Se a toll, se a tüdő

Szakmai folyóiratban jelent meg a madarak intelligens tervezettségét támogató tanulmány.

Szakmai folyóiratban jelent meg a madarak intelligens tervezettségét támogató tanulmány.

Andy McIntosh, a Leeds Egyetem professzora szakmailag lektorált (peer-reviewed) tanulmánya A madarak szárnyának és légzőrendszerének tervezettsége mellett szóló bizonyítékok címet viseli. A cikk az International Journal of Design & Nature and Ecodynamics című folyóiratban jelent meg, és arra hívja fel a figyelmet, hogy a madarak két létfontosságú jellemzője a tollaik és a légzőrendszerük az egyszerűsíthetetlen összetettség jegyeit mutatják.

A madarak ezen biológiai adottságait a szerző ugyanazzal a definícióval jellemzi, amelyet Michael Behe mikrobiológus használ az egyszerűsíthetetlen összetettség leírására:

Annak érdekében, hogy hatékony gépezetként működhessen, egy funkcióval rendelkező rendszer minden szükséges alkotórészének a helyén kell lennie. Ha egyetlen szükséges alkatrész hiányzik, akkor az egész rendszer hasznavehetetlen. Ennek fényében a madarak tollainak és légzőrendszerének e cikkben vizsgált jellemzői alapján a tervezettségre való következtetés a legtermészetesebb lépés.

A tollak struktúrájára vonatkozóan a szerző amellett érvel, hogy sok jellemzőnek egyidejűleg kell jelen lennie annak érdekében, hogy a toll megfelelően ellássa a feladatát és lehetővé tegye a repülést:

Nem elegendő, ha egyszerűen csak ágacskák nyúlnak ki a tollágakból. A szemben lévő ágacskáknak ellentétes formával kell rendelkezniük: vagyis horognak kell lennie az egyik ágacskán, kiemelkedő peremnek pedig a vele szemben lévő ágacskán. Így a szomszédos tollágak úgy rögzülnek egymáshoz, hogy az egyik tollág horgos ágacskái a másik tollág ágacskáinak épp megfelelő helyen lévő peremébe kapaszkodnak. (ábra) Igaz ugyan Yu és kutatótársai állítása, hogy ezekben a tollas élő szervezetekben (a madarakban) jelen van egy fontos fehérje, amely a tollazat elágazó szerkezetéért felel, ez azonban nem oldja meg az elrendezés problémáját, vagyis hogy jobbkezes és balkezes [egymásba illeszkedő] ágacskákkal találkozunk. Az ágacskák létfontosságú hálózata egy olyan funkció, amit szükségszerűen a génekben kódolt információ (szoftver) rögzít. A funkcionális információ életbevágóan fontos az ilyen jellegű rendszerekben.

McIntosh megjegyzi továbbá, hogy sok evolucionista szerző annak bizonyítékai után kutat, hogy az igazi tollak először kisméretű, nem repülő dinoszauruszokon fejlődtek ki a repülés képessége előtt, feltehetően a kialakuló melegvérű fajok hőszigetelésének elősegítése érdekében. Azonban arra a következtetésre jut, hogy ami a tollak evolúciójának kövületmaradványait illeti, egyetlen kövület sem árulkodik ilyesféle átalakulásról .

A madarak légzőrendszerével kapcsolatban McIntosh azt az álláspontot vallja, hogy a feltételezett hüllő ősök légzőrendszeréből a madarak légzőrendszere felé vezető átalakulás során működésképtelen, így életképtelen átmeneti formákon keresztül vezetne a folyamat. John Rubent idézi, aki szerint egy ilyen elképzelt átalakulás kezdeti lépései láthatóan semmiféle szelektív előnyt nem jelentenének . Szem előtt tartva az ilyen megkötéseket, McIntosh arra a következtetésre jut, hogy még ha valaki a fejlődés nyomainak tekinti is a kövületeket, a bizonyítékok valójában sokkal inkább a tervezettség ab initio [kezdettől fogva] álláspontjával vannak összhangban vagyis azzal, hogy a madarak légzőmechanizmusa intelligens tervezettség eredménye.

McIntosh tanulmánya szerint a tudománynak legalábbis nyitottnak kell maradnia a tervezettség felismerésére a természetben, ahelyett, hogy tagadná egy külső intelligencia szerepének lehetőségét . Mivel a tollazat és a madarak légzőrendszere egyszerűsíthetetlenül összetett, kifejezetten amellett érvel, hogy a tudománynak figyelembe kell vennie a tervezettség hipotézisét:

Ami az egyszerűsíthetetlen összetettség példáit illeti, ezek azt mutatják, hogy a természeti rendszerek kifinomult gépezeteket tartalmaznak, amelyek nem alulról felfelé tartó folyamat által jöttek létre, miközben egy természeti szelektív hatás kisléptékű változások során előnyhöz juttatta volna a közbülső lényeket. Ez az elképzelés nem működik, először is azért, mert nincs előny mindaddig, amíg az új rendszer minden egyes eleme nincs a helyén. Másodszor pedig azért, mert a madarak tüdeje esetén az átmeneti lények nem lennének képesek lélegezni – és meglehetősen kis túlélési előnnyel jár, ha egy élőlény nem él. Ahogy a bevezetésben rámutattam, egy intelligens ok felvetése érvényes tudományos megközelítés, amely magukból a bizonyítékokból következik.

A szerző, McIntosh korábban is publikált egy intelligens tervezettséget támogató, szakmailag lektorált tudományos tanulmányt, melynek angol nyelvű ismertetése itt olvasható