A Monokróm Festészet

Vass László2009. Október 16-án nyílt meg a Szépművészeti Múzeumban a Vass László Gyűjteményéből válogatott nemzetközi monokróm festészet négy jeles alkotójának – Günther Umberg, Phil Sims, Marcia Hafif és Joseph Marioni – egy-egy festményét bemutató kabinet-kiállítása.

Vass László – Baan LászlóA kiállítás megnyitóján – nagyon sokan voltak a művészeti szférából: művészek, gyűjtők, történészek – Geskó Judit művészettörténész tolmácsolta Keserű Ilona erre az alkalomra írt üdvözlő, értékelő írását, majd Baán László a Szépművészeti Múzeum főigazgatója mondott rövid beszédet. Néhány gondolatát idézném:

Vass László – Ledényi Attila„Volt egyszer egy Magyarország, egy olyan ország, ahol tisztes iparkodással évről évre, évtizedről évtizedre egyre többen szerezhették meg úgy családjuknak, mint hazájuknak a jólétet. Ez a polgári Magyarország volt, úgy 150 éve kezdődik e szakasza a történelemnek, hol felívelésekkel, hol traumákkal, és 80 évig egy ilyen országban éltünk. Ezeknek a polgároknak méltó örököse Vass László. Tisztes iparkodást mondtam, ez a két szó tisztesség és ipar, ezen alapult az ország jóléte és Vass László is pontosan ebből a talajból származik. Azon kívül, hogy az egyik legjelentősebb hazai gyűjtő, elsősorban cipészmester. Olyan cipészmester, akiből kevés van a világon, mondhatom hungarikum ma már, valahol a tokaji és a herendi mellett ő az a harmadik, akit ismer a világ. Aki valaha is férfi cipőben gondolkodott, az megkerülhetetlenül találkozott a világ nagy márkái között a Vass cipőkkel. Vass Lászlónak kinyílt a szeme a művészet világára, és az adott tehetségét és a jómódot arra fordítja, hogy elkezd gyűjteni először a saját örömére aztán előbb utóbb szerencsére a közjó javára is. Vass László a nagy polgári elődöket követi és a gyűjtemény attól olyan nagyszerű, hogy nemcsak volt szeme és érzéke a művészet irányában, hanem együtt dolgozik korabeli kiváló műtörténészekkel, hallgatott a tanácsaikra, vajon mivel bővítsék, hogyan alakuljon ki a gyűjtemény. Hosszas barátság fűzi Geskó Judithoz, múzeumunk kiváló kollégájához, aki szoros baráti együttműködésben építi, segíti tanácsaival azt a gyűjteményt, amelynek egy pici szeletét most láthatjuk, és amelynek már van otthona Veszprémben.

Vass László – Visi AttilaAzt kívánom, hogy Vass László még hosszú évekig folytassa mind cipészmesteri mind gyűjtői tevékenységét mindannyiunk javára. Legyen nagyon sok ilyen vasslacink, és akkor nemcsak volt, hanem lesz is ez az ország."

Fájó János – Bak Imre – Geskó JuditA monokróm festészet a laikus szemében – a fehér falon négyszögekbe keretezett színek láttán – értetlenséget vált ki, nem találja meg a műhöz való közeledés módját. A monokróm festészet tulajdonképpen nélkülözi a formákat, egy színnel és árnyalataival, az ecsetvonások és a felület dinamikájával dolgozik, gyökerei a 20. századi avantgárdra vezethetők.

A bemutatott alkotások:

Günter Umberg: Cím nélkul	Joseph Marioni: Zöld festmény
Marcia Hafif Irgazin: Rubint	Phil Sims: Kék portré No.5

Érdekesség kedvéért felidéznék két véleményt, hogy közelebb kerüljünk a stílus megértéséhez. Gál András a hazai monokróm jeles művésze néhány évvel ezelőtt a Haworth-beli kiállításán a következőket mondta:

„A monokróm festészet ma nem csupán egynemű színhasználatot jelent. Érzékibb lett, ami különféle kiegészítő technikákkal érhető el. Ilyen például a festék felhordásának módja. A spaknival kent festék úgynevezett sorját hagy, ami megfelelő megvilágításban, illetve szemszögből ritmust vagy szabálytalan felületi struktúrát ad a képnek. Hasonló szerepet játszik a vászon vagy a falemez struktúrája is. Nem mellékes a keret, vagyis a kép formája és a különböző festmények együtthatása sem. A modern monokrónia a materiális alapelemek: a szín, a festék, a keret, a külvilághoz való viszony összefüggéseit kutatja és tárja elénk. A monokróm festészet nem ábrázoló, nem ikonikus jellegű. A színeknek és a képek alakjának szimbolikus jelentése lehet a nézők számára."

Hasonló gondolatokat fogalmazott meg a közelmúltban Veszprémben L. Molnár Mária művészettörténész is:

„A monokróm festészet az esztétikumot érzékeinken keresztül közelíti meg, ezáltal hat ránk. A képek önmaguk lényegét és az emberi emocionális tartalmakat reprezentálják, tehát nem a forma és a tartalom a meghatározó rajtuk, mint a figurális vagy az absztrakt műveken, hanem a színek és a festékfelület a döntő. Vagyis a festészet válik festészetté. A vászon és a festék szerves kölcsönhatásban van egymással, a vászon kibontakozni engedi a színt, amely az alkotó szubjektumát fejezi ki."

A négy kiállított művész Phil Sims, Marcia Hafif, Joseph Marioni és Günter Umberg a nyolcvanas években szerveződött New York-i Radikális Festészet Csoport tagjai. A csoport a festészet radikális újragondolását, a festői tevékenység alapokra történő lebontását tűzte ki célként. Sims, Hafif és Marioni részt vett a Williams College Museum of Art-ban, 1984-ben szervezett, korszakalkotó jelentőségű Radikális Festészet című kiállításon.

Vass László 2005 táján kezdett nemzetközi monokróm művek gyűjtésébe, amely néhány év alatt Közép-Kelet-Európában is egyedülálló kollekcióvá nőtte ki magát. A Vass László Gyűjtemény múzeuma 2003-ban nyílt meg Veszprémben.

A négy festmény látható a mellékelt fotókon, de ez nem nyújthatja az igazi élményt, nem érzékelhető a dimenzió, a rétegek egymásra rakódása, a valőr csak a helyszínen a Szépművészeti Múzeumban megtekintve tárulhat szemünk elé. A festmények alaposabb megismeréséhez közelebb vezetnek Imre Györgyi szavai, melyeket Marioni Zöld festményéhez fűz:

„A Zöld festményen alul lazúros zöldessárga leheletvékony vöröskéket, rá sűrűbb ultramarin kéket és felül zöld színréteget terít szét. A fentről lefelé hengerelt festék mozgásirányának megfelelően keskenyedő színfelületek létrehozása közben Marioni arra törekszik, hogy láthatóak maradjanak a különböző festékrétegek. A kép transzparens mélységét hangsúlyozza, hogy a felületének aljáig lecsurgó festék nem alkot rajta peremet. Ez azért lehetséges, mert a vászon egy enyhén lecsiszolt, a széle felé elkeskenyedő rámára van kifeszítve."

Lantai József