Révay András: … két jó barát …
4 perc olvasás
Plakátpályázat terveiből nyílt kiállítás a budapesti Lengyel Intézetben. A téma mi is lehetne más: csakis a hagyományos, közmondásos, évszázadokon átívelő lengyel – magyar barátság.
Plakátpályázat terveiből nyílt kiállítás a budapesti Lengyel Intézetben. A téma mi is lehetne más: csakis a hagyományos, közmondásos, évszázadokon átívelő lengyel – magyar barátság.
Megérne egy közvélemény kutatást; hivatásos történészeken és történelem tanárokon kívül hányan tudják, mi is az eredete annak a mondásnak, amit még a lengyelül nem beszélők is gyakran idéznek eredeti formájában. Ha többet nem, hát az első felét: „Polak, węgier dwa bratanki…" lengyel, magyar két jó barát. Álljon itt a folytatás is, már csak a történelmi hűség kedvéért: „i do szably, i do szklanky – együtt harcol, s issza borát!" A megoldás pedig? Amikor 1345-ben cseh-morva támadás indult Krakkó ellen, a mi Nagy Lajos királyunk sereget küldött III. Nagy Kázmér lengyel király segítségére. Innen van a mondás, ami szilárdan tartja magát hatszázötvennél is több éve mindkét nép emlékezetében. Persze azóta akadt még alkalom a megerősítésére!
Ami pedig a mostani kiállítást illeti, a Lengyel Köztársaság Nagykövetsége és a Lengyel Intézet „Lengyel – Magyar Barátság" plakátpályázatot írt ki, melyre igen nagyszámú, kiváló munkát küldtek be fiatal alkotók. Arra kérték a pályázókat – akik közül leginkább a fiatal, pályakezdő grafikusok és plakáttervezők jelentkezésére számítottak – hogy a lengyel-magyar barátság hagyományát friss szemlélettel, a régi sablonokat újraértelmezve mutassák be, új tartalmakkal töltsék fel és népszerűsítsék a két ország kultúráját, közös értékeit. Igazán örömteli meglepetést okozott tehát, amikor kiderült, hogy a felvetett téma igencsak megmozgatta a fiatal alkotók fantáziáját, hiszen több mint 50 érvényes pályamű érkezett, amelyek a kiírásnak megfelelően igyekeztek új szemszögből, másképpen megközelíteni a két nemzet kapcsolatát.
A Nagykövetség, a Lengyel Intézet, valamint a Krzysztof Ducki és Árendás József neves grafikusművészekből álló zsűri nagy örömmel nyugtázta, hogy a pályamunkák döntő többségét igazán kimagasló szakmai színvonal, művészi fantázia, és ötletgazdagság jellemezte. Az átfogó szemlézés után a szakmai zsűri három pályaművet választott ki, és ítélt külön díjazásra érdemesnek. Lakos Tamás munkáját a fiatalos lendület, az egyszerűségében mellbevágó kifejezési forma, valamint a hatásos ötlet miatt. A zsűri kiemelte, hogy ez a pályamunka felelt meg leginkább az újszerű, sztereotípia-mentes megfogalmazás követelményének.
Mentus Hella munkáját az átütő egyszerűségében rejlő erős kisugárzása, a kiváló ötlet, és a nemzeteink tragikus eseményekben bővelkedő történelmére tett utalás miatt. A pályaművekből – általában – hiányzott az utalás a történelemre. Ennél a képnél – aki akarta – a szabályos szögletes vonalak és a piros csík szabálytalansága folytán akár a vérfoltos múltat is érezhette. Kiemelték továbbá Nagy Zita munkáját, amiért a közismert gyermekdal motívumának felhasználásával, közvetlen és természetes módon hívja fel a fiatalabbak figyelmét a két nemzet évszázadok óta tartó baráti kapcsolatára. A zsűri külön értékelte ez utóbbi alkotás kiváló technikai színvonalát.
A nagykövet által odaítélt fődíjat, amely egy lengyelországi tanulmányút, valamint a plakát hivatalos felhasználása a Lengyel Hét idején, Tóth László pályaműve nyerte, aki HOPLÁ című alkotásában a nemzeti színek felhasználásával igen kreatívan oldotta meg a feladatot, a Lengyel Magyar Barátság Hetének szervezői pedig rendkívüli egyszerűsége miatt kiválóan alkalmasnak találták arra, hogy felkeltse a közönség figyelmét a lengyel magyar barátság egyedülálló jelenségére és a lengyel hét programjaira.
A verseny igen szoros volt, és könnyedén találhattak volna négy másik hasonlóan színvonalas alkotást. Mindez annak bizonyítéka, hogy a lengyel-magyar baráti kapcsolatok, szimbolikus eseményekben gazdag hagyománya nem pusztán múzeumi relikvia, vagy unalomig koptatott politikai-kulturális közhely, hanem olyan élő, és folyamatosan erőt adó jelenség, amelyből akár a legfiatalabb alkotói korosztály is energiát meríthet. A plakáttervek ugyanakkor remek tükörként is szolgálnak a két nemzet, és jelenkori kapcsolatai számára – megmutatják, mi az, amit a magyarok tudnak, Lengyelországról, és mi az, amit a mai fiatalok szeretnek benne.
A kiállítás augusztus 25-ig, hétfőtől péntekig 9 és 17 óra között látható a Lengyel Intézetben, Budapest, VI. Nagymező u. 15.
