így az 1Javaslatot az Országgyűlés nem tárgyalta.[8]

2. Néhány nappal ezt követően, 2007. november 16-án a Kormány benyújtotta az Országgyűléshez a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló törvényjavaslatot (a továbbiakban: 2Javaslat).[9] Az Országgyűlés Emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottsága a 2007. november 20-i ülésén megvitatta a 2Javaslatot, és tizenegy kormánypárti igen, nyolc ellenzéki nem szavazattal, tartózkodás nélkül, általános vitára alkalmasnak tartotta, ajánlotta azt. Ilyen tartalmú döntést hozott 2007. november 26-án az Országgyűlés Alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottsága is. A 2Javaslat általános vitájára 2007. november 28-án került sor.[10]

3. A 2Javaslat 1-3. §-ai a bejegyzett élettársi kapcsolat létrejöttével és joghatásaival kapcsolatban a következő rendelkezéseket tartalmazzák:

„1. § (1) Bejegyzett élettársi kapcsolat akkor jön létre, ha az anyakönyvvezető előtt együttesen jelenlévő két, tizennyolcadik életévét betöltött személy személyesen kijelenti, hogy egymással bejegyzett élettársi kapcsolatban kíván élni. (2) Kiskorú a gyámhatóság előzetes engedélyével sem léphet bejegyzett élettársi kapcsolatra."

„2. § (1) Az e törvényben nem szabályozott kérdésekben a bejegyzett élettársi kapcsolatra a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény (továbbiakban: Csjt.). házasságra vonatkozó rendelkezéseit alkalmazni kell. A Csjt. közös gyermekké fogadásra vonatkozó rendelkezései nem alkalmazhatóak a bejegyzett élettársakra. (2) Ha törvény eltérően nem rendelkezik, a) a házasságra vonatkozó szabályokat a bejegyzett élettársi kapcsolatra, b) a házastársra vagy házastársakra vonatkozó szabályokat a bejegyzett élettársra vagy élettársakra, c) a házassági névre vonatkozó szabályokat a bejegyzett élettársi névre, d) az özvegyre vonatkozó szabályokat az elhunyt bejegyzett élettárs túlélő bejegyzett élettársára, e) az elvált személyre vonatkozó szabályokat arra a személyre, akinek bejegyzett élettársi kapcsolatát megszüntették, f) a házaspárra vonatkozó szabályokat a bejegyzett élettársakra is megfelelően alkalmazni kell."

„3. § (1) A bejegyzett élettárs az élettársi kapcsolat bejegyzése után a) kizárólag a maga teljes nevét viseli, vagy b) a bejegyzett élettársa családi nevéhez hozzákapcsolja a saját utónevét. (2) A bejegyzett élettársak a bejegyzés után bejegyzett élettársi névként családi nevüket is összekapcsolhatják, hozzáfűzve a saját utónevüket. (3) A bejegyzett élettársaknak a névviselésről a bejegyzést megelőzően meg kell egyezniük. Ennek során figyelemmel kell lenni arra, hogy – a (2) bekezdésben foglalt kivétellel – csak az egyik élettárs veheti fel a másik családi nevét, illetve a bejegyzett élettársi név családi nevekből képzett része legfeljebb kéttagú lehet. (4) Az élettársi kapcsolat megszűnése, illetve érvénytelenné nyilvánítása után az élettársak a bejegyzett élettársi kapcsolat fennállása alatt viselt nevet viselik tovább. Ha ettől el kívánnak térni, ezt a bejegyzett élettársi kapcsolat megszűnése, illetve érvénytelenné nyilvánítása után az anyakönyvvezetőnek bejelenthetik."

A 2Javaslat 4-13. §-ai a bejegyzett élettársi kapcsolat megszűnésére vonatkozó szabályokat foglalják magukban:

„4. § (1) A bejegyzett élettársi kapcsolat megszűnik az egyik élettárs halálával, vagy ha az élettársak egymással házasságot kötnek, valamint az élettársi kapcsolat megszüntetésével. (2) A bejegyzett élettársi kapcsolat megszüntetésére a házasság felbontására vonatkozó rendelkezéseket alkalmazni kell."

„5. § (1) A bejegyzett élettársi kapcsolat akkor is megszűnik, ha az élettársak közös megegyezése alapján a közjegyző a bejegyzett élettársi kapcsolatot megszünteti. (2) A bejegyzett élettársi kapcsolat közjegyző általi megszüntetésének akkor van helye, ha a) azt az élettársak befolyásmentesen, közösen kérik, b) az élettársaknak nincs közös kiskorú és nincs tartásra jogosult gyermekük, és c) az élettársak az őket egymással szemben terhelő, jogszabályon alapuló tartás, a közös lakás használata, valamint – az ingatlanon fennálló közös tulajdon megszüntetése kivételével – az élettársi közös vagyon megosztása kérdésében megegyeztek. (3) Nincs helye a bejegyzett élettársi kapcsolat közjegyző általi megszüntetésének, ha a) az élettársak bármelyike cselekvőképtelen, korlátozottan cselekvőképes, vagy b) a bejegyzett élettársi kapcsolat érvénytelenné nyilvánításának vagy nemlétezése megállapításának lenne helye."

„6. § (1) A bejegyzett élettársi kapcsolat megszüntetésére irányuló közjegyzői eljárás polgári nemperes eljárás, amelyben a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény szabályait – a nemperes eljárás sajátosságaiból eredő, valamint az e törvényben foglalt eltérésekkel – megfelelően alkalmazni kell. (2) A bejegyzett élettársi kapcsolat megszüntetésére irányuló eljárásban bizonyításnak, felfüggesztésnek, szünetelésnek és igazolásnak nincs helye."

„7. § A bejegyzett élettársi kapcsolat megszüntetésére irányuló eljárás lefolytatására – a felek választása szerint – az a közjegyző illetékes, akinek az illetékességi területén a kérelmezők utolsó közös lakóhelye volt, vagy akinek az illetékességi területén a felek valamelyikének lakóhelye van. Ha a kérelem előterjesztésekor a feleknek nincs belföldi lakóhelye, az eljárást az élettársi kapcsolatot az anyakönyvi nyilvántartásba bejegyző anyakönyvvezető működési területe szerint illetékes közjegyző folytatja le."

„8. § (1) A bejegyzett élettársi kapcsolat megszüntetésére irányuló, ugyanazon okiratba foglalt közös kérelemben a feleknek nyilatkozniuk kell az 5. § (2) bekezdés a)-c) pontjában meghatározott kérdésekről, a közjegyző illetékességét megalapozó okról, és csatolni kell a kérelemhez az 5. § (2) bekezdésének c) pontjában foglalt kérdésekről szóló megállapodásukat. (2) Ha az élettársi közös vagyont képező ingóságok megosztása a kérelem előterjesztésének időpontjában már megtörtént, a kérelemben elegendő ennek tényéről nyilatkozni."

„9. § A közjegyző a kérelem beérkezésétől számított 8 munkanapon belül a) a kérelmet a hiányok pótlására való felhívás kibocsátása nélkül végzéssel elutasítja, ha a kérelemből megállapítható, hogy a bejegyzett élettársi jogviszony közjegyzői eljárásban történő megszüntetésének nincs helye, b) felhívja a feleket a hiányok pótlására, ha a kérelem hiányos."

„10. § (1) A közjegyző a feleket a kérelem beérkezésétől vagy a hiányok pótlásától számított 30 napon belül személyesen meghallgatja, kivéve, ha a kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasításának van helye. (2) A közjegyző a személyesen megjelent feleket a kérelmükről, megállapodásukról és a bejegyzett élettársi kapcsolat megszüntetése feltételeinek fennállásáról meghallgatja. (3) A meghallgatás egy alkalommal legfeljebb 60 napra elhalasztható, ha bármelyik fél azt legkésőbb a meghallgatáson kéri. (4) Ha a meghallgatáson – a halasztás esetét kivéve – bármelyik fél személyesen nem jelenik meg, a közjegyző az eljárást megszünteti."

„11. § (1) Ha a közjegyző a feleknek az őket egymással szemben terhelő, jogszabályon alapuló tartásról, a közös lakás használatáról, valamint – az ingatlanon fennálló közös tulajdon megszüntetése kivételével – az élettársi közös vagyon megosztásáról szóló egyezségét jóváhagyta, a felek bejegyzett élettársi kapcsolatát végzéssel megszünteti. (2) Ha az egyezség nem hagyható jóvá, a közjegyző az egyezség jóváhagyását megtagadja, és a kérelmet elutasítja. A kérelmet akkor is el kell utasítani, ha megállapítható, hogy a bejegyzett élettársi kapcsolat közjegyző által történő megszüntetésének feltételei nem állnak fenn. (3) A közjegyző által jóváhagyott egyezség a bíróság által jóváhagyott egyezséggel azonos hatályú."

„12. § (1) A felek – eltérő megállapodás hiányában – egyenlő arányban viselik az eljárás költségeit, a jogi képviselettel kapcsolatos költségeket pedig mindegyik fél maga viseli. (2) A közjegyző az eljárást befejező végzésében rendelkezik az eljárásért fizetendő közjegyzői díjról és költségtérítésről, az eljárás egyéb költségeiről pedig a felek kérelmére dönt."

„13. § (1) A közjegyző végzése ellen – a (2) bekezdésben foglalt kivétellel – fellebbezésnek van helye a közjegyző székhelye szerinti megyei bírósághoz. (2) A felek egyezségét jóváhagyó és a bejegyzett élettársi kapcsolatot megszüntető végzés ellen nincs helye fellebbezésnek, és az ellen felülvizsgálati kérelem sem terjeszthető elő. (3) A közjegyző a bejegyzett élettársi kapcsolatot megszüntető végzést öt munkanapon belül megküldi az illetékes anyakönyvvezetőnek."

A 2Javaslat 14. §-a szerint felhatalmazást kap az igazságügyért felelős miniszter, hogy – ha az adott illetékességi területen több közjegyző működik – a bejegyzett élettársi kapcsolat megszüntetésére jogosult közjegyzőt rendeletben jelölje ki.

A 15. § (1)-(3) bekezdésében foglaltak értelmében módosulnak a Csjt. 35. §-ának (3) bekezdésében, 42. §-ának (1) bekezdésében és 62. §-ának (1) bekezdésében szereplő szabályok. Ezek szerint e bekezdések helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„(3) Ha a nő a házasságának vagy a bejegyzett élettársi kapcsolatának megszűnése után újból házasságot kötött, vagy bejegyzett élettársi kapcsolatot létesített, az újabb házasságának vagy bejegyzett élettársi kapcsolatának fennállása alatt született gyermeke apjának akkor is az újabb férjet vagy bejegyzett férfi élettársat (továbbiakban: férj) kell tekinteni, ha a korábbi házasság vagy bejegyzett élettársi kapcsolat megszűnése és a gyermek születése között háromszáz nap nem telt el. Ha azonban ez a vélelem megdől, a gyermek apjának a korábbi férjet kell tekinteni."

„(1) A gyermek – szüleinek megállapodása szerint – az apjának vagy az anyjának a családi nevét viseli. A házasságban vagy bejegyzett élettársi kapcsolatban élő szülők valamennyi, a házasság, illetve a bejegyzett élettársi kapcsolat fennállása alatt született közös gyermekének csak azonos családi neve lehet. Közös házassági vagy bejegyzett élettársi nevet viselő házastársak vagy bejegyzett élettársak gyermeke csak a szülők közös házassági, illetve bejegyzett élettársi nevét viselheti. A saját nevüket viselő szülők megállapodása alapján a gyermek az apa és az anya családi nevét együtt is viselheti. A gyermek családi neve legfeljebb kéttagú lehet."

„(1) A házastárs vagy bejegyzett élettárs köteles háztartásában eltartani a vele együttélő házastársának vagy bejegyzett élettársának olyan tartásra szoruló kiskorú gyermekét (mostohagyermek), akit házastársa vagy bejegyzett élettársa az ő beleegyezésével hozott a közös háztartásba. A tartási kötelezettség mindkét házastársat, illetve bejegyzett élettársat egy sorban terheli."

A 2Javaslat 16. és 17. §-a szerint az anyakönyvekről, a házasságkötési eljárásról és a névviselésről szóló 1982. évi 17. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: At.) 1. §-ának (2) bekezdésében, 4. §-ának (2) bekezdésében, 7. §-ának (1) bekezdésében, 11. §-ában, 23. §-ának (5) bekezdésében, 30. §-ának (1)-(4) bekezdéseiben foglalt rendelkezések szintén módosulnak, és az At. új §-okkal is kiegészül.[11] Ennek keretében például a következők szerepelnek: „Az élettársi kapcsolat bejegyzése nyilvános és ünnepélyes."; ettől a rendelkezéstől „csak akkor lehet eltérni, ha a felek ezt kérik." „Az anyakönyvi bejegyzést megelőzően az anyakönyvvezető előbb az egyik, majd a másik félhez külön-külön a következő kérdést intézi: »Kijelenti-e (itt megnevezendő az a fél, akihez a kérdést intézi), hogy az itt jelen lévő (megnevezett másik féllel) bejegyzett élettársi kapcsolatot létesít?«. Ha a feltett kérdésre mindkét fél egybehangzó igennel válaszolt, az anyakönyvvezető a következő kijelentést teszi: »Megállapítom, hogy (itt megnevezendő az egyik majd a másik fél a bejegyzés utáni nevén) a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló törvény értelmében bejegyzett élettársak.«" „A felek, a tanúk és az anyakönyvvezető, továbbá – ha közreműködött – a tolmács az anyakönyvi bejegyzést aláírják."

A 2Javaslat 18. §-a szerint a „törvény" 2009. január 1-jén lép hatályba. A 19. § (1)-(3) bekezdéseiben foglalt rendelkezésekkel a jogalkotó olyan szövegrészbeli módosításokat végez, melyek által – az előzőekben említettek szerint – a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 14. §-ának (2) bekezdésében és 685. §-ának b) pontjában, valamint a Csjt. és az At. valamennyi vonatkozó helyén a „bejegyzett élettársi kapcsolat" intézménye a házasság jogintézményének szintjére lép.[12]

4. A 2Javaslat általános indokolása a következőket tartalmazza: „Az elmúlt évtizedekben Európa szinte valamennyi államában és más földrészeken is szembesülni kellett azzal a társadalmi ténnyel, hogy azt a házasságon alapuló családmodellt, amelyre a családjogi rendszer épül, egyre kevesebben választják követendő példaként. A Központi Statisztikai Hivatal 2001. évi adataiból kitűnik, hogy Magyarországon az 1970-es évek elején az élettársi kapcsolatok aránya az összes család százalékához viszonyítva 2,1 % volt, a 2001. évi adatok szerint ez az arány 9,5 %-ra, 2005-re pedig 12,2%-ra emelkedett. Az ezer lakosra jutó házasságkötések száma az 1980. évi 7,5-ről 2000-re 4,7-re, 2006-ra pedig 4,4-re csökkent és ma már minden harmadik új kapcsolat élettársi kapcsolatnak tekinthető. Az élettársi kapcsolatok növekedése a házasság rovására olyan társadalmi tendencia, amelyre az érintett országok jogalkotásának tekintettel kell lennie. Másrészről Magyarországon sem lehet figyelmen kívül hagyni az azonos neműek partnerkapcsolatának jogi rendezettség iránti igényét, ugyanis a jogilag rendezett következményekkel járó házasság intézménye az európai országok többségéhez hasonlóan csak különneműek számára nyitva álló lehetőség."

„Ez a két összekapcsolódó motívum több országban maga után vonta speciális partnerkapcsolati formák kialakítását. Míg a különneműek számára az ilyen többletjogokat garantáló élettársi kapcsolat a házasság alternatívája, addig az azonos neműek a legtöbb országban nem köthetnek házasságot. Ebből következően az azonos nemű partnerek kapcsolatuk minél teljesebb körű elismerését kívánják. A megoldásokat illetően a jogrendszerek rendkívüli tarkaságot mutatnak mind az elismert élettársi kapcsolat létrejöttének formája, mind a jogviszony tartalma tekintetében. A több országban ismert és elismert regisztrált élettársi kapcsolat szinte a házastársakéval egyenlő jogokban részesíti az élettársakat (van, ahol a regisztráció lehetősége csak az azonos nemű élettársak részére van fenntartva, például Dániában, Németországban, másutt bejegyzett partnerkapcsolat azonos nemű és különnemű személyek között is létrejöhet, például Hollandiában, Franciaországban), ugyanakkor a bejegyzés nélküli, informális együttélésekhez szinte semmilyen jogkövetkezmény nem fűződik."

„A Javaslatban szabályozott új jogintézmény lehetővé teszi, hogy nemétől függetlenül minden nagykorú személy élettársi kapcsolata nyilvántartására tarthasson igényt. A bejegyzett élettársi kapcsolatra általánosan a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV.

törvény (továbbiakban: Csjt.) rendelkezései alkalmazandók. Ezzel a Javaslat tulajdonképpen elismeri a bejegyzett élettársi kapcsolatot családjogi jogintézményként, és csak a házasságtól eltérő szabályokra utal (névviselés, örökbefogadás, megszüntetés).

– Ennek megfelelően a bejegyzett élettársi kapcsolat a házassághoz hasonlóan anyakönyvvezető előtti akaratnyilvánítással jön létre azzal, hogy bejegyzett élettársi kapcsolatot csak tizennyolcadik életévét betöltött személy létesíthet.

– A jogintézmény a házassággal azonos vagyonjogi, öröklési jogi joghatásokkal jár. A regisztrálás a bejegyzett élettársi kapcsolatban élők között is vagyonközösséget keletkeztet, azzal, hogy természetesen az élettársak is megállapodhatnak a törvényes vagyonjogi rendszertől eltérően.

– Az élettársi kapcsolat megszűnése esetén a házasságra vonatkozó szabályok (Csjt. 31/A. § – 31/E. §) irányadók a bejegyzett élettársak lakáshasználatának rendezésére és az élettársak egymással szemben fennálló tartási kötelezettségére (Csjt. 32. §).

– A bejegyzett élettársi kapcsolat megszüntetésére a házasság felbontására irányadó szabályokat kell alkalmazni, de a Javaslat a felek egyező akaratnyilvánítása (közös megegyezés) esetén és kiskorú vagy tartásra jogosult gyermek hiányában a bírósági eljárásnál rugalmasabb és gyorsabb közjegyzői eljárásban is lehetőséget ad a megszüntetésre, ha a felek a tervezetben meghatározott kérdéseket megegyezéssel rendezik. Ennek a speciális közjegyzői nemperes eljárásnak a szabályait rögzíti a tervezet. A Javaslat meghatározza a közjegyzői eljárás lefolytatásának feltételeit: arra akkor van lehetőség, ha a felek a bejegyzett élettársi kapcsolat megszüntetését közösen kérik, nincs közös kiskorú vagy tartásra jogosult gyermekük és a jogszabályon alapuló tartás, a közös lakás használata, valamint – az ingatlanon fennálló közös tulajdon megszüntetése kivételével – az élettársi közös vagyon megosztása kérdésében megegyeztek.

– A Javaslat a bejegyzett élettársi kapcsolatban élőknek nem teszi lehetővé gyermek közös örökbefogadását. A bejegyzett élettársak együttesen nem fogadhatnak örökbe és arra sincs lehetőségük, hogy az egyik bejegyzett élettárs partnerének gyermekét örökbe fogadja."

„A Javaslat szerint bevezetendő új jogintézmény nem érinti azoknak az élettársaknak a jogait, akik kapcsolatuk hivatalossá tétele nélkül kívánnak továbbra is élni. Rájuk azok a jogok és kötelezettségek vonatkoznak, amit az élettársak számára ma is biztosítanak a különböző jogszabályok. Így a különböző neműek párkapcsolatának jogi elismerése háromféle jogi kategóriába lesz sorolható: házasság, bejegyzett élettársi kapcsolat, élettársi kapcsolat. Az azonos neműek számára pedig kétféle alternatíva kínálkozik: választhatják a bejegyzett élettársi kapcsolatot vagy élhetnek – a kevesebb kötöttséggel és joggal járó – élettársi kapcsolatban."

A 2Javaslat részletes indokolása az alábbiakat foglalja magában: Az 1. §-hoz: „A Javaslat a házassághoz hasonlóan a jogviszony létrejöttére utalással határozza meg a bejegyzett élettársi kapcsolat fogalmát, azzal a két eltéréssel, hogy a bejegyzést nemétől függetlenül bárki kérheti, de csak tizennyolcadik életévének betöltése után. Tehát – a házasságtól eltérően – a tizenhat és tizennyolc év közötti személyek kapcsolatának regisztrálása még gyámhatósági engedéllyel sem érvényes. A bejegyzett élettársi kapcsolat létrejöttének feltételei egyebekben a házassággal azonosak: Bejegyzett élettársi kapcsolat két személy egybehangzó, személyes és együttes akarat kijelentésével jön létre."

A 2. §-hoz: „A bejegyzett élettársi kapcsolatra a Javaslat által nem szabályozott kérdésekben a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény (továbbiakban: Csjt.) házasságra vonatkozó szabályai alkalmazandók. Ezzel a Javaslat tulajdonképpen családjogi jogintézményként ismeri el a bejegyzett élettársi kapcsolatot, és csak a házasságtól eltérő – örökbefogadási, névviselési és megszüntetési – szabályokra utal külön. A közös gyermekké fogadásnak a Csjt. alapján két esete van: amikor házastársak fogadnak – akár együttesen, akár külön-külön (például eltérő időpontban) örökbe, illetve amikor az egyik házastárs a másik gyermekét fogadja örökbe. A Javaslat a bejegyzett élettársak számára – függetlenül attól, hogy azonos vagy különneműek – a közös örökbe fogadási jogot egyik említett esetben sem teszi lehetővé. (A névviselés szabályai a Javaslat 3. §-ában, a megszüntetés szabályai a Javaslat 5-14. §-ában találhatóak). A Javaslat általánosan egyértelművé teszi, hogy ahol jogszabály a házastársakra, házaspárra vagy a házasságra vonatkozóan állapít meg jogokat vagy kötelezettségeket, azokat a szabályokat a bejegyzett élettársakra, illetve a bejegyzett élettársi kapcsolatra is megfelelően érteni kell. Így a bejegyzett élettársakat mindazok az adójogi, munkajogi, szociális, bevándorlási, honosítási stb. kedvezmények megilletnék, mint a házasságban élőket, illetve ugyanazok az eljárási szabályok is vonatkoznának rájuk, mint a házastársakra (pl: tanúvallomás megtagadásának joga, összeférhetetlenségi szabályok). Kiemelhető még e körben, hogy a bejegyzett élettársak törvényes öröklési státusza is a házastársakéval azonos lesz."

A 3. §-hoz: „Bár a bejegyzett élettársak jogai, kötelezettségei és a jogviszony joghatásai is a Javaslat alapján a házassággal azonosak, a névviselési szabályok automatikusan nem alkalmazhatóak. Ezért az élettársaknál a Csjt. 25-26. §-ában foglaltak azzal az eltéréssel irányadóak, hogy sem a bejegyzés után, sem a jogviszony megszűnése vagy érvénytelenné nyilvánítása után nem viselheti egyik élettárs sem a másik nevére utaló „-né" toldatot a nevében."

A 4. §-hoz: „A bejegyzett élettársi kapcsolat – természeténél fogva, egyezően a házasság megszűnésével – az élettársak bármelyikének halálával megszűnik; megszűnik akkor is, ha az élettársak egymással házasságot kötnek. Megszünteti továbbá a bejegyzett élettársi kapcsolatot az erre hatáskörrel rendelkező hatóság határozata. A megszüntetéssel egyidejűleg rendezendő kérdések kapcsán figyelemmel kell lenni a feleket terhelő kötelezettségek teljesítésére, a jogok és kötelezettségek érvényesítésére, szükség esetén kikényszeríthetőségére. Oly módon kell ezért a megszüntetésről rendelkezni, hogy az azzal egyidejűleg megállapított kötelezettségek hatósági úton kikényszeríthetőek legyenek mind belföldön, mind pedig külföldön. Erre egyértelműen a polgári kapcsolatokat elbíráló hatóságok döntései alkalmasak, ezért a Javaslat a megszüntetést a bírói polgári peres (Javaslat 4. §-a) és a közjegyzői nemperes eljárás (Javaslat 5-14. §-a) lefolytatásával teszi lehetővé."

Az 5-6. §-hoz: „A bejegyzett élettársi kapcsolat megszüntetésére a házasság felbontására irányadó szabályokat kell alkalmazni, de a Javaslat a felek egyező akaratnyilvánítása (közös megegyezés) esetén és kiskorú vagy tartásra szoruló gyermek hiányában a bírósági eljárásnál rugalmasabb és gyorsabb közjegyzői eljárásban is lehetőséget ad a megszüntetésre, ha a felek a Javaslatban meghatározott kérdéseket megegyezéssel rendezik. Ennek a speciális közjegyzői nemperes eljárásnak a szabályait rögzíti a Javaslat részben a Pp-re történő utalással, részben pedig az attól eltérő szabályok meghatározásával. A Javaslat rögzíti a közjegyzői eljárás lefolytatásának feltételeit: arra akkor van lehetőség, ha a felek a bejegyzett élettársi kapcsolat megszüntetését közösen kérik, nincs közös kiskorú vagy tartásra jogosult gyermekük és a jogszabályon alapuló tartás, a közös lakás használata, valamint – az ingatlanon fennálló közös tulajdon megszüntetése kivételével – az élettársi közös vagyon megosztása kérdésében megegyeztek. A jogintézmény célja lehetőséget adni az élettársi kapcsolat gyors megszüntetésére, ezért az eljárásban bizonyításnak nincs helye, s ugyancsak nem alkalmazhatók a Pp. felfüggesztésre, szünetelésre vonatkozó rendelkezései sem (hiszen nem merülnek fel a felek által vitatott tények, bizonyítandó körülmények). A félbeszakadásra vonatkozó szabályok alkalmazásának tilalma azért mellőzhető, mert a kapcsolat természete folytán a jogutódlás kizárt, a felek valamelyikének halála esetén pedig az eljárást meg kell szüntetni."

A 7. §-hoz: „A Javaslat meghatározza az eljárást lefolytató közjegyző illetékességét megalapozó körülményeket: ez a felek utolsó közös lakóhelye, vagy egyikük lakóhelye; a felek igénye szerint. Az eljárásra illetékes közjegyző megállapításánál a kérelem beadásának időpontja lesz az irányadó a Pp. 42. §-ában foglaltak megfelelő alkalmazásával."

A 8. §-hoz: „A kérelem elintézésének első lépése annak megállapítása, hogy a kérelem alapján közjegyzői eljárásnak van-e helye, illetve az alapján a kérelem teljesíthető-e. Ennek érdekében a Javaslat meghatározza a kérelem – Pp-ben foglaltakhoz képest speciális, a döntéshez szükséges – kötelező tartalmi elemeit. A kérelemhez csatolni kell a felek ún. járulékos kérdésekben kötött megállapodását, ez azonban – ugyancsak az eljárás gyorsítása és egyszerűsítése érdekében – mellőzhető az ingó vagyontárgyak megosztása tekintetében, ha a megosztás már megtörtént, ez esetben elég erről nyilatkozni."

A 9. §-hoz: „A Pp. 124. §-a (1) bekezdésének értelmében a bíróságnak 30 napon belül kell a keresetlevelet megvizsgálnia, a Javaslat azonban erre szoros – 8 munkanapos – határidőt állapít meg annak érdekében, hogy az érdemi vagy egyéb szükséges közbenső intézkedésre (áttétel, hiánypótlás) is mielőbb sor kerülhessen. Ha már a kérelemből megállapítható, hogy nincs helye a bejegyzett élettársi kapcsolat közjegyzői eljárásban történő megszüntetésének (pl. közös kérelem hiánya vagy van a feleknek közös gyermekük stb.), úgy hiánypótlást nem kell kiadni, a kérelmet el kell utasítani."

A 10. §-hoz: „A polgári nemperes eljárás egyik fontos – nélkülözhetetlen – garanciális eleme az, hogy az eljárást lefolytató minden kétséget kizáróan meggyőződhessen arról, hogy fennáll a feleknek a megszüntetésre irányuló, befolyásmentes akarata, erre pedig a felek személyes meghallgatása szolgál, melynek – szükség esetén a további adatok szolgáltatását követően – 30 napon belül kell megtörténnie. Fontos érdek fűződik az eljárás gyors lefolytatásához, de emellett is lehetőséget kell adni egyszeri halasztásra annak érdekében, hogy a felek – adott esetben betegség, külföldi tartózkodás, egyéb akadályoztatás – esetében sem essenek el a gyorsított eljárás lehetőségétől, vagy ha megállapodásuk nem hagyható jóvá egyezségként, de mód van arra, hogy a felek annak tartalmát alakítsák, erre megfelelő időt biztosítson a jogalkotó. Ha viszont a felek nem jelennek meg a meghallgatáson és nem is kérik annak elhalasztását, úgy nem vélelmezhető a megállapodás módosítására, vagy a kapcsolat megszüntetésére irányuló akaratuk, ezért erre az esetre a Javaslat az eljárás megszüntetését írja elő."

A 11-13. §-hoz: „Az érdemi döntés meghozatala hasonló a házasság közös megegyezés mellett történő felbontásához: a közjegyzőnek rendelkeznie kell a felek járulékos kérdésekben kötött egyezségének jóváhagyásáról, ezt követően pedig a kapcsolat megszüntetéséről. Eltér ugyanakkor a Javaslat – az eljárás gyorsítása érdekében – a házasság felbontásától abban a tekintetben, hogy az egyezséget jóváhagyó végzés ellen nem biztosít lehetőséget fellebbezésre. Nem kell ezért a fellebbezési jog lemondásáról sem tájékozatni a feleket, illetve

ilyen nyilatkozatukat felvenni, fellebbezés esetén pedig a végzés jogerőre emelkedését bevárni. Nincs lehetőség továbbá arra sem, hogy a végzés ellen a felek felülvizsgálati kérelmet nyújtsanak be. Abban az esetben ugyanakkor, ha a felek között nem jön létre legkésőbb a második meghallgatáson jóváhagyható egyezség, úgy nincs további eljárásnak helye, hiszen a közjegyző csak megegyezés alapján jogosult az élettársi kapcsolat megszüntetésére: a kérelmet ez esetben el kell utasítani. A Javaslat nem rendelkezik külön az élettársi kapcsolat megszűnésének napjáról, mivel a megszüntetésre a házasság felbontására vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni, mely alapján a végzés jogerőre emelkedésének napjával megszűnik a bejegyzett élettársi kapcsolat. A végzés kihirdetésére, és annak a felekkel történő közlésére a Pp. szabályai az irányadóak, ennek értelmében a közjegyzőnek lehetősége van arra is, hogy a végzés írásba foglalását legfeljebb nyolc napra elhalassza."

„A Javaslat célja az, hogy a felek egyezsége hosszabb távon is garantálja a jogaik érvényesülését, ennek érdekében biztosítani kell, hogy az abból eredő kötelezettségek elmulasztása esetén a jogosult külön bírósági eljárás kezdeményezése nélkül kérhesse az egyezségben foglaltak kikényszeríthetőségét. A Javaslat ezért úgy rendelkezik, hogy a közjegyző által jóváhagyott egyezség a bírósági egyezséggel azonos hatályú, ennél fogva a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 16. §-a alapján a jogosult bírósági végrehajtást kezdeményezhet az elmulasztott kötelezettségek teljesítésére."

„A bírósági eljárásért illetéket, a közjegyző eljárásért pedig díjat és költségtérítést kell fizetni. A felek rendelkezési joga az eljárás költségeinek megosztására is kiterjed, ezért csak ennek hiányában érvényesül a Javaslat egyenlő arányú költségviselésre vonatkozó rendelkezés. Másrészről az eljárás jellegéből adódóan a közjegyzői díjazáson kívül tipikusan nem merülnek fel további költségek, hiszen bizonyításra nem kerül sor. A Javaslat ezért úgy rendelkezik, hogy ilyen egyéb költségekről csak a felek indítványára kell dönteni az eljárás befejezésekor."

„A közjegyző, ha a felek kérelmét teljesíti, hivatalból intézkedik a megszüntetés anyakönyvi bejegyzése iránt."

A 14. §-hoz: „A paragrafus az illetékes közjegyzők közötti ügyelosztásra ad felhatalmazást."

A 15. §-hoz: „A bejegyzett élettársi kapcsolat intézményének bevezetése szükségessé teszi a Csjt. bizonyos rendelkezéseinek módosítását. Kiemelt jelentősége van annak, hogy a Csjt. családi jogállásra vonatkozó, apasági vélelemnél irányadó rendelkezései csak különnemű élettársaknál alkalmazhatók, azzal, hogy a házastárs mellett a bejegyzett férfi élettársat is apának kell tekinteni és a házassághoz hasonló vélelmet eredményez a bejegyzett élettársi jogviszony is."

A 16-17. §-hoz: „A bejegyzett élettársi kapcsolat intézményének bevezetése szükségessé teszi az anyakönyvi jogszabályok módosítását, kiegészítését is. A jogalkalmazás megkönnyítése érdekében az élettársi kapcsolat bejegyzésére irányuló eljárás részletes szabályai új fejezetet alkotnak. A Javaslat meghatározza a bejegyzést megelőzően az anyakönyvvezető által lefolytatott előzetes eljárás szabályait, amely a bejegyzés törvényes előfeltételeinek meglétét vizsgálja. A Javaslat megállapítja azokat az eseteket is, amikor az eljáró anyakönyvvezetőnek meg kell tagadnia a bejegyzést. A házasságkötéshez hasonlóan szabályozza a Javaslat, hogyan létesíthetnek bejegyzett élettársi kapcsolatot Magyarországon külföldi felek, valamint azt is, hogyan kell eljárni, ha magyar állampolgár külföldön kívánja bejegyeztetni élettársi kapcsolatát. Meghatározza a Javaslat a bejegyzett élettársi név fogalmát, valamint az annak módosítására irányuló eljárást. Szükségessé válik a jelenleg használatban lévő három fajta (születési, házassági, halotti) anyakönyv mellett a „Bejegyzett élettársi kapcsolatok anyakönyve" rendszeresítése is. Ennek adattartalma, ha minimális mértékben is, de eltér a házassági anyakönyvtől. Ennek következtében egy új típusú anyakönyvi kivonat is bevezetésre kerül, mellyel a felek a bejegyzett élettársi kapcsolat fennállását vagy megszűnését közhitelesen igazolni tudják."

