Száz éves a Vajdahunyadvár!
5 perc olvasás
2007.június 8-án ünnepi megemlékezésre gyûlt a közönség a Mezõgazdasági Múzeumnak otthon adó Vajdahunyadvárba. A centenáriumi ünnepre idõzítették a Fotomûvész Szövetség szervezésében az építmény megalkotójának, Alpár Ignácnak életmûvét bemutató kiállítást, Hommage Alpár Ignác címmel, ill. a 100 éves a Vajdahunyadvár elnevezésû építészet- és múzeumöréneti kiállítást.
2007.június 8-án ünnepi megemlékezésre gyûlt a közönség a Mezõgazdasági Múzeumnak otthon adó Vajdahunyadvárba. A centenáriumi ünnepre idõzítették a Fotomûvész Szövetség szervezésében az építmény megalkotójának, Alpár Ignácnak életmûvét bemutató kiállítást, Hommage Alpár Ignác címmel, ill. a 100 éves a Vajdahunyadvár elnevezésû építészet- és múzeumöréneti kiállítást.
A kiállításon láthatók az építmény milleniumi elõzményei, Alpár Ignác építészeti tervei, rajzai, fényképei.
Bemutatták az alkalomra három nyelven (magyar, angol, orosz) megjelent, A városligeti Vajdahunyadvár c. albumot is.
Tóth József, a Magyar Alkotómûvészek Szövetsége Fotomûvész Tagozatának elnöke méltatta a kiállítást a megnyitón. Annak idején Klösz György fotomûvész örökítette meg az építkezés részleteit, most a mindannyiunk gyönyörködtetésére és épülésére szolgáló épületrõl készültek mai fotók.
Dr.Szatmári Sarolta, a múzeum fõigazgató-helyettese így ír az épület történetérõl:
Maga az alapítás már 111. éve történt, az építmény elõdje ugyanis már korábban megépült, elsõre ideiglenes anyagokból, az ezredéves állami ünnepségek tiszteletére. A honfoglalás ezeréves évfordulójára 1896-ra szánták, kiállítása csarnokként. Tervezését pályázaton nyerte el Alpár Ignác. A belsõ terek kialakításában Schikedanz Albert, a Szépmûvészeti Múzeum tervezõje is részt vett.
Eredetileg három részre tagolódott az épület-együttes, a román épületszárny az Árpádházi királyok, a gótikus rész az Anjou-Hunyadi, a reneszánsz-barokk pedig a Habsburgok korát jelenítette meg, összefoglalót nyújtva így a magyar építészet legfõbb stílusirányzataiból, bennük a történelmi Magyarország múzeumi kincseivel.
Megjelenítésre került itt az akkori modern Magyarország. A Jáki-kápolna épülete szimbolizálta Magyarországnak és a magyarságnak a keresztény kultúrkörhöz való tartozását. Az épületeken a történeti Magyarország, benne Erdély és a szász városok, ill. Nagyenyed, Nagyvárad, Kolozsvár, ill a felvidéki neves városok építészeti részei jelentek meg, belül pedig mintegy száz festmény volt található.
Az épület és a kiállítás nagy sikert aratott a látogatók és az építész szakemberek körében is. Az ezredéves kiállítás után Darányi Ignác mezõgazdasági miniszter még 1896-ban megalapította a Magyar Királyi Mezõgazdasági Múzeumot, melyet itt helyeztek el. A favázas építmény azonban gyorsan romlásnak indult, s a múzeumot ki kellett költöztetni. Az együttes korábbi sikere, s a határozott igények arra indították a kormányzatot, hogy támogatást nyújtson a maradandó anyagokból való újraépítésre, ezt a képviselõház meg is szavazta. Ismét Alpár Ignácot bízták meg a tervezéssel és a kivitelezéssel. Néhány alapvetõ változtatást eszközölt, így alakult ki az összekötött gótikus és barokk épületcsoport, az üvegtetõs udvar, mint kiállítóterem. Az igényes külsõ-belsõ kivitelezést ide tervezett bútorok és Róth Miksa üvegablakai fémjelezték. Az új épületegyüttes ünnepélyes megnyitója 1907. június 9-én volt, Darányi Ignác és maga Ferenc József részvételével.
Az épület és benne a múzeum a múlt század csodált és értékelt intézményévé vált, kiállításai agrártudományi és múzeológiai szempontból is kiemelkedõek voltak.
1944-45-ben több bombatalálat és belövés érte az épületet, a károk helyreállítása Hajós Alfréd közremûködésével folyt. 1956-ban ismét érték sérülések, melyeket a teljes felújítás során, 1978-85 között sikerült eltüntetni. Ma mûemlékként nyilvántartott értékként tartjuk számon.
Az építmény a történelmi Magyarországnak a Kárpát-medencében fellehetõ kiemelkedõ építészeti emlékeit kívánta megidézni, sikerrel, miközben kiállításaival, gyûjteményeivel Európa egyedülálló méretû mezõgazdasági múzeumaként funkcionál.
Az építményrõl idézte a múzeumi vezetõ:
?Tárháza a múltnak, tükre a jelennek, mutatója a jövõnek."
A megemlékezés során emléktáblát avattak az épületben, majd mûsor következett táncegyüttes, neves prózamondó mûvészek és a Divertimento kamarazenekar felléptével.
Dr. Fehér György fõigazgató visszatekintõ és az ünnep jelentõségét méltató szavai után
Gráf József földmûvelésügyi és vidékfejlesztési miniszter, fõvédnök szólt a megjelentekhez. Megemlékezett az egykori mezõgazdasági miniszter, Darányi érdemeirõl, aki a tetteket helyezte tevékenysége elõterébe, a halogatás helyett a múzeum ügyeiben. Az egykori kiállítás anyagát az elsõ idõktõl kezdve folyamatosan újították fel, a magyar mezõgazdaság legújabb eredményeit, de a megújuló eszközöket is bemutatva. A bemutatás nem csak a termelõknek szólt, de a fogyasztók is tájékozódhattak, hogy a mit termelnek, milyen minõségben és hol az országban.
A miniszter az ünnepségen ígéretet tett, úgy ahogy eddig, továbbra is támogatja a Múzeum ügyét, beleértve az anyagi támogatás szinten tartásában való segítséget. A továbbiakban a múzeum egykori és mai vezetõit köszöntötte és tüntette ki a miniszter. A szervezõk a megemlékezésre a korábbi mezõgazdasági minisztereket is meghívták, akik a mindenkori felettes szerv szerepében elõmozdították a múzeum ügyét.
Harmat Lajos
