Révay András: A Város és A Bor

Vannak, akik az alföldi borokat nem tartják sokra. Pedig az egyik ok, amiért érdemes Kecelre látogatni – éppen a bor! A városban a bortermelésnek nagy hagyományai vannak. Akadnak, akik csak a maguk szórakozására borászkodnak, mások viszont nagy szakértelemmel, saját pincészetükben űzik a borkészítés nemes mesterségét.

Noha ez már a 18. városi borverseny volt, először tartotta éttermi vacsora keretében díjkiosztó ünnepségét Kecel Város Borrendje. Bevallottan hagyományteremtő céllal, hogy ilyen módon is közelebb hozza egymáshoz a gazdálkodókat. Annak ellenére, hogy tavaly nagyon szép évjárat volt, meglepően kevés bort, mindössze nyolcvankettőt neveztek be a versenyre a borászok. Ebből harminckettő fehér, kilenc rosé és negyvenegy vörösbor volt. A bírálatot két független bizottság végezte. A szabályok szerint a „Város bora" címet a 2009-es évjárat legjobb bora kapja, akkor is, ha az idősebb borok között volt, ami magasabb pontszámot ért el. A boron kívül szőlőtörköly- és borpárlat versenyt is rendeztek, ám a tervek szerint jövőre ezt teljesen szétválasztják a borversenytől. „Az év fehérbora" kitüntető címet 2010-ben a Béla Borászat Nektár elnevezésű bora nyerte. „Az év vörösbora", Kiss Róbert, Merlot – Kékfrankos cuvée-je lett. A rosék közül a megfelelő színvonalat egyik sem érte el.

A díjkiosztó ünnepségen természetesen jelen volt a város polgármestere is. A tisztet 2006 óta betöltő Haszilló Ferenc érdekes személyiség. Eredeti végzettségét tekintve biológia – testnevelés szakos tanár. A főiskola elvégzése után három évig tanított Kiskőrösön a Wattay Szakközépiskolában, utána öt évig külföldön volt jazz-zongorista. Hazatérve vállalkozóként sörfőzdét vezetett tizenöt éven keresztül. Négy évig, 2002-től 2006-ig képviselő volt, majd polgármesternek választották. Ő mondta el, hogy a község első írásbeli említésével egy 1198-ban készült oklevélben találkozhatunk. Az államalapító királyok idején békés pásztornép lakta az egykori pusztát. A századok során tatárjárás, törökdúlás szórta szét az itt élőket és Kecel 1584-re elnéptelenedett. A mai Kecel születésének ideje 1734. április 22. A város újkori története valójában ekkor kezdődött, amikor Patachich Gábor kalocsai érsek elrendelte Kecel újratelepítését. A városi rangot 17 évvel ezelőtt nyerték el. A vidék lakossága mindig is mezőgazdaságból élt – elég nehézkesen. Zöldség-, gyümölcs-, szőlőtermeléssel, borászkodással foglalkoztak. Ipari létesítmény kevés volt errefelé. Ismert manapság is csak egy van, a Pintér – művek. A város környékének adottságai olyanok, hogy jó lehetőségei lennének az idegenforgalomnak. Tettek is már lépéseket ennek érdekében. Próbálják népszerűsíteni a fogathatjást, úgy elvinni a látogatókat a halászcsárdába vagy a természetvédelmi terültre. Bár az alföldi bort sokan „leírták", ennek ellenére itt kitűnő, országosan is elismert szakemberek dolgoznak. A városban tíz komolyabb borászat van, de sajnos egyre kevesebben foglalkoznak bortermeléssel. Sokan kivágatják a szőlőt, a felajánlott uniós támogatás miatt. Ezt nem bátorítani, inkább ellenezni kellene, mert ezzel a magyar borászat sírját ássuk meg. A fejlődés útja sokkal inkább a telepítés kellene legyen! A polgármester szerint ugyancsak fontos cél az oktatás színvonalának fejlesztése. Hosszú távon legjobban az oktatásba fektetett pénz kamatozik. Kecelen erre nagyon jó példa a TG Virágdekor Szakiskola. Ők rendezik az Ehető Virágok Fesztiválját, de legalább ilyen híres decemberben a háromnapos nemzetközi fesztivál, amikor tizenötezer ember látogat a városba. A szakiskola igazgatója, Téglás András kezdeményezésére már húsz év óta megrendezik és csatlakozik hozzá az országos fazekas kiállítás.

A bortermelő közösség érdekes alakjának számít Tóth Zoltán, aki sajátos technológiával dolgozik. A Kékfrankost például náluk hajnalhasadáskor szedik le, amikor a hőmérséklet még 14 – 16 C fok. Azonnal elszállítják, lebogyózzák, hőszigetelt tartályba rakják, héjon áztatják négy – hat óráig. A szőlőt alacsony nyomáson préselik, hűtve erjesztik. Nem délután szedik, amikor a szőlő is 27- 28 fokra melegszik és a hűtést innen kell kezdeni. Ugyanezt a megoldást választják az Olaszrizlingnél is. A szőlőnek a szüret után legfeljebb három órán belül már hordóban kell lenni. Így tudják legjobban megőrizni az eredeti frissességet, gyümölcsösséget.

Benyedáné Laki Ilona a Keceli Borrend nagymestere. A Rend 1994-ben jött létre, a többi hasonlótól eltérő módon. Nem valamilyen nagy termelő egység áll a háta mögött és annak dolgozói adják a tagságot, hanem az előző polgármester, Schindler János a szőlősgazdákat és a borászati egységek vezetőit hívta össze. Belőlük alakult meg a borrend. Az is szokatlan, hogy egy borrend nagymestere nő, de ez nem véletlen. Budafokon tanult a borászati szakközépiskolában, majd elvégezte a Kertészeti Egyetem Tartósítóipari Karának borászati szakát és borász – italtechnológus szakmérnöki képesítése is van. Ez a párosítás ritkaságnak számít az országban. Kecelen még mindig kétezer hektár fölött van a szőlő termőterülete és – ha belegondolunk – egyes egész borvidékek ekkorák! Sajnos a borkészítés egyre tőkeigényesebb, ezért a gazdák egy része nem szívesen borászkodik, inkább szőlőként adja el a terményét. Ennek ellenére még sokan bíznak abban, hogy az Alföldön termett könnyű boroknak van és lesz jövője. Ez lehet a „mindennapok bora", amit egy vacsorához bármikor el lehet fogyasztani. Egy szép egri, badacsonyi, villányi bor az ünnepekhez illik jobban. De ünnep ritkábban van, mint hétköznap! El kell ismerni, hogy a talajból, éghajlatból adódóan az alföldi borokból nem mindig lehet évjáratokat mutatni. Még az azonos fajták is más jellegűek itt, mint az ország más területein. A Zöldveltelini például Sopronban kemény, karakán, jó savas, elegáns, itt viszont a meleg nyárban picit elégnek a savai, házasítani kell, mondjuk egy Kunleánnyal. Az eredeti magyar fajtákra különben is jobban kell vigyázni. Nem szabad a nehéz gazdasági helyzetre hivatkozva a szép fajtáinkat belekeverni a „nevenincs" Csárdás, Palotás, Prímás, Csaplárosné fantázianéven forgalomba hozott tömegborokba. A Keceli Borrendben ezt a filozófiát követve dolgoznak.