Szűcs Zoltán szerint az irodalom és a képzőművészet könnyen házasítható

Balassi, a madarakkal szárnyaló… Az idei Bálint napi Balassi-fesztivál témájához illeszkedő plakátpályázat győztese a fiatal művész: Szűcs Zoltán.

Balassi, a madarakkal szárnyaló… Az idei Bálint napi Balassi-fesztivál témájához illeszkedő plakátpályázat győztese a fiatal művész: Szűcs Zoltán.

A sikeres alkotó így mutatja be önmagát: "Alkalmazott grafikus vagyok. Bár még csak pályakezdő, de azt a tudást, amit a Jaschik Álmos Művészeti Szakképző Iskolában szereztem, sokat hozzáadott ahhoz az elképzeléshez, hogy a kreativitásomat ne csak a lapszéli firkálgatásban tudjam kamatoztatni. Én úgy érzem, hogy a Jaschikban eltöltött két év alatt felkészítő tanáraim nemcsak szakmailag, hanem emberileg is komoly támogatást biztosítottak. Ezúton is köszönettel adózom nekik, ha ezt olvassák."

– Miért érzett késztetést arra, hogy induljon a VII. Bálint napi
Balassi-fesztivál plakátpályázatán?

Egy irodalmi jellegű téma mindig nagy izgalommal tölt el, mert ilyen
esetben bátran el lehet rugaszkodni a szokványos megoldásoktól, ha a grafikai tervezésre gondolok. Másrészt egy irodalmi költemény mindig tud valami újat villantani, amire elsőre nem gondoltam volna. Pont ezért nehéz olyan megoldást találni, ami visszaadja azt az üzenetet, amit az író akart tudatni az olvasóval. Bár Balassi madárverseinél a madarak – mint szimbólumok – egy jó támpontot adtak.

– Az irodalom és a képzőművészet házasítható-e hitelesen egy plakáton?

Minden további nélkül, sőt nem csak plakátba, hanem például egy
CD-borítóba, csomagolásba, és számtalan más grafikai megoldásba bele lehet csempészni azt a szellemiséget, amit az alkotó ki akar vele fejezni, akár technikai megkötés nélkül. Ám sok múlik azon, hogy ki mennyire felkészült a művészetek terén és tudja rugalmasan kezelni a különböző stílusok egymáshoz való viszonyát. Mivel a különböző stílusok keverésével friss, újszerű és érdekes hatásokat lehet elérni.

– A költő a tizenhatodik században alkotott, az ön plakátja tipikusan harmadik évezredbeli. Nehéz áthidalni az évszázadokat?

Szerintem nem. Ha a technikára gondolunk: ott van az akvarellfestés – amivel készítettem a plakátot – már jóval a 16. század előtt használtak, de csak a későbbi századokban tudták leginkább kihasználni a benne rejlő lehetőségeket. Az idő csak a formai megoldásokat változtatja, de néha még azokat is elhanyagolható mértékben. Ma is vannak, akik a kezükkel, ujjaikkal festenek, vagy rajzolnak például szénnel. Van, amikor a rajzkészségük fejlesztése végett. Van, hogy azért, mert épp nem akad más a kezük ügyébe.
Ha úgy nézzük, az ősemberek is ugyanezt tették, mégsem őket utánozzuk.

– Világhálós honlapja alapján ön sikeres plakáttervező. Hová sorolja a 2011-ben kiírt Balasi-pályázat megnyerését?

Nem tudnám eldönteni, mert ez több tényezőtől is függ. Többek között attól, hogy maga a téma mennyire érint. Vagy a szokásos vállveregetés mellett honorálják-e némi anyagi támogatással is. Én úgy gondolom, hogy ez azért is fontos, mert így tudom lemérni, hogy mennyire becsülik meg a munkám. Máskülönben elég szomorú, hogy milyen jelentéktelen összegeket ajánlanak fel a pályázati kiírók (néha igen fontos témákban), ahhoz képest, hogy egy-egy nagyobb cég akár milliókat is kicsenget egy céges logóért, vagy arculatért egy grafikai stúdiónak. Ez ugye a "king" probléma, tehát, hogy
egyes grafikusok túlbecsülik a saját munkájukat, és visszaélnek azzal, hogy a nagyobb cégek bőkezűen bánnak az anyagi tartalékaikkal. A lényeg, hogy valahogy soha sem oda megy a pénz, ahol tényleg szükség volna rá.

– A szokásos vállveregetés jut a Balassi-pályázat megnyeréséért is, hiszen ez a civil díj, noha a legrangosabb Magyarországon, nulla forinthoz juttatja a kitüntetett költőket is. Van-e mégis valami fölemelő az európai Balassi-mozgalomban?

Igen, hisz mi, magyarok rengeteg dologban képesek vagyunk kiemelkedő eredményeket felmutatni. Még akkor is, ha ez csak önmaguknak számít igazán…

– Miért érzi fontosnak, hogy jelen legyen a kardátadáson, noha ott nem a plakáttervezőket, hanem a költőket tüntetik ki?

Igazság szerint kétségeim vannak a kardátadáson való részvételt illetően, hisz az utiköltség elég ijesztő, pedig nem lakok számottevően messze Budapesttől. Ha lenne önálló keresetem, akkor fontolóra venném a dolgot. Diákként még élvezhettem annak a lehetőségét, hogy a havibérleteim "szerénynek" mondható költségén szinte korlátlanul utazhattam a fővárosba(n). Amióta ez a lehetőség nincs, csak akkor utazok, ha nagyon szükséges. A munkaügyi beutazásokat leszámítva legutóbb a szeptemberi Critical Mass-en voltam, azt nem lehetett kihagyni!