Alkotmányos visszásságok sora a hazai pszichiátriai és addiktológiai ellátásban
4 perc olvasás 
A pszichiátriai ellátás valamennyi területén jelentős a kapacitáscsökkenés és a kapacitáshiány. A szakorvosok és a szakdolgozók száma nem elegendő a megfelelő szintű ellátás biztosítására. A pszichiátriai gondozók fix-díjazása a felére csökkent. A területi aránytalanságokat csak részben sikerült enyhíteni. Különösen kevés az ágy a gyermek- és ifjúságpszichiátriai, valamint az addiktológiai ellátásban. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa utóvizsgálatban mérte fel az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet (OPNI) bezárása utáni helyzetet.
A pszichiátriai ellátás valamennyi területén jelentős a kapacitáscsökkenés és a kapacitáshiány. A szakorvosok és a szakdolgozók száma nem elegendő a megfelelő szintű ellátás biztosítására. A pszichiátriai gondozók fix-díjazása a felére csökkent. A területi aránytalanságokat csak részben sikerült enyhíteni. Különösen kevés az ágy a gyermek- és ifjúságpszichiátriai, valamint az addiktológiai ellátásban. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa utóvizsgálatban mérte fel az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet (OPNI) bezárása utáni helyzetet.
Az országgyűlési biztos még 2008 elején alapjogi szempontok szerint vizsgálta az OPNI, a pszichiátriai betegellátás és szakmai irányítás országos intézménye bezárása miatt kialakult helyzetet. Szabó Máté akkor azonnali intézkedéseket kért az egészségügyi minisztertől. Az ombudsman ugyanis nem látta bizosítottnak, hogy az új rendszer képes ellensúlyozni az ellátások színvonalának – egyes szakterületeken kritikus – csökkenését, aminek következtében betegek százai kerülhettek veszélybe. A biztos a fogyatékossággal élők jogainak védelmével foglalkozó projektje keretében 2009-ben azért indított hivatalból utóvizsgálatot, hogy az intézmény megszüntetésének közvetlen következményein és feladatátadásán túl feltérképezze a pszichiátriai és addiktológiai betegellátás állapotát.
A vizsgálat külső szakértő bevonásával, csaknem fél éven át tartott. Összegző jelentésében az ombudsman megállapította, hogy a pszichiátriai ellátás valamennyi területén jelentős kapacitáscsökkenés, illetve kapacitáshiány észlelhető. A fekvőbeteg ellátás aktív ágyszáma az elmúlt években negyedével csökkent, de ezt nem kísérte a járóbeteg-ellátás fejlesztése, a szakorvosi óraszámok növelése. A pszichiátriai gondozók működési feltételeit jelentősen rontotta, hogy a felére csökkent a fix-díjazásuk. Elválasztották egymástól az akut és a rehabilitációs (krónikus) ellátást, ennek következményeként pedig nincs hova küldeni rehabilitációra az akut kezelési fázison túl lévő betegeket. A rehabilitációs ágyak hiánya akadályozza a pszichiátriában gyakorta szükséges folyamatos és hosszú távú utókezelést, enélkül pedig nő a visszaesés veszélye a betegeknél. Nem megoldott az agresszív magatartású, önmagukra vagy másokra veszélyt jelentő, illetve az egyéb (fertőző, belgyógyászati) betegségekkel küzdő pszichiátriai betegek elhelyezése és kezelése.
Az ombudsman vizsgálata feltárta, hogy az ellátás területi aránytalanságait csak részben sikerült megoldani, a fekvőbeteg ellátóhelyek és ágyak különösen a gyermek- és ifjúságpszichiátriai, valamint az addiktológiai ellátásból hiányoznak. Három régióban (Közép-Dunántúl, Dél-Dunántúl, Észak-Magyarország)nincs gyermekpszichiátriai fekvőbeteg-ellátás, a közép-dunántúli régióban az addiktológiai aktív fekvőbeteg-gondozás is hiányzik.
Az ellátórendszert megterheli az is, hogy a krónikus, illetve csak ápolásra, gondozásra szoruló betegeket sok esetben a pszichiátriai osztályokon kezelik, mert kevés az ellátásukra alkalmas szociális intézmény. A közösségi pszichiátriai ellátás színvonala is egyenetlen, annak ellenére, hogy a korszerű, aktív pszichiátriai gondozás a betegek otthonának közelében működő ellátásokra épül. A szociális szféra által működtetett közösségi ellátók és a pszichiátriai gondozók együttműködése hiányos, a szabályozás kidolgozatlan, ami a gyógyítás hatásfokát csökkenti és a pszichiátriai ellátáshoz való hozzáférést is akadályozza.
A biztos mindezek alapján az egészséghez való joggal, azon belül az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés jogával összefüggő visszásságot állapított meg, és sürgős megoldásért az egészségügyi miniszterhez, valamint a Kormányhoz fordult. Felkérte az egészségügyi minisztert, hogy a már rendelkezésre álló szakmai javaslatok megvalósítása érdekében, a szükséges személyi, tárgyi és anyagi forrásokat felmérve dolgozzon ki részletes végrehajtási ütemtervet, megnevezve a határidőket és a felelősöket, valamint gondoskodjon a végrehajtás ellenőrzéséről.