A 18. §-hoz: „A törvény alkalmazására való felkészülés (pl: anyakönyvi dokumentumok elkészítése, jogalkotói, jogalkalmazói feladatok teljesítése) érdekében a Javaslat 2009. január 1-én lép hatályba."

A 19. §-hoz: „A Javaslat néhány kifejezés, szövegrész cseréjével módosítja a Csjt. és az At. szövegét annak érdekében, hogy a módosított törvények fogalomhasználatát egységesítse és a változásokat átvezesse. Ez a kodifikációs technika lehetővé teszi azt, hogy több rendelkezésben előforduló, ugyanazon változtatást nagy mennyiségű módosító szöveg nélkül átláthatóan, egyértelműen és pontosan lehessen megfogalmazni."

II. A törvényjavaslat alkotmányjogi határai

1. Az Alkotmánybíróság a 14/1995. (III. 13.) AB határozata (a továbbiakban: Abh.) indokolásának III. fejezetében kimondta: „Két személy tartós életközössége megvalósíthat olyan értékeket, hogy az érintettek személyi méltóságának egyenlő figyelembevétele alapján az együttélő személyek nemétől függetlenül igényt tarthat jogi elismerésre. Az azonos elbánás mindig a jogi szabályozás tárgyát képező életviszonytól függően mérlegelendő; különös tekintettel arra, van-e szerepe a szabályozásban az együttélésből származó gyermeknek, vagy egy előző, illetve utólag kötött házasságnak, avagy magát a szoros személyes kapcsolatot értékeli-e a jog. Különösen a gazdasági életközösségből adódó vagyoni helyzet és juttatások; a hivatali összeférhetetlenség, illetve a hozzátartozókat érintő büntetőjogi könnyítések és szigorítások tekintetében nincs alkotmányos alapja annak, hogy ezek szabályai az azonos nemű személyek tartós életközösségére semmilyen esetben se terjedjenek ki. Éppen ellenkezőleg: ahhoz kell alkotmányos indok, hogy a szabály az életközösségben együttélők neme szerint különböztethessen."[13]

A testület megállapítása szerint: „A magyar jog számos rendelkezése elismeri az élettársi kapcsolatot, s arra részben a házastársakra, de nagyobbrészt a hozzátartozókra is vonatkozó jogi szabályozást terjeszti ki. Az élettársi viszony egyetlen törvényi meghatározását a Ptk. 578/G. § (1) bekezdése tartalmazza. Eszerint »az élettársak – házasságkötés nélkül, közös háztartásban érzelmi és gazdasági közösségben együttélő nő és férfi«. Tény, hogy az élettársi viszony tipikusan férfi és nő között áll fenn, s a közfelfogás is ezt érti alatta. Az élettársi kapcsolat jogi elismerése azonban a házasság intézményéhez képest összehasonlíthatatlanul rövid múltra tekint csak vissza. A tényleges élettársi együttélést a bírói gyakorlat az ötvenes években kezdte elismerni, s a fontosabb kódexekbe 1961 és 1977 között vették csak fel. Az azonos neműeknek az élettársi viszonyhoz mindenben hasonló együttélése – a közös háztartásban együtt élés, az érzelmi, gazdasági és szexuális kapcsolat, az összetartozás minden vonatkozásban való vállalása harmadik személyekkel szemben – ma, ha nem is olyan tömegesen, de lényegében hasonlóan veti fel a jogi elismerés szükségességét, mint a terjedő élettársi viszonyok az ötvenes évek végétől kezdve. A különbség azonban az, hogy a jogállamban a probléma egyszersmind alapjogi kérdésként is felmerül, s az Alkotmánybíróságnak módja van ellátni kisebbségvédő feladatát. Az Alkotmány a házasságot, s nem az élettársi kapcsolatot részesíti kifejezett védelemben. Az élettársak külön, vagy azonos nemhez tartozásának kérdése a hátrányos megkülönböztetés összefüggésében jelentkezik."[14]

„Az azonos méltóságú személyként kezelés követelményével (Alkotmány 70/A. §) ellentétes, esetleges diszkrimináció elbírálása szempontjából döntő jelentősége van annak, hogy az élettársakat érintő jogi szabályozás a legritkább esetben vonatkozik csak az élettársakra; rendszerint felöleli a (közeli) hozzátartozók – a szabályozási tárgytól függően változó – bizonyos körét is. Az Alkotmánybíróság megvizsgálta a hatályos jogszabályokat, amelyek az élettársra nézve jogot vagy kötelezettséget állapítanak meg, s úgy találta, hogy ezekben az életviszonyokban általában nincs jelentősége annak, hogy az élettársi viszony különböző nemű személyek között áll-e fenn. Amikor ugyanis a jog az élettársi viszonyról a hozzátartozókkal egy sorban rendelkezik, a szabályozás indoka általában a formális családjogi kapcsolat alapján megdönthetetlenül vélelmezett, vagy ilyen formális kapcsolat híján – mint a jegyesek és élettársak esetén – a ténylegesen fennálló érzelmi és/vagy gazdasági kapcsolat. A hozzátartozók és élettársak nemének akkor lehet jelentősége, ha közös gyermekre vagy – ritkábban – egy másik személlyel kötött házasságra tekintettel történik a szabályozás. Ha ezek a kivételes esetek nem állnak fenn, az élettársat és a hozzátartozók tágabb körét felölelő szabályozásban önkényes, s ezért az emberi méltóság sérelme miatt az Alkotmány 70/A. §-ába ütköző megkülönböztetés az, ha a közös háztartásban érzelmi és gazdasági közösségben együttélő személyek közül az azonos neműekre a jogszabály nem vonatkozik. Sőt, a kérdéses jogszabályok akkor töltik be hiánytalanul céljukat, ha az ilyen kapcsolatra is kiterjednek. Az összeférhetetlenségi szabályok (a gazdasági kamarai és szövetkezeti tisztségviselőktől a helyi önkormányzatok döntéshozó testületein keresztül a bíróságokig) hiányosak, ha az élettársi kapcsolat ismérveinek megfelelően együttélő, azonos nemű személyekre nem vonatkoznak. Azok az elvek, amelyek miatt a tanúvallomás és nyilatkozattétel megtagadható, a feljelentés és bejelentés elmulasztása nem szankcionálható, a nemtől függetlenül vonatkoztathatók bensőséges kapcsolatban álló személyekre. Ugyanígy a hozzátartozó sérelmére elkövetett bűncselekmény nem lehet enyhébb megítélésű azért, mert az »élettárs« nem különböző nemű. Azok a (szociális és társadalombiztosítási) juttatások, amelyek kizárólag az életközösség alapján járnak, nem függhetnek csakis az együttélők nemétől."[15]

Az Alkotmánybíróság kifejti: „A törvényhozónak többféle lehetősége van arra, hogy egyenlő jogállást biztosítson a határozat szerinti élettársi viszonynak megfelelő kapcsolatban együttélő minden személy számára azokban a jogviszonyokban, ahol a párkapcsolatban együttélők neme szerinti megkülönböztetésnek nincs alkotmányos indoka. Ennek érdekében nemcsak az élettársak fogalmának a férfi és nő együttélésére való korlátozását törölheti a Ptk. 578/G. § (1) bekezdéséből, hanem az élettársakénak megfelelő jogállást az azonos neműek számára külön jogintézménnyel is biztosíthatja. (Ilyen intézmény a Dániában 1989-ben a homoszexuálisok számára bevezetett »bejegyzett társkapcsolat«.) Az általános megoldás helyett a törvényhozó azt is megteheti, hogy az élettársakra vonatkozó szabályokat egyenként felülvizsgálja, s a rendelkezések hatályát ott, ahol a férfi és nő kapcsolatára való korlátozásnak nincs indoka, minden ilyen kapcsolatban élő személyre kiterjeszti. Az élettársak hatályos jog szerinti fogalmát a Ptk. határozza meg. Ennek alkotmányellenessége nem bírálható el önmagában, hanem attól függ, hogy az elosztandó jogok és kötelességek szempontjából hasonló helyzetben lévő személyek között ezt az elosztást az emberi méltósághoz való jog tiszteletben tartásával, azaz a személyek egyenlőkként kezelésével, mindegyikük szempontjainak hasonló körültekintéssel, figyelemmel, elfogulatlansággal és méltányossággal való értékelése alapján végzik-e el. Az Alkotmánynak megfelelő helyzetet a törvényhozó a fentiek szerint úgy is megteremtheti, hogy az élettársi kapcsolat hatályos jogi fogalmát érintetlenül hagyja. Ezért az Alkotmánybíróság az élettársak fogalmának a Ptk. 578/G. § (1) bekezdésében szereplő meghatározása alkotmányosságáról és megsemmisítéséről nem döntött, hanem e tekintetben az eljárást 1996. március 1-jéig felfüggesztette. Ha az alkotmányellenes helyzetet a törvényhozó a megadott határidőig nem szüntetné meg, az Alkotmánybíróság az utólagos normakontroll keretén belül számára nyitva álló lehetőséggel – a Ptk. élettárs-fogalmának alkotmányossági felülvizsgálatával, vagy az alkotmányossági vizsgálat kiterjesztésével az élettársi kapcsolatról rendelkező minden egyes szabályra – teremtheti meg az Alkotmánynak megfelelő állapotot. Hasonló eljárást alkalmazott az Alkotmánybíróság a 15/1993. (III. 12.) AB határozatban is (ABH 1993, 112.)."[16]

Az Alkotmánybíróság a 14/1995. (III. 3.) AB határozat rendelkező részének 3. pontjaként megállapította: „ellentétes az Alkotmánnyal, hogy azok a jogszabályi rendelkezések, amelyek az érzelmi, szexuális és gazdasági közösségben házasságon kívül együtt élő, és kapcsolatukat nyilvánosan vállaló személyekre nézve jogokat és kötelességeket állapítanak meg, csakis a Polgári Törvénykönyv fogalommeghatározása szerinti élettársi viszonyhoz fűznek jogkövetkezményeket."

2. Véleményem szerint a Kormány a 2Javaslattal a két ember közötti, házasságon kívüli életközösség Alkotmánybíróság által megvont határait – a taláros testület szerint elfogadható „külön jogintézmény" mellett is – igen nagymértékben feszegeti. A 2Javaslat értelmében ugyanis a „bejegyzett élettársi kapcsolat" szinte teljesen egyező joghatásokkal bír a házasság jogintézményének joghatásaival.

Márpedig az Alkotmánybíróság mindenkire kötelező határozata szerint (ld. ugyanezen AB határozat indokolásának II. fejezetét[17]) az egy férfi és egy nő életközösségét magában foglaló házasság jogintézménye az, ami kifejezett, nevesített alkotmányos védelmet élvez: „a magyar Alkotmány is, a férfi és nő közötti házasságot tartja értéknek, és azt védi".[18]

Nyilvánvalóan alkotmányellenes az a szabályozás, amely szerint az életközösség elnevezésében ugyan különbözik a házasságtól, de joghatásait (tartalmát) tekintve egyező azzal noha az életközösség alanyai azonos neműek.

Az alkotmánybírósági megítélés szempontjából, amelyre a 2Javaslat Országgyűlés általi elfogadása esetén bizonyára sor kerül, az a kérdés, hogy milyen tartalmú (terjedelmű), súlyú, számú joghatáskülönbség jelenti a határt a két intézmény, a házasság és a „bejegyzett élettársi kapcsolat" között.[19]

3. Nézetem szerint az 1Javaslattal kapcsolatban megfogalmazott véleményem[20] A) részének III. fejezetében foglaltak irányadóak a kérdés helyes megválaszolásához. Ennek keretében hangsúlyozandók például:

a) A hátrányos megkülönböztetés tilalma[21] nem azt jelenti, hogy az államnak el szabad ismernie, még kevésbé azt, hogy el kellene ismernie az emberhez nem méltó, ártalmas, rendetlen magatartást, azt, ami a józan észnek[22] ellentmond (önkényes), tudniillik – a szóban forgó témában – az azonos neműek szexuális kapcsolatát, életközösségét. Az pedig kifejezetten és kirívóan aláássa a házasság intézményét, sérti az Alkotmány 15. §-át, ezért alkotmányellenes, ha az állam támogatja a homoszexuális kapcsolatot (pl. házassági joghatással); az állam így önkényesen jár el, és ellentmondásba kerül sajátos kötelességeivel (az más kérdés, hogy az állam nem rendeli büntetni a homoszexuális magatartást). Megjegyzendő: az államnak egyébként sem az élettársi kapcsolatot kell támogatnia, hanem a házasságot (Alkotmány 15-16. §, 67. §, 70/J. §).

b) A 2Javaslat általános indokolásában szereplő tendencia, az élettársi kapcsolatok növekedése szintén nem ok arra, hogy az állam – például a „bejegyzett élettársi kapcsolat" elismerésével, támogatásával – a házasság intézményét aláássa, tovább gyengítse, alapvető erkölcsi értékeket még inkább elhomályosítson. Ellenkezőleg: a kedvezőtlen változások éppen azt indokolják, sőt kifejezetten szükségessé teszik, az Alkotmány 15. §-a alapján is megkövetelik, hogy az állam az Alkotmány 15. §-a által védett házasság intézményét még jobban támogassa, erősítse, védelmezze (a józan észnek ez felel meg). A szóban forgó szabályozás viszont a házasság intézménye ellen hat, sérti az Alkotmány 15. §-át, ezért alkotmányellenes.

c) Mind a férfi és a nő, mind a gyermek – nemzetközi jogilag is védett – érdeke, egészséges fejlődése és egyenlő méltósága,[23] mind pedig a társadalom jövője és az emberi faj szaporodása, fennmaradása (a közjó és az igazságosság követelménye) azt kívánja, hogy az állam – miként az Alkotmányunk is megköveteli – a házasság intézményéhez fűzzön házasságjogi joghatást, azaz ne az egyéb kapcsolathoz. Az ezzel ellentétes szabályozás sérti az Alkotmány 15. §-át, alkotmányellenes.

d) Az említettek mellett azt is fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy a homoszexuális hajlamú emberekkel is tisztelettel, együttérzéssel és gyöngédséggel kell bánni; kerülni kell az igazságtalan, önkényes megkülönböztetés minden formáját. Ez azonban nem vezethet a homoszexuális magatartás jóváhagyásához, elismeréséhez, még kevésbé támogatásához, mert a kifejtettek szerint az súlyosan sérti a közjót (alkotmányellenes). Álláspontom szerint a 2Javaslatban foglaltak sem támogathatók.

