A háborút megverő biológia 1918. november 11.-e az I Világháború lezárása

A rekonstruált és újjáélesztett spanyolnáthajárvány vírusAz emberiség történetében kevés igazi „békeév" volt az utóbbi századokban. Se szeri, se száma a kisebb vagy akár a kissé nagyobb háborúknak. Országok közt és országokon belül. A globális háborúk kora azonban szerencsére már elmúlt, és remélhetőleg nem jön el újra. Közülük az első nagy háború, az első világháború lezárására emlékezhettünk a napokban, mivel 1918. november 11.-e tekinthető a hivatalos végdátumnak. S a hivatalos történelemkönyvek szerint a katonák és politikusok játszották benne a főszerepet.

A rekonstruált és újjáélesztett spanyolnáthajárvány vírusAz emberiség történetében kevés igazi „békeév" volt az utóbbi századokban. Se szeri, se száma a kisebb vagy akár a kissé nagyobb háborúknak. Országok közt és országokon belül. A globális háborúk kora azonban szerencsére már elmúlt, és remélhetőleg nem jön el újra. Közülük az első nagy háború, az első világháború lezárására emlékezhettünk a napokban, mivel 1918. november 11.-e tekinthető a hivatalos végdátumnak. S a hivatalos történelemkönyvek szerint a katonák és politikusok játszották benne a főszerepet.

Ez természetesen sok szempontból igaz, hiszen politikai szempontok alapján indult, katonák haltak meg minden háborúzó fél oldalán, és politikusok ültek a békekötéskor is az asztalnál. Így akkor, amikor a háború befejezéséről megemlékezünk, megemlékezhetünk minden áldozatáról a hadmozdulatoknak. Mert minden oldalon emberek voltak a csatatereken, akik meghaltak. Függetlenül attól, hogy később a politikai sakkjátszmákban melyik résztvevőnek milyen lapokat osztottak. Utólag. Ahogy az már rendszerint előfordul a nagy történelmi sakkjátszmákban az ókortól napjainkig.

Érdemes azonban elgondolkozni azon is, hogy vajon tényleg a katonai műveletek következtében fejeződött-e be az első világháború? Vagy esetleg a politikusok fejében győzött-e a realitás, az öldöklés hiábavalóságának belátása? Az utóbbira a telepatikus képességek hiányában egy határozott talán lehet csak a válasz. Bár tekintve a későbbi történéseket, ez is kétséges. A katonai megmozdulásokra azonban az állóháborúság volt a jellemző, ami ezt sugallja, hogy nem csak a katonai stratégák játszottak szerepet abban, hogy végül az állóháború útja egyszer csak a befejezés felé kanyarodott.

Ebben alighanem egy olyan szervezet játszotta az egyik szerepet, de az is lehet, hogy a főszerepet, melyről a történelemkönyvek szeretnek nem megemlékezni. Vagy csak a lábjegyzetben megemlítik, hogy igen, olyan is volt. S itt szervezettként nem a titkosszolgálatokra, hanem az ultra-mikroszkopikus szervezetekre érdemes gondolni. Az első világháború negyedik évében ugyanis kirobbant az emberiség újkori történetének legnagyobb járványa, mely a frontoktól a hátországokig milliószámra szedte áldozatait.

Az 1918. év ugyanis nem csak a háború végének az éve. Ekkor robbant bele az emberiség történetébe a spanyolnátha-járvány. Az influenza, azóta „A" -nak nevezett típusa, által okozott világjárvány. Sok szempontból úgy is tekinthető, mint a Föld biológiai fegyvere a háborúzók ellen. Néhány adat arra utal, hogy bár spanyolnátha néven híresült el, a háborúba bekapcsolódó, és a távol-keletet is megjárt katonák közvetítésével robbant be a történelembe. Szó szerint történelemalakító tényezőként, mivel már a járvány első évében több áldozatot szedett, mint amennyi az első világháború katonai áldozatainak a száma volt. Márpedig a vészesen fogyó emberi tartalékok, valamint a félelem a fertőzött területekre való bevonulástól elég hatékony sarkalló erőt jelenthettek a háború befejezésére.

Különösen, mivel a háború lövészárkaiban összezsúfolt katonák nem csak a korábban ismert tífusz, hanem a cseppfertőzéssel terjedő influenza szempontjából is ideális tápteret jelentettek. Különösen, mivel a katonák és a polgári lakosság sem lehetett a háború évében olyan általános egészségi állapotban, hogy az immunrendszerük a korábban nem látott korokozóra gyorsan és eredményesen reagálhatott volna. Így közel olyan hatása volt, mint korábban a fekete halálnak Európában, vagy a bárányhimlőnek Amerika meghódításakor. Több tízmillió áldozatot szedett, mire lecsengett. A becslések alsó határként a 20 millió közeli áldozatszámot adják meg, és gyógyszeres védelem sem volt ellene. Ahogy igazán hatékony védelemként ma is az immunrendszer megerősítése, felkészítése jöhet szóba. Ám védőoltás az első világháború korában nem volt az influenza ellen.

A járvány több kérdést is felvet, és néhány tanulsággal is szolgált. Az egyik tanulság kétségtelenül a biológiai ágensek hatékonyságának bemutatása volt a gyakorlatban. Tekintve pedig, hogy az influenza veszélyességének egyik oka a mutációk gyakorisága, egyben azt a tanulságot is érdemes levonni, hogy nem csak az influenza, de a biológiai fegyverek sem igazán válogatósak. Egy apró mutáció is könnyen elsütheti visszafele is a azt a fegyvert. Az első nagy influenzajárvány által felvetett nagy kérdés pedig kétségtelenül az, hogy mennyire volt politikaalakító. Az, hogy miközben a háború és a járvány minden méltatlan áldozatának emlékkel adózunk, továbbra is kérdés, hogy a politika meddig küldött volna, és hány embert a lövészárkokba, ha királyokon, tábornokokon, és politikusokon átívelően, és őket is megfertőzve, nem lendíti meg a kaszát egy apró, még közönséges fénymikroszkóppal sem látható organizmus.

Simay Endre István