Kicsit körbenéztem a városban, karácsonyi hangulat után kutattam. Jobban mondva valami után kutattam, valamit kerestem, valamit találni szerettem volna. Eleinte ez nehezen ment, de aztán megtaláltam, illetve megértettem a lényeget. 

 

Kicsit körbenéztem a városban, karácsonyi hangulat után kutattam. Jobban mondva valami után kutattam, valamit kerestem, valamit találni szerettem volna. Eleinte ez nehezen ment, de aztán megtaláltam, illetve megértettem a lényeget. 

A környezetemben körülnézve azt tapasztaltam, hogy közel sincs az a karácsony-váró hangulat, ami ilyenkor, amikor alig 1,5 hét van az ünnepig, már lenni szokott. Senki nem mutogatja a másiknak vett ajándékot, senki nem dicsekszik azzal, mekkora- hatalmas nagy ajándékot szándékozik venni a másiknak. Megjegyzem, ezen utóbbi jelenségek nem is hiányoznak, ezekből az utóbbi évtizedekben sok(k) is volt. Aztán rájöttem, hogy nekem nincs meg a hangulatom. Vagy egyikünknek sincs? Ki tudja… Szóval. Fogtam magam, nekiindultam a városba, karácsonyi illatok, díszek, vásárok, hangulat után kutatva. Persze, hogy észrevettem a karácsonyi díszkivilágítást a városban, hát hogy a manóba ne vettem volna észre, de ez még nem az volt, amit keresni szándékoztam.

 

Tehát. Első utam a Ferenciek terére vezetett. Miért? Nem tudom. Ha már keresünk, valahol kezdjük el. Itt találtam a Ferences templom előtt egy gyönyörű karácsonyfát, ami előtt egy mini Betlehem volt. A gyermekek tátott szájjal álltak meg előtte, közben hallgatták nagymama, nagypapa magyarázatát a jelenségre. Voltak persze olyanok is, akik próbálták az igaz története elmesélni az unoka számára, de nem is ez volt a legfontosabb, hanem az együttlét, a beszélgetés, az öröm detektálása.

Elsétáltam a "blahára", ahol egy mini karácsonyi vásárt találtam, ami tulajdonképpen semmiben nem különbözött az eddigiektől, de még a Moszkva téren található ugyanilyen formájú vásártól sem. De ismerjük fel! Ezek a vásárok szükségesek a hangulat megteremtéséhez. Bár mostanában elég sűrűn találunk vásárokat, csak úgy. A Vörösmarty téren azért már kezdtem érezni, hogy valami történik. Minden csupa fahéj, narancs, és egyéb karácsonyra asszociáltató illat, forralt bor, kürtös kalács, karácsonyi zene, és a színpadon karácsonyi előadások. A portékák árán persze lehetett érzékelni, hogy ezt a vásárt vásárlási célból nem nekem találták ki, de el kell ismernem, a célnak megfelelő küllemet adtak az egésznek. Itt már adventi koszorú is volt, és egy óriási karácsonyfa, óriási díszekkel. Amit ezeken a helyeken kiemelten érzékeltem, az a családok, párok együttléte, még akkor is, ha az én pénzügyi kategóriámba valók, vagyis csak nézelődnek, de nem vásárolnak.

Gondoltam, a tavalyi évhez hasonlóan, megnézem a karácsonyfánkat, párdon, az ország karácsonyfáját, kisétálok a Kossuth térre. Mikuláshoz most nem tértem be, azt hiszem kinőttem már az ölébe ülős, szakáll-huzogatós kórból, de érdekelt az, amit a háza táján találtam. Láng-zsonglőrök (így hívják őket?) játszottak a gyermekekkel, akik szemmel láthatóan élvezték ezt. Nem messze egy óriási mézeskalácsház, ahol apró gyermekek játszottak, és egy színpad, ahol a zene, a muzsika, a dal, szintén főleg Nekik szólt. Persze anyunak, apunak, nagyiéknak is van meglepetés, a forralt boros, ajándékos házacskákban, ami egy kis karácsonyi vásárt jelképez az ország karácsonyfája, a Mikulás háza köré.

 

És a legutóbbi helyszínen is ugyanazt találtam, mint máshol. A családok, párok együtt sétálnak, nézelődnek, beszélgetnek, mosolyognak -némelyikük vásárolt is- a karácsonyi hangulatban, illatban, díszítésben. Azt hiszem megtaláltam, amit kerestem. Ez a lényeg: a SZERETET, és az EGYÜTTLÉT, véletlen sem a vásárlás. Hisz ismerjük a nótát: „Ha elmúlik karácsony, a szeretet lángja halványabban ég, de ha vigyázunk rá, nem alszik ki még." Szerintem…

Németh Krisztina

A képek a Ferenciek terén, a Vörösmarty téren, és a Váci utcában készültek.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük