Dr. Nagy Péter: Menekülés a devizahitel csapdájából

CHF határ a csillagos ég – és a hitelét felvevőnek a nyomorSzerkesztőségünk e mailben kapta az alábbi, megfontolásra érdemes tanulmányt. A szerző ebben azt fejtegeti, hogyan lehetne szabdulni abbol a liberális bankpoltikai csapdából, melyet azt előző kormányok szemhunyása miatt a bankok állítottak: a kifizethetelen deviza alapú kölcsönöktől. Ez is egy verzió, ami mindeképpen megfontolásra érdemes. Ha megvalósul akkor a bankok mindeképpen fenyegetozni és szűkölni fognak. De ne felejük azt amit egy bécsi bankigazgató modott:Minden országban maximálisan elmennek addig a határig, amit a kormány lehetővé tesz. Most tehát ezt a határt kellene módosítani…. 

I. Kiinduló probléma

Devizahitelezés jelenleg:

* ingatlanon (lakásvásárlás, szabadfelhasználás)
* autó

I/1. Gazdasági-pénzügyi gond

1. Mikro-ökonómiai gond (háztartások szintje) az árfolyam különbözet egyoldalú és főleg önkényes(!) továbbhárítása lehetetlen helyzetbe hozza az adósokat, illetve családjukat:

* az árfolyam különbözettel megnövelt és forintosított tartozás összege jóval nagyobb, mint a zálogtárgy értéke, vagy

* ha a fenti tétel nem is áll meg, akkor is jelentős a törlesztés havi összegének növekedése, vagy

* a fenti kettő együtt. Mindegyik esetben a következmény: a hitelt soha(!) nem lehet visszafizetni, adós- és kamatrabszolgaság kialakulása, melyből adott esetben csak a halállal szabadul az adós.

2. Makro-ökonómiai gond (nemzetgazdasági szint): a devizahitelek törlesztő összegének jelentős növekedése közvetetten a gazdaságból szív ki pénzbeli erőforrást: az erőn felüli fizetés minden más fogyasztói kiadást megelőz, tehát törvényszerű a fogyasztások visszafogása, ezáltal tovább csökken, jobb esetben stagnál a gazdaság, mert nincs fogyasztóképes kereslet a piacon, ami beindíthatja a gazdaság motorját.

Saját kalkulációm szerint egy olyan családban, ahol autó és ingatlan devizahitel van, átlagban ez körülbelül havi szinten minimum 70-80e Ft-ot jelent. Ezt a gondot adócsökkentéssel sem lehet kompenzálni, hiszen egyrészt ekkora adócsökkentést lehetetlen biztosítani, másrészt akkor sem változik érdemben az adósok helyzete, csak befagyasztjuk a jövedelmi szintjüket a kb. 2 évvel ezelőtti szintre, ami önmagában jelentős reálbércsökkenést eredményez, anyagi értelemben pedig nincs lehetőség a továbblépésre.

II/2. A jogi gond

1. Szerződéses gond: A magyar magánjog alapja a pacta sunt servanta-elv, vagyis a szerződés törvényi erővel bír. De ugyanakkor azt is hozzá kell tenni, hogy aki hitelt vesz föl nincs semmilyen szinten alkupozícióban. A különbség egy uzsorással és a magyar pénzintézettel való tárgyalás között annyi, hogy a pénzintézetnél több a papír, és kisebb a kamat a hitel visszafizetésekor. De a szerződésbe érdemi beleszólása nincs az adósnak, pedig írásba is foglalják, de annak tartalmi részébe nem lehet beleszólni, sőt még jogfenntartó nyilatkozatot sem lehet tenni. "Eszi nem eszi, nem kap mást!" Ezekbe a szerződésekbe természetesen belefoglalták a devizahitelek árfolyamkockázatát, de nem adtak lehetőséget arra, hogy ezen szerződési kikötés nélkül írjunk alá – esetleg – ilyen szerződést. Különben a bank nem ad pénzt.

2. A végrehajtási jogi gond:

A magyar végrehajtási jog igen érdekes a fedezettel biztosított (!) bankhitelek szempontjából. Ugyanis a bankok a végrehajtás során teljesen figyelmen kívül hagyják a fedezetet. Az nekik valamilyen furcsa ismeretlen okból csak a hitel folyósításakor fontos. Az adós fizetésképtelensége esetén már nem érdekli őket a fedezet, csakis a kölcsön összeg. Vagyis a fedezet (ingatlan, autó) végrehajtásban történő értékesítése után még bejelenti igényét a különbözetre, ami sok esetben szinte a teljes hitellel azonos, főleg devizahitel esetén. Tehát az adós a végrehajtás után sem szabadul kötelezettségétől, ami önmagában lehetetlen, erkölcstelen és messze nincs összhangban a jogbiztonság elvével. Nem beszélve arról, hogy ekkor már nem a bankkal, hanem annak behajtó üzletágával (RISK MANAGMENT; WORKOUT) áll kapcsolatban az adós. Arról a jogi tényről se feledkezzünk meg, hogy ezt a metódust sem a Ptk, sem a Vht., sem pedig a hitelszerződések nem tartalmazzák, és nem hatalmazzák föl erre a bankot, illetve annak akár külső, akár belső behajtóját sem. A jogcímet pedig nem is ismertetik az adóssal, afféle szokásjogként kezelve a kérdést.

3. Az újrakezdés gondja: A jelenlegi rendszerben nincs lehetőség az újrakezdésre. Semmilyen formában. Totális a csapdahelyzet és kiszolgáltatottság. 3.1. A legjobb helyzet akkor áll elő, ha az adós annyiért tudja értékesíteni a zálogtárgyat, amennyi rajta a hitel. Ekkor vagy albérletbe költözik (lakás esetén), vagy ha van némi megtakarítása, akkor esetleg új ingatlant vásárolhat. Ez azonban devizahiteleknél soha nem áll fönn.

3.2. Amennyiben a zálogtárgyon (autó, ingatlan) több a hitel, mint annak forgalmi értéke, akkor azt már nem lehet értékesíteni. Egyrészt ki akarna többet fizetni egy ingatlanért, mint amennyit ér, másrészt a bank nem járul hozzá a zálogjog levételéhez, mert a hitel és a vételár különbözetét nem tudja hova terhelni, legfeljebb személyi kölcsönné alakíthatja, ami önmagában további pénzügyi gond. Ebben az esetben is lehet albérletbe költözni, de itt megjelenik a személyi kölcsön terhe, ami együtt már megközelíti az eredeti terhet, a devizahitel törlesztő részletét.

3.3. A totális csőd akkor következik be, ha már nem tudja valaki fizetni a devizahiteleit sem lakásra, sem pedig autóra. Ekkor az adós elveszíti lakását, autóját. Kilakoltatják, mehet albérletbe. Igen ám, de – amint azt a 2. pontban említettem – a pénzintézet jön a különbözetért, és ha van jövedelme az adósnak, akkor annak 33%-át, illetve több tartozás esetén – ha volt autóhitel is – az 50%-ig terjedhet a letiltás. Vagyis a kiadások ebben az esetben is meghaladhatják adott esetben a család egy tagjának jövedelmét, vagyis a hitel(ek) bedőlésével a volt adós semmivel nem kerül jobb helyzetbe anyagilag, mint előtte volt. Ehhez pedig hozzá jön a kegyelemdöfés, a KHR-re kerülés (ezt hívták korábban aktív BÁR-nak), vagyis negatív adós lesz, ami azzal a következménnyel jár, hogy a hitel kiegyenlítést követő 5 évig nem vehet föl semmilyen hitelt. Ez gyakorlatilag örökre szól, hiszen a hitel visszafizetésének határideje soha nem jön el. A gondot súlyosbítja az, hogy ha idős az adós, akkor, ha a leendő örökösök nem figyelnek oda, vagyis nem mondanak le az örökségről, ők is örökölhetik a tartozást. Ha lemondanak az örökségről, akkor végső soron a Ptk. értelmében megint a Magyar Állam kell, hogy fizessen, vagyis mi, adófizető állampolgárok. A rossz hír még az, hogy a tervezett Eszközkezelő Társaság sem oldja meg ezt a helyzetet, csak annyiban, hogy a volt adósnak nem kell új albérletet keresnie, maradhat bérleti díjért a saját lakásában, de ugyanúgy fizetnie kell tovább a hitelét.

II. A javasolt megoldás

1. Pénzügyi megoldás Az árfolyam ingadozások miatt természetesen a 2 évvel ezelőtti árfolyamon lenne célszerű átváltani a devizahiteleket forintalapúra, erre azonban csak nagyon kemény politikai zsarolással van lehetőség, illetve a legvégsőkig alkalmazott állami belső szuverenitás (közhatalom) gyakorlása esetén. Az ehhez szükséges bátorságot én nem látom, illetve egyébként is felesleges, további politikai, pénzügyi frontokat nyitni. Van ettől könnyebb megoldás is.

2. A jogi megoldás Ez a lehetőség már sokkal könnyebben járható út. Ebbe ad abszurdum belefér egy alkotmánymódosítás is, a közérdekből történő államosítás beiktatása az Alkotmányba, ami megteremthetne egy nagyon komoly tárgyalási alapot a bankokkal szemben. Persze természetesen ez csak ultima ratioként fogható föl.

2.1. A jogszabály módosítás Ez az út két jogszabály módosítását jelentené.

2.1.1. Az egyik a Bírósági végrehajtásról szóló 1994. LIII. Tv. módosítása. Ebben ex pressis verbis de lege ferenda ki kell mondani, hogy a végrehajtási árveréssel az adós szabadul minden adósságától, vagyis amennyiért elkelt a véghajtási eljárásban a zálogtárgy annyit kap a hitelező, további igénnyel nem léphet föl az adóssal szemben. Ez egyébként minden végrehajtási eljárásban így van, amit nem bankok indítanak. De úgy látszik ez rájuk nem vonatkozik, ezért ezt egyértelművé kell tenni. Ezzel a passzussal nemcsak a lakáshitelek, hanem az autóhitelek kérdése is megoldódna. Persze ez a továbbiakban vonatkozna minden zálogfedezet követelésre, így a forinthiteles szerződésekre is.

2.1.2. A devizahitelek jelzálog bejegyzésének tilalmának mintájához hasonlóan meg kell tiltani, hogy devizahitel miatt bárki is KHR-be kerüljön, vagyis, hogy negatív adós legyen. Ehhez pedig az 1996. évi CXII. Tv-t kell úgy módosítani, hogy devizahitel miatt senki nem kerülhet KHR listára. Ezen két jogszabály módosításával meg lehet törni azt a folyamatot, hogy elzárjuk az adósok elől az újrakezdés lehetőségét. Sőt ehhez tudna igazodni a tervezett Eszközkezelő Társaság is, hiszen ha a Vht. módosításokat ezen úton továbbvisszük, akkor ki lehet kötni ezen Társaságnak az elővásárlási jogát (a Nemzeti Földalap analógiájára) mindenkit megelőzően a végrehajtási árra vonatkozóan, majd az így megszerzett vagyontárgyat a Társaság visszaértékesíthetné a volt adós részére úgy, hogy ezt az összeget meghitelezi neki, forintalapon. Ez kb. a volt ingatlanának végrehajtáskori forgalmi érték 50%-át kitevő hitel lenne, ami már természetesen vállalható törlesztő részletet jelentene.

Nyíregyháza, 2011. január 9.

Dr. Nagy Péter PhD, főiskolai adjunktus, ügyvéd

http://www.nagyugyvediiroda.hu/magunkrol.php