Csak a szuperszámítógépes kapacitás korlátozza azt, hogy mennyire részletes meteorológiai és a hidrológiai modelleket tudunk alkalmazni a Balaton sajátos légköri cirkulációjának és vízmozgásának jellemzésére – hangzott el többek között a MTA Víztudományi Program első eredményeit bemutató konferencián, amelyet a Magyar Tudomány Ünnepe keretében tartottak. A programot a hazai víztudományi kutatások nemzetközi élvonalba emelése, a kutatások hálózatba szervezése végett indította el tavaszi közgyűlésén az Akadémia.

Csak a szuperszámítógépes kapacitás korlátozza azt, hogy mennyire részletes meteorológiai és a hidrológiai modelleket tudunk alkalmazni a Balaton sajátos légköri cirkulációjának és vízmozgásának jellemzésére – hangzott el többek között a MTA Víztudományi Program első eredményeit bemutató konferencián, amelyet a Magyar Tudomány Ünnepe keretében tartottak. A programot a hazai víztudományi kutatások nemzetközi élvonalba emelése, a kutatások hálózatba szervezése végett indította el tavaszi közgyűlésén az Akadémia.

„Elengedhetetlen, hogy új fejezetet nyissunk a magyar víztudományi kutatásban. A Víztudományi Program a tudományos élet számára régi adósságot törleszt a víztudományi oktatás és kutatás fellendítésével, a kapott eredmények azonban legtöbbször egyúttal közvetlen társadalmi jelentőséggel is bírnak" – e szavakkal nyitotta meg Lovász László, az MTA elnöke a program első eredményeit bemutató tanácskozást péntek délelőtt az Akadémia székházában. Az MTA tavaszi közgyűlésén döntött a program megkezdéséről.

Azért van rá szükség, mert a klímaváltozás következményeként annyi már bizonyosan látható, hogy gyermekeink, unokáink egy szárazabb, ugyanakkor szélsőségesebb időjárású országban nőnek majd fel. A víz pedig, ideértve légköri, földfelszíni és felszín alatti megjelenését a klímaváltozás legfontosabb közvetítője és indikátora. A program azt példázza, miként lehet nagy rendszerek működését számos tudományterületen dolgozó kutatók bevonásával elemezni – indokolta a program elindítását Lovász László.

Hoffmann Imre, a Belügyminisztérium helyettes államtitkára a résztvevőket köszöntve arra emlékeztetett, hogy a magyarországi vízgazdálkodást korábban jórészt a szétesés jellemezte mind intézményi, mind humánerőforrás oldalon. „Cselekedni kell, hiszen a vízgazdálkodás közfeladat" – hangsúlyozta Hoffmann Imre. Az ország vízstratégiáját összefoglaló nemzeti Kvassay Jenő-terv többek között hangsúlyozottan foglalkozik az integrált vízgazdálkodással, az öntözés kérdésével, az aszály kezelésével, és rendezett, átlátható jövőképet biztosít. „Egy szakterület sincs, ahol ne lenne szükség a tudomány támogatására" – mondta Hoffmann Imre. Ezért fontos, hogy az MTA Víztudományi Programja hálózattá fejleszti a hazai víztudományi kutatóhelyeket, valamint segítségével lerövidül az idő a kutatási eredmények létrejötte és a szükséges beavatkozások kivitelezése között.

A feltétlenül szükséges tudás

A víztudományi program alapját több pillér adja. Egyik a nemzetközi egyezmények teljesítésének feladata – például az EU Víz Keretirányelvének célja a felszíni és a felszín alatti vizek jó állapotának elérése. Nemzeti szinten a Kvassay Jenő nemzeti vízstratégiai terv fogalmazza meg a fő irányokat és célokat, kiemelve, hogy a fenntarthatóság követelményeinek megfelelően szabad a vízügyi beavatkozásokat megtenni – mondta el a programról Báldi András, az MTA Ökológiai Kutatóközpont főigazgatója és Józsa János, az MTA levelező tagja. Más – nem vízügyi – szakpolitikáknál világosan ki lehetett mutatni, hogy a kutatásokon alapuló, illetve folyamatosan nyomon követett és szükség esetén finomhangolt beavatkozások jártak eredménnyel, azaz az adófizetők pénzét így használták fel hatékonyan. Az MTA Nemzeti Víztudományi Programjának első célja egy olyan interdiszciplináris kutatási terv összeállítása, amely megvalósulása esetén biztosíthatja a szükséges tudást a fenntartható vízgazdálkodáshoz, kiterjedve a teljes hidrológiai ciklusra, azaz a légköri, felszíni és felszín alatti vizekre, az élővilágukra, és a társadalmi-gazdasági szerepükre – ismertették az előadók a program lényegét.

Középpontban a Balaton

A tó időjárása

A pénteki konferencia fő témája a Balaton volt. A tó időjárását alapvetően meghatározza, hogy három fő éghajlati öv találkozásánál fekszik: keletről a kontinentális, nyugatról az óceáni, délről pedig a mediterrán területekre jellemző cirkulációs viszonyok fejtik ki hatásukat – hangzott el a Balaton sajátos légköri cirkulációjának modellezéséről szóló előadásban. Bozó László, az MTA rendes tagja, Horváth Ákos kandidátus és Nagy Attila, az Országos Meteorológiai Szolgálat munkatársának kutatása során olyan nagy tér- és időbeli felbontású számítógépes modelleket alkalmaztak, amelyek a balatoni légköri cirkuláció finomszerkezetét is képesek leírni. Ilyen jelenségek a tavi és parti szél napi változásai, a jellemző természetes szélcsatornák kialakulása, vagy a jellegzetesen alakuló felhőzet, csapadék. A kutatás bemutatásából kiderült: a hidrometeorológiai modellezés meteorológiai szegmense részben már megvalósult, a továbblépéshez szükséges szakmai tapasztalatok jórészt rendelkezésre állnak. A komplex rendszer operatív működése jelentős részben a szükséges szuperszámítógépes kapacitáson múlik.

Vízállás és vízmozgás

A Balaton vízszintje folyamatosan változik. A napról napra legfeljebb 1-2 cm változást okozó, éves periódusú vízkészlet-változás, a legfeljebb néhány órás szél keltette tólengés és a néhány másodperc periódusú hullámzás együtt határozzák meg a parton kialakuló vízszinteket – hangzott el. Ezen három összetevő jellemző kitérése ugyanúgy a néhány deciméteres nagyságrendbe esik. Míg a vízkészletváltozás lassúsága miatt a napi átlagvízszint a tó körül azonos, a szél keltette gyors vízmozgásban és az ebből következő vízszintingadozásban jelentős területi egyenlőtlenségek figyelhetők meg.

A kutatók meteorológiai adatokból kiindulva, hidrológiai és hidrodinamikai modellezéssel meghatározták a mértékadó vízszintek területi statisztikai eloszlását, valamint az anyagtranszportért felelős uralkodó áramképet. Eredményeik nemcsak a többi tudományág elemzéseihez biztosítják a fizikai környezet átlagos illetve rendkívüli állapotainak jellemzését, de önmagukban is felhasználhatók. A parti infrastruktúra fejlesztéseinek igazodnia kell a területileg várható mértékadó vízszintekhez és hosszú távon várható üledékmozgásokhoz.

A Balaton ökológiai állapota

A tó vízminőségét a túlzott mértékben elszaporodó algák (az eutrofizáció) rontották, mely a megnövekedett növényi tápanyagterhelés következménye – jellemezte a Balaton helyzetét Vörös Lajos, az MTA ÖK Limnológiai Intézet kutatója. Az eutrofizáció azonban egy komplex eseményláncolat, amelynek során megváltozik a fitoplankton összetétele, sőt az egész ökológiai rendszer. A Balaton eutrofizálódása során nem következett be ökológiai katasztrófa, de jelentős hatással volt a tófenék élőlényközösségeire, a planktonikus algák közül pedig a vízminőséget legkárosabban befolyásoló kékalgák elszaporodásának kedvezett.

A kutatások igazolták, hogy a Balatonban az eutrofizáció limitáló eleme a foszfor. A foszforterhelést csökkentő nagyberuházások hatására sikerült az eutrofizációt visszafordítani. A vízminőség javulásával a tó ökoszisztéma szolgáltatásainak értéke összességében jelentős mértékben nőtt, miközben haleltartó képessége szükségszerűen csökkent. Mindezzel együtt az eutrofizáció visszafordítása környezetvédelmi sikertörténet – mondta Vörös Lajos.

Józsa János összegzése szerint az elmúlt három hónap során végzett, Balaton-témájú kutatások friss adatok alapján, a lehető legkorszerűbb elemző módszerekkel készültek, és azt bizonyítják, hogy a kutatócsoportok hálózatos formában hozzáadott értéket képviselnek. „Nyilvánvaló, hogy a Balaton, mint kutatási téma kikényszeríti az interdiszciplináris megközelítést" – tette hozzá.

Víztudomány és közgazdaság

A tanácskozás zárásaként mutatták be Szűcs Péter, az MTA doktora és munkatársai elemzését a felszín alatti vizekkel kapcsolatos kutatások új trendjeiről és kihívásairól. Ungvári Gábor, a Budapesti Corvinus Egyetem Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont munkatársa arról értekezett, hogy a korlátosan rendelkezésre álló erőforrások eloszlását vizsgáló közgazdaságtudomány ambivalens viszonyban van a víz témakörével. Magyarországon is az a kihívás áll előttünk, hogy miként lehet a vízigényeket – lehetőleg a korábbinál magasabb színvonalon – biztosítani annak ellenére, hogy a kiszámíthatatlanabbá váltak a feltételek, és változóban van a természeti-technológiai környezet, új kifejezéssel a „zöld infrastruktúra".

http://mta.hu/mta_hirei/a-balaton-kornyezetvedelmi-sikertortenet-bemutattak-az-mta-vizprogramjanak-elso-eredmenyeit-107040

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük