A KIESELBACH GALÉRIA ÚJ KIÁLLÍTÁSA

Az új első terem

A Kieselbach Galéria két évvel ezelőtt indított modernizálása és bővítése után új fejezetéhez érkezett. Kiállítóhelye öt helyiséggel lett nagyobb, és ezzel a magángalériák között a legkellemesebbé változott igen alkalmas nappali és esti megvilágítással, intimebb terek keletkeztek, hogy a látogató (vagy a vásárló) a legmagasabb színvonalon láthassa a magyar festészet remekműveit. Kieselbach Tamás mindig adott a minőségre, s most meg is valósította ennek környezetét. Sikerült valódi remekműveket bemutatnia, de most igazán méltó, mutatós keretek között működhet.

Az új első terem

A Kieselbach Galéria két évvel ezelőtt indított modernizálása és bővítése után új fejezetéhez érkezett. Kiállítóhelye öt helyiséggel lett nagyobb, és ezzel a magángalériák között a legkellemesebbé változott igen alkalmas nappali és esti megvilágítással, intimebb terek keletkeztek, hogy a látogató (vagy a vásárló) a legmagasabb színvonalon láthassa a magyar festészet remekműveit. Kieselbach Tamás mindig adott a minőségre, s most meg is valósította ennek környezetét. Sikerült valódi remekműveket bemutatnia, de most igazán méltó, mutatós keretek között működhet.

A másik új terem

A Kieselbach Galéria és aukciósház két év után decemberben ismét elindítja aukcióit. A nemzetközi műtárgypiacon régóta ismert angolszász módszerrel, a becsár-rendszerrel, vagyis a licitet nem a katalógusárhoz köti, hanem egy értéksávban adja meg, ami a tulajdonos által megállapított maximális ár és az aukciósház által becsült érték között mozog. Persze a tulajdonos saját becsléséig tart, hacsak még magasabbra nem változik. Ezzel remélhetőleg a műkereskedelemben a magyar művek megbecsülése eléri az őket megillető nemzetközi rangot, ami nem adatott meg számára a szocializmus keretei között, amikor nem volt polgárság, sem pénz, a gyűjtés pedig végképp nem tartozott a bevett szokások közé. A galéria tovább folytatja eddigi hagyományát a hiánypótló, egyedi szemléletű, különleges művészi kivitelű, művészeti és történelmi témájú könyvek igényes kiadásával is. Jelenleg a műtárgypiacra beköszöntött a világválság, de a későbbiekben remény van az újjáéledésére. Kieselbach kortárs aukciói máris igen sikeresek.

Érdemes idéznünk Kieselbach Tamás 1990-es diplomadolgozatából az ELTE Művészettörténeti Szakáról: „a háború utáni magyar művészettörténeti írás megőrizte az előző korszak nagynevű művészeit, és csak keveseket emelt fel hozzájuk. Hangsúlyt a baloldali beállítottságú, szerkezetes, konstruktívabb szellemiségű alkotóművészek kaptak". Így a mostanában előkerülő életművek szétesnek, a magyar múzeumok és galériák nem képesek itthon tartani a műveket. A külföldi galériások megvásárolják az alkotásokat, korlátozott ismertséget szereznek a művészeknek anélkül, hogy felismernék a remekműveket. A magyar alkotók piaci értéke nem kerülhetett be a nemzetközi vérkeringésbe.

 Nudelman, a gyűjtő

Itt most nem a kereskedelemről szól a kiállítás, mert Kieselbach régi barátja, Nudelman László fantasztikus, főművekből álló gyűjteményét mutatja be az újjávarázsolt termekben, a legalkalmasabb körülmények között. Sajnálatos, hogy csak három hétig láthatjuk, de hát ez elsősorban kereskedőház, tehát élnie kell valamiből. Kieselbach Tamás már két évtizede igyekszik rábeszélni a gyűjtőt, hogy a nagyközönség elé tárja ezt a csodálatos kollekciót. Természetesen könyv is készül a gyűjtőről és a gyűjteményéről.

Nudelman csak most állt rá, hogy engedjen a csábításnak. Kieselbach szerint ő az a műgyűjtő, aki akár évekig is várt, amíg horogra akadt a legjobb mű, nem adta alább, cserélt, alkudott, nem volt hajlandó kompromisszumokra – kivárta a beteljesülés pillanatát, amikor övé lett a kiválasztott mű. Az 1945 utáni művészektől valóban főműveket sikerül megszereznie a kollekciójába: Barcsay Jenőtől, Bálint Endrétől, Korniss Dezsőtől, Vajda Lajostól Vajda Júlia, Ország Lili és Kondor Béla művei közé. Aztán jöttek hozzá: Ilona Keserű Ilona, Tót Endre, Nádler István, Konkoly Gyula, Fajó János, Csernus Tibor és Lakner László alkotásai.

Keserű Ilona

Nudelman László (1954-) gyerekkorában kezdett gyűjteni bélyegeket, azután a numizmatikára adta a fejét, amelynek máig nemzetközi szakértője és kereskedője. Műtárgyait, elsősorban az Árpád-házi pénzeket a Magyar Nemzeti Bank vásárolta meg 1989-ben. Azután iparművészeti tárgyakra terjedt ki az érdeklődése az 1848-49-es időkből, ezt pedig 1998-ban árverezte el. Jó időben, mert annak akkor kezdett divatja lenni. Festményekkel az 1970-es években kezdett foglalkozni. Barátai (Kolozsváry Ernő, Rácz István és Dévényi Iván) ösztönözték a kortárs festészet felfedezésére. Itt találkozott Kieselbach Tamás ízlésével. Most rövid időre ezt a kevesek által ismert kollekció széles palettáját bocsátja az értő nézők elé.

DOBI ILDIKÓ