Szükséges a nyílt párbeszéd az inkontinenciáról

Hazánkban körülbelül 600 ezer ember él együtt az inkontinenciával. Az érintettek nagyobb része nem ágyhoz vagy kórházhoz kötött beteg, hanem igyekszik részt venni a mindennapi életben.

Hazánkban körülbelül 600 ezer ember él együtt az inkontinenciával. Az érintettek nagyobb része nem ágyhoz vagy kórházhoz kötött beteg, hanem igyekszik részt venni a mindennapi életben.Számukra lényeges, hogy problémájuk észrevétlen maradjon még a legközelebbi ismerősök előtt is. Az inkontinencia elsősorban nőket érint, kialakulásában számos tényező játszik szerepet, közülük a menopauzát és az életkor előrehaladását érdemes kiemelni, hiszen a klimax körüli korba lépő nők között ugrásszerűen emelkedik az érintettek száma. Ehhez társul még a társadalom elöregedése, melyek együttesen vetítik előre, hogy az inkontinencia egyre inkább társadalmi méretű problémává válik. Ezt felismerve rendezett félnapos szakmai konferenciát az inkontinenciáról az SCA Hygiene Products Kft., melyre a témában érintett egészségügyi szakembereket, döntéshozókat és szakorvosokat hívott meg.

Az inkontinencia, az akaratlan vizeletvesztés, népegészségügyi probléma Magyarországon részint előfordulási gyakorisága és súlyossága alapján, részint azért, mert akadályozza a betegek megszokott életvitelét, és ezzel hátrányosan befolyásolja életminőségüket. Az Inko Fórum kezdeményezésére néhány éve végzett reprezentatív felmérés szerint a magyar nők felének vannak vizeletinkontinenciára jellemző tünetei és 36 százalékuk véli magát inkontinensnek. Az inkontinencia kialakulását számos hajlamosító tényező befolyásolja: az életkor, a menopauza, az elhízás, a hüvelyi úton történő szülés és kismedencei műtétek is szerepet játszanak az állapot kialakulásában vagy súlyosbodásában. A férfiak érintettségével kapcsolatban csak szakmai becslések állnak jelenleg rendelkezésre, melyek alapján ezres nagyságrendű az inkontinenciával küzdő férfiak száma, évente 60-80 új esetet regisztrálnak.

A betegséghez gyakran szégyenérzet társul, sokan titkolják állapotukat, és nem fordulnak háziorvosukhoz, illetve nem keresik fel a szakrendelést, bár a betegség az esetek többségében vagy gyógyítható, vagy a betegek állapota javítható. A korábban említett felmérés szerint az érintettek 52 százalékát esetenként, 16 százalékát nagyon zavarja az akaratlan vizeletvesztés, 2 százalékukat pedig a megszokott napi cselekvésben is gátolja. Az inkontinenciának számos kiváltó oka lehet. A kiváltó okok pontos megállapítása elengedhetetlen a helyes terápia kiválasztásához és sikeres alkalmazásához. Ezért nagyon fontos, hogy az érintettek felkeressék háziorvosukat, illetve a megfelelő szakrendelést.

A kezelések különböző fajtái léteznek – a gyógytornától, a pszichoterápiától kezdve, a műtéti beavatkozásokon át a gyógyszeres kezelésig. Van, aki maradéktalanul meggyógyul, de sokaknak átmenetileg vagy állandóan együtt kell élniük a problémával. Számukra is létezik segítség: a különböző segédeszközök, amelyek jó közérzetet és biztonságos védelmet nyújtanak, amellett megelőzik a felfekvés kialakulását, és higiénikus, kényelmesebb ápolást tesznek lehetővé. Ezt korszerű, egyszerhasználatos inkontinencia védőeszközök biztosítják (különféle betétek, betegalátétek, rögzítőnadrágok).

