Nehéz elhinni, hogy egy alföldi kisvárosba Ázsiából is jönnek tanulók. Vagy azt, hogy itt kitalálnak valamit, először szembe mennek az árral, és egyszer csak hozzájuk igazodik a magyar oktatási rendszer. Valljuk be, nem ilyenhez szoktunk, Kecelen viszont ez a hétköznapi valóság!

 

 Nehéz elhinni, hogy egy alföldi kisvárosba Ázsiából is jönnek tanulók. Vagy azt, hogy itt kitalálnak valamit, először szembe mennek az árral, és egyszer csak hozzájuk igazodik a magyar oktatási rendszer. Valljuk be, nem ilyenhez szoktunk, Kecelen viszont ez a hétköznapi valóság!

 Egy volt általános iskola helyén áll Kecelen a TG Virágdekor Szakképző Iskola és Kollégium. Az alapítványi iskola igazgatója Téglás András, a történetről ő mesél. A munka 1978-ben még Budapesten indult – mondta és épület hiányában egy ideig nem tudtunk Kecelre jönni. Pár évig Kecskeméten működtünk. Schindler János polgármester győzte meg a képviselő testületet, hogy adják át nekünk ezt a területet. Mi a tanulókkal, a szülőkkel teljesen felújítottuk, még egy saját kőműves brigádot is felvettünk. Az iskola nevét sokan találgatják. Úgy született, hogy – még a kezdetekkor – a minisztérium számára öt percen belül meg kellet adnom a nevet, hát kitaláltam egyet gyorsan. A „T" egyértelmű, hogy Téglás. A „G" eredete érdekesebb. Engem a kertész szakmában külföldön is jól ismertek. A németek mindig azt mondták: megérkezett a „Gärtner" Téglás. Ezen egy kicsit magyarosítottam, így került a G betű hátulra. Kertész vagyok, ebbe születtem bele, a szüleim is ezzel foglalkoztak, ehhez kötődöm. A Magyar Kertészek Országos Egyesületének 1982-ben lettem az elnöke. Az iskola legelső képzési programja a dísznövénytermesztés a virágkötészet volt. A maga korában teljesen új rendszerben kezdtünk dolgozni. Azt vallottuk, a tanulóknak több gyakorlatra van szükségük. A tantervet 30% elmélet és 70% gyakorlat aránnyal állítottuk össze, miközben a magyar oktatásban 60 : 40 volt szokásos az elmélet javára. Később az állami oktatás is a mi rendszerünket vette át. A virágkötészet sem volt régen szakmai végzettség. Betanított munkásnak számított. Mi értük el ennek a megváltoztatását.

 Az iskolának van nappali és felnőtt tagozata. A nappalin folyik a virágkötő, -berendező, virágkereskedő, dísznövénykertész, zöldségtermesztő, panziós, falusi vendéglátó és még sok más ismeret oktatása. Sajnos a parkgondozót ki kellett venni, amivel egyáltalán nem értek egyet – hangsúlyozta az igazgató. A gyengébb képességű, hátrányos helyzetű gyerekek egészségügyi vagy egyéb alkalmatlanság végett nem képesek elsajátítani más szakmákat, mert hegyes, szúrós szerszámokkal nem dolgozhatnak. Lehet, hogy az epilepsziásra csak egy évben egyszer jön rá a roham, de az akkor végzetes lehet. Vannak más, sérült gyerekek is, akik a városi parkok ápolását még elláthatnák. Ezt a képzést viszont a középiskolákból kivonták.

 Az iskolában – mint máshol is – tanítjuk a 9. és 10. osztály anyagát és a 11-ben van szakmai képzés. Ennek része még a munkavédelem, kereskedelem, áruismeret is. A felnőtt tagozaton folyik a szőlő- gyümölcstermesztés mellett közel száz szakmai program, gazdaképzés, gépkezelő, rendezvénytervezés oktatása is. Sajnos a kertészet Magyarországon mindinkább háttérbe szorul. Nálunk magasabb a fűtőenergia költsége, mint Ausztriában. Az alkalmazottak szorgalma sem mérhető össze az olasz, német, holland kertészetekben dolgozókkal. Azt sem tudom elfogadni, hogy a termelő száz forintért adja a virágját és négyszázért látja viszont a virágüzletben. Hiába kínálja olcsóbban a kereskedőnek és javasolja, hogy ott is legyen árleszállítás – nem hajlandóak rá. Pedig az olcsóbb virággal talán a gondolkodást is befolyásolni lehetne. Nem biztos, hogy mindig alkoholt kell ajándékba vinni. Amikor mi voltunk fiatalok, gyakran vittünk a virágot a kedvesünknek. Ma az utcán ilyen szinte alig látunk. Ezért a szakma jövőjét illetően nem vagyok derülátó. A benne dolgozók elismerésén is változtatni kellene. A németeket Hollandia fél év alatt bekebelezte. Az osztrákok inkább beviszik a virágot, minthogy helyben megtermeljék.