[1] A cikk 2007. november 30-án készült.

[2] Ld. www.mkogy.hu – T/3832. számú törvényjavaslat, 2007. szeptember 24. és november 6. Az 1Javaslat benyújtói (2007. szeptember 24-én): Gusztos Péter, Béki Gabriella, Eörsi Mátyás, Fodor Gábor, Horn Gábor, Kóka János, Magyar Bálint és Sándor Klára SZDSZ-es országgyűlési képviselők. A Bizottság 2007. október 1-jén lett kijelölve [ld. a Magyar Köztársaság Országgyűlésének Házszabályáról szóló 46/1994. (IX. 30.) OGY határozat (a továbbiakban: Házszabály) 19. § (2) bek. h) pont, 79. § (1) bek., 98. § (2) bek., vö. uo. (4) bek., 136. § (1) bek., 142. § 9-10. pont].

[3] Ld. Házszabály 68. § (1)-(3) bek., 71. § (1)-(2) bek., 73. § (1)-(2) bek. [vö. uo. 81. § (2) bek.].

[4] Vö. uo. 73. § (1)-(2) bek.

[5] Ld. uo. 76. §.

[6] Ld. uo. 142. § 2. pont (vö. uo. 3. pont).

[7] Vö. uo. 77. § (1) bek.

[8] Ld. uo. 98. § (3)-(4) bek. [vö. uo. (5) bek.]. Az Országgyűlés jegyzője 2007. november 12-én bejelentette az 1Javaslat tárgysorozatba vételének elutasítását (az önálló indítvány címét, benyújtóinak nevét és a bizottsági határozathozatal időpontját). Ld. www.mkogy.hu (Iromány adatai, Iromány események, Irományt tárgyaló bizottság, Bizottsági események – benyújtási időpont: 2007. szeptember 24.). Az 1Javaslattal kapcsolatban ld. Hámori Antal, Az azonos neműek házasságkötéséről szóló törvényjavaslatról, in Magyar Kurír 97 (2007) (www.magyarkurir.hu – 2007. november 7.).

[9] Ld. www.mkogy.hu – T/4411. számú törvényjavaslat (előadó: Takács Albert igazságügyi és rendészeti miniszter).

[10] Ld. uo. (Iromány adatai, bizottsági ajánlás, módosító javaslatok, Iromány események, Irományt tárgyaló bizottság, Bizottsági események – benyújtási időpont: 2007. november 16.). A két bizottság 2007. november 19-én lett kijelölve. A módosító javaslatok megvitatásának időpontja a két bizottságban: 2007. december 3. (Ekcvb.) és 4. (Aiüb.). A kapcsolódó módosító javaslatok megvitatásának időpontja a két bizottságban: 2007. december 5. (Aiüb.) és 6. (Ekcvb.). Ld. Házszabály 19. § (2) bek. h) pont, 79. § (1) bek., 98. § (2) bek., 136. § (1) bek., 142. § 9-10. pont (ad bizottság kijelölése); 77. § (1)-(4) bek. (ad bizottsági szavazás); 30. § (2) bek., 95. § (1)-(4) bek., 96. § (3)-(4) bek. (ad bizottsági ajánlás); 84. § (1) bek. a) pont, 85. § (1) bek., (2) bek. b) pont, (3) bek., 97. § (1)-(2) bek., 98. § (1) bek. (ad törvényjavaslat); 94. § (1)-(5) bek., 97. § (1)-(2) bek., 102. § (1)-(5) bek., 103. § (3)-(4) bek., 106-107/A. §, 142. § 7-8. pont (ad módosító és kapcsolódó módosító javaslat); 101. § (1)-(3) bek., 104-107/A. § (ad általános, részletes és záró vita, zárószavazás).

[11] Ld. At. 26/A. §, 26/B. § (1)-(3) bek., 26/C. § (1)-(3) bek., 26/D. §, 26/E. § (1)-(5) bek., 26/F. § (1)-(7) bek., 26/G. § (1)-(9) bek., 26/H. § (1)-(2) bek., 27/C. § (1)-(7) bek., 35/A. § (1)-(3) bek., 42/A. § (3) bek.

[12] A 2Javaslat 20. §-ának (1)-(2) bekezdése szerint: „(1) Hatályát veszti az At. 22. § (3) bekezdése. (2) E törvény hatálybalépését követő napon hatályát veszti a 15-17. §, a 15. §-t megelőző alcím, a 19. §. E § a hatálybalépését követő második napon hatályát veszti.".

[13] Ld. Abh. Indokolás III.

[14] Ld. uo.

[15] Ld. uo.

[16] Ld. uo.; és rendelkező rész 2. pont („Az Alkotmánybíróság a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 578/G. § alkotmányellenessége vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában az eljárást 1996. március 1-jéig felfüggeszti."). Vö. 25/1996. (VII. 3.) AB végzés [„Az Alkotmánybíróság jelen eljárása során megállapította, hogy a Kormány 1996 februárjában az Országgyűlés elé terjesztette a Ptk. módosítására vonatkozó törvénytervezetet, és azt az Országgyűlés 1996. május 21-i ülésnapján elfogadta (1996. évi XLII. törvény). Megvizsgálva a törvényi szabályozást az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy az új szabályozással – melynek következtében a Ptk. a záró rendelkezések között tartalmazza az élettársi kapcsolat fogalmának az ABh.-nak megfelelő meghatározását (Ptk. 685/A. §) – a törvényhozó eleget tett az ABh.-ban előírt követelményeknek, ezért az ABh. 2. pontjával felfüggesztett eljárást megszüntette."].

[17] Ld. Hámori Antal, Az azonos neműek házasságkötéséről szóló törvényjavaslatról, in Magyar Kurír 97 (2007) (www.magyarkurir.hu – 2007. november 7.).

[18] Ld. Abh. Indokolás II. Vö. 75/2007. (X. 19.) AB határozat, Indokolás III. 3.: „a hatályos magyar Alkotmány egy férfi és egy nő életközösségét tartja olyan értéknek, amely alkotmányos védelmet élvez".

[19] Ld. Abh. Indokolás II. és III.

[20] Ld. Hámori Antal, Az azonos neműek házasságkötéséről szóló törvényjavaslatról, in Magyar Kurír 97 (2007) (www.magyarkurir.hu – 2007. november 7.).

[21] Ld. Alkotmány 70/A. § (1) bek.

[22] Vö. uo. 54. § (1) bek.

[23] Ld. uo.; és az említett véleményemben: A) rész III. fejezet 3. pont.