Az inkontinencia tehát önmagában is befolyásolja a beteg életminőségét, ám más betegségekhez társulva azok gyógyulási esélyét, rehabilitációs lehetőségét is rontja. A középsúlyos és súlyos inkontinenciával küzdő betegeknél gyakran más társbetegségek is előfordulnak, és ezekben az esetekben rizikótényezőként szerepet játszik fertőzésre hajlamos krónikus sebek kialakulásában, illetve a felfekvéses beteg állapotának romlásában.

A klimax körüli korba lépő nők körében ugrásszerűen nő az érintettek száma, az életkor előrehaladásával mind a betegség előfordulásának gyakorisága, mind az állapot súlyossága emelkedik. Ehhez társul még az egész társadalomra jellemző elöregedés, így a vizeletinkontinencia gyakorisága várhatóan tovább fog növekedni. Ennek megfelelően a probléma kezelése komoly kihívás nemcsak az egészségügynek, de az egész társadalomnak is, beleértve az ellátás gazdasági vonatkozásait. Ezen a téren sokat segítene a kiszámítható gazdasági környezet, amely lehetővé teszi a hosszabb távú tervezést a gyártók és az összes érintett számára egyaránt.

A gyógyászati segédeszközök rendelése esetén a jelenlegi szabályozás értelmében szakorvosi vizsgálatot követően (ahol az első felírás megtörténhet), a két évig érvényes szakorvosi javaslat birtokában a háziorvos jogosult az eszközök felírására. Ez a napi szintű problémával küzdő érintett számára azt jelentheti, hogy hosszú heteken át, amíg a megfelelő szakorvosi kivizsgálása megtörténik, ellátatlanul marad az inkontinencia problémájával, megnehezítve, netán ellehetetlenítve a szociális, társadalmi életét. Emellett a nedvszívó eszközök társadalombiztosítási támogatással történő rendelhetősége olyan érintettek számára is fontos, akik bizonyos betegségben szenvednek (pl. Parkinson kór, Alzheimer kór stb.) és e betegség tüneteihez hozzátartozhat az inkontinencia.

Az egészségügyi és a szociális döntéshozók tervezett együttműködése számos területen könnyítené a szabályozás pontosítását.

A jelenleg gyógyászati segédeszközzel ellátott érintettek körében körülbelül 45.000 fő rendelkezik közgyógyigazolvánnyal, melynek birtokában a termékek egy szűkebb csoportjából juthatnak hozzá támogatott segédeszközhöz. A gyógyszerellátás során már alkalmazott közgyógykeret a megfelelő gyógyászati segédeszközcsoportok esetében is bevezethető lenne. Ennek révén a körülbelül 45.000 ember számára is lehetővé válna a teljes támogatotti listából történő termékválasztás, egyenlő esélyeket biztosítva számukra a nem közgyógyigazolvánnyal rendelkező sorstársaikéval. Ez a lépés némi szabályozási pontosítással rövidtávon megvalósítható, forráskiáramlás nélkül biztosítaná a jelenlegi diszkrimináció felszámolását.

A megfelelő termékválasztás biztosításához alapvető igény, hogy a betegek megismerhessék a számukra leginkább alkalmas termékek tulajdonságait. Az információk elérhetősége, a reklámozás kérdése a receptköteles termékek esetében is igen fontos. Szakmai véleményekre alapozva, nem kell tartani attól, hogy az intenzívebb kommunikáció hatására fokozott finanszírozási forráskiáramlás következne be. Hiszen a háziorvosok révén, a kontrollált indikáció szerves eleme a rendszernek. A jelenlegi szabályozás (Gyftv.) nem teszi lehetővé, hogy a betegek szabadon hozzáférjenek a termékekkel kapcsolatos információkhoz.

Az inkontinencia népegészségügyi probléma Magyarországon, ezért a nemzetközi ajánlásoknak is megfelelő orvosi-ápolási ellátás követelményein túl a probléma súlyának megfelelő szakmapolitikai figyelmet és finanszírozást igényel.