 A kertészetek a zöldségtermelésre álltak át, de abból is csak az egyszerűbb kultúrákra. A kiváló adottságainkat, a talajt, a napfényt nem volna szabad kihasználatlanul hagyni. A magyar rózsa a holland árveréseken az első kategóriában van. Idehaza a vásárló viszont nem azt nézi, hogy magyar árut vegyen, hanem, hogy mi a legolcsóbb. Külföldön a cserepes növényeket nem talajban, hanem mesterséges közegben termesztik. Nincs benne tápanyag, ezért naponta pótolni kell. Mi még földet használunk. Ebben a növény elbírja, ha a háziak elutaznak, A másik nem. Fél év – egy év után azokat a növényeket ki kell cserélni. Amit magyar termelőtől vesznek, az több évig él. Munkánk színvonalára jellemző, hogy fiatal japán mérnökök nem Hollandiába, hanem hozzánk jönnek paprikatermesztést tanulni. A keceli technológiával Japánban embermagasságúnál nagyobbra nő a paprika! Zsinórra, kordonra vezetjük fel, mint az uborkát vagy a paradicsomot. Metszéssel alakítjuk. Ezt sokféle paprikával meg lehet csinálni. Még a hollandok is ide jártak tanulni, mert látták, hogy különbet tudunk, mint ők. Idehaza viszont a sajtó és szakma titokban tartja, de értem, miért?

 Az iskolában 2009 novembere óta működik – a VPOP engedélyével – Magyarország első tan-szeszfőzdéje. Feladata, a gyümölcspálinka-gyártó szakemberek középfokú képzése. Jártasak legyenek a cefrekészítésben, a főzési eljárásokban, az értékesítésben. A legjobb mesterek jönnek ide tanítani. Mintegy száz tanítványunk van, közöttük olyan is ahol a családnak már az 1930-as években volt szeszfőzdéje! Érzik: kevés, hogy a tudás apáról fiúra száll, a bizonyítványt is meg akarják szerezni hozzá. Az itt lefőzött pálinkát teljes egészében a kóstoltatásoknál használjuk fel. Ízlelés során begyakorolhatják a tanulók, hol van a határ az egyes párlatszakaszok között. Ez gyümölcsönként is eltérő.

 Az iskola alapelve, hogy az oktatott szakmákat magas színvonalú gyakorlattal sajátítsák el a tanulók. A falusi vendéglátó szakmához van szállodai rész, állattenyésztői háttér. A jól képzett falusi vendéglátónak ismernie kell az állat részeit. Nálunk ezt nem képről, hanem a hentes mellett tanulják meg. A gyümölcsök feldolgozását is gyakorolják. Behozzák hazulról a recepteket, az oktató vezetésével lefőzik, kóstolgatják a „nagymama-féle" lekvárokat. Két – háromévenként kiderül a változás, milyen az ízvilág, ami a fiataloknak éppen akkor a legjobban tetszik. A kereskedelembe ebből sem kerül semmi, mindent magunk használunk fel.

Foglalkozunk a konzerválás különböző fajtáival. A nagyteljesítményű hűtőket, de más felszerelést is, a gyártól – oktatási célra – ajándékba kaptuk. Az én apám már az 1930-as évek közepén Németországba szállította innen a gyógynövény termékeket. Sokat tanultam tőle és így alakult, hogy az iskolában is csináltunk egy kis gyógynövény ültetvényt. Magunk állítjuk elő a szükséges alapanyagokat, menta, citromfű, kakukkfű, izsóp keverékekből készülnek a gyógyteák. Kísérletezünk a levendulával is, illióolajat főzünk majd belőle. Ennek van múltja Magyarországon, de berendezések nagy részét leállították. Túl nagyok voltak. Mi megpróbálunk iskolai méretekben olyan új utakat keresni, amivel talpon lehet tartani ezt az ágazatot.

 Olasz mintára tizenkét évvel ezelőtt rendeztük meg először az országos Bor-szépségversenyt. Lényege, hogy a külső megjelenés, a dugó, a kupak, a címke, a feliratok, az üveg formája, színe milyen összhangban vannak. Sikerként könyveljük el, hogy ennek hatására a tizenkét év alatt jól látható változásokat tapasztalhattunk. Határozottan javult a megjelenés. Akik nálunk a bor- és pálinkaminősítő képzést elvégzik, azoknak vizsgafeladat a bor-szépségverseny követelményeinek ismerete. Sokan panaszkodnak, mert nehéz a magyar bort eladni külföldön. Meg kell tanulniuk: az európai háziasszony a „szemével vásárol". Ha tetszetős árut küldünk, az biztosan vevőre talál! Négy évvel ezelőtt – a borhoz hasonlóan – elkezdtük a pálinkák szépségversenyét is. Már itt is komoly változások mutatkoznak. Versenyeink hatására több termelő teljesen új címkecsaláddal jelent meg a piacon. Erre igen büszkék vagyunk.

(folytatjuk)

(Fotó: Kovács Krisztina)

Tartalom:

1. rész

Révay András: Ezer tó vidéke | EuroAstra Internet Magazin

http://www.euroastra.info/node/39683

2. rész

Révay András: A város és a bor | EuroAstra Internet Magazin

http://www.euroastra.info/node/39689

3. rész

Révay András: Külföldön is híres a keceli iskola | EuroAstra Internet Magazin

http://www.euroastra.info/node/39699

4. rész

Révay András: Az öreghegyi, borértőknek készül | EuroAstra Internet Magazin

http://www.euroastra.info/node/39708

5. rész

Révay András: Sikeres vállalkozók | EuroAstra Internet Magazin

http://www.euroastra.info/node/39716

6. (befejező) rész a tartalomjegyzék

Városnap az Euroastrán: Kecel és környéke | EuroAstra Internet Magazin
http://www.euroastra.info/node/39718

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük