A Néprajzi Múzeum 2014. július 17-én nyíló, A miskakancsó című kamarakiállítása egyedülálló módon mutatja be a kizárólag Magyarországon ismert tárgytípust, a miskakancsót. Jelen ismereteink szerint a különböző gyűjteményekben mintegy 150 miskakancsót őriznek az 1820-as évek és 1940 közötti időből.

 

A Néprajzi Múzeum 2014. július 17-én nyíló, A miskakancsó című kamarakiállítása egyedülálló módon mutatja be a kizárólag Magyarországon ismert tárgytípust, a miskakancsót. Jelen ismereteink szerint a különböző gyűjteményekben mintegy 150 miskakancsót őriznek az 1820-as évek és 1940 közötti időből.

 

E tárgytípus esetében mind számban, mind reprezentativitásában a Néprajzi Múzeum gyűjteménye a legrangosabb, az ismert daraboknak közel a fele múzeumunkban található. A kiállítás ezt a rendkívül változatos és izgalmas tárgytípust mutatja be, mégpedig először a teljes kollekciót, minden eddiginél részletesebben. A miskakancsó a köz- és magángyűjtemények kedvelt darabjai közé tartozik, egyike a legnépszerűbb magyar fazekasmunkáknak.

 

A miskakancsó elnevezése a Mihály név becézéséből származik, előfordul „Boros Miska", „Korhely Miska", „Szomjas Miska" változatban is. Miskakancsót hagyományosan csak az Alföldön készítettek. Az első darab Hódmezővásárhelyről való, 1824-ből. Ezt követően terjedt el más alföldi központokban, így elsősorban Mezőcsáton, Tiszafüreden, valamint Mezőtúron. A huszárságot nem véletlenül azonosították a magyarsággal, a vitézséggel, a magyar virtussal. Az ábrázolásokon bajuszos, csákós, huszárruhás férfialakként jelenítették meg.

 

A miskakancsó gyakori kiegészítője a kígyó, amely sok borosedény díszítésében megtalálható. A kígyó a hiedelem szerint speciális tudású állat, mely örök élettel bír, így kívánnak a kancsó tulajdonosának hosszú életet. A miskakancsó legfontosabb készítőhelyei a 20. század első feléig változatlanok: Mezőcsát, Tiszafüred és Mezőtúr. Csak ezt követően terjedt el más területeken is. Ugyanakkor azt is érdemes megjegyezni, hogy bár a 19. század folyamán a Tisza középső folyásánál nagyon népszerű volt a miskakancsó, nemzetközi ismertségét mégsem akkor, hanem a 20. század második felében nyerte el, amikor is a turisták egyik kedvelt emléktárgya lett, melyet szívesen vittek magukkal Magyarországról az itt töltött idők emlékéül, és nálunk is divat lett boroskancsóként való használata.

 

A kiállítással párhuzamosan katalógus is készült, amelyben a tanulmányok szerzői, Csupor István és Füvessy Anikó, eddig példa nélküli módon, az összes magyarországi miskakancsót megpróbálták azonosítani.

A kamarakiállítás és a katalógus a Néprajzi Múzeumot rendszeresen támogató Richard de Unger nagylelkű magánadományának köszönhetően valósultak meg.

A tárlat kurátora Csupor István.

 

A kiállítást 2014. július 17.-én 17 órakor dr. Kemecsi Lajos, a Néprajzi Múzeum főigazgató köszöntője után Füvessy Anikó néprajzkutató nyitja meg. A megnyitón közreműködik a Mátyásföldi Lovas Egylet Ferdinánd huszárjai, és Szabó Zoltán tárogatón.

 

2014. július 18. – szeptember 21.

A miskakancsó

Néprajzi Múzeum

1055 Budapest, Kossuth Lajos tér 12.

 

www.neprajz.hu

 

Lantai József

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük