A Political Capital kockázati figyelmeztetése 2009. január 12. A radikalizálódás kockázata Kelet Európában

  A Political Capital január 12-én kockázati figyelmeztetést jelentetett meg. Ebben felhívta arra a figyelmet, hogy mivel sehol sem oldódnak meg a társadalmat alapjában feszítő problémák, annak megoldására a társadalom mindenütt radikálizálódik, amelyen a szélsőségesnek mondott szervezetek betiltása sem segít. Sőt gyorsítja a folyamatokat. (Az eredeti anyag a cikk végéről letölthető!)

Összefoglaló és prognózis

Ø      Az utóbbi két hónapban több szélsőjobboldali, romaellenes és rendpárti szervezetet is betiltottak Közép-Kelet-Európában. A Magyar Gárda Egyesületet feloszlató elsőfokú bírói ítélet mellett a Cseh Munkáspárt, illetve a Szlovák Testvériség ügye említhető példaként. Ha ezen a téren következetes marad a jogalkalmazói gyakorlat a térségben, akkor akár már középtávon is visszaszorulhat a radikális retorika – ami csökkentheti a szélsőséges szervezetek társadalmi befolyását.

Ø      A betiltás ugyanakkor nem szünteti meg automatikusan az ilyen szervezetek tevékenységét és az általuk generált politikai kockázatot. A betiltott szervezetek féllegális vagy illegális formában is tovább létezhetnek a jövőben. A politikai és a jogi normáknak való megfelelési kényszer megszűnése, illetve a nyilvánosság ellenőrző szerepe alóli részleges felszabadulás a tagság további radikalizálódását eredményezheti. A Magyar Gárda a bírósági döntést követően tovább erősíti aktivitását, demonstrálandó hogy a mozgalom működése nem került veszélybe, és a Szlovák Testvériség is tartott már tüntetést a betiltását követően. A szélsőségek aktivizmusa rontja a térség államainak viszonyát is, ezzel rontva a térség stabilitását – ahogy az jól látható a magyar-szlovák konfliktus esetében is.

Ø      A gárda-szerű szervezetek politikai hasznot hozhatnak a mögöttük álló politikai pártoknak, melyek közül több is esélyes lehet a megerősödésre és az Európai Parlamentbe való bekerülésre. Az, hogy a Jobbik a ferencvárosi időközi választáson 8,5 százalékkal a harmadik helyet szerezte meg, jelentősen növeli a párt EP-be jutási esélyeit, mert bár ez az eredmény kevesebb, mint 700 szavazatot jelent, állandó hivatkozási alappá válhat a kampányban.

Ø      A térségben erősebbé és látványosabbá váló etnikai konfliktusoknak nem maguk a szélsőséges szervezetek a legfőbb okai. A társadalmi probléma gyökerét a romák alacsony integrációja, a közbiztonsággal kapcsolatos félelmek, illetve az állami szervekben (pl. rendőrség, bíróságok, hadsereg) megrendült állampolgári bizalom jelenti. Ezek a közép-kelet-európai országokban általánosan jelen lévő érzületek alakítják ki és termelik újra az említett problémákra gyors és radikális megoldást kínáló politikai szervezetek és irányzatok iránti igényt.

Ø      A világgazdasági válság erősítheti az etnikai konfliktusokat a térségben:

o       A válság kiemelten sújtja azon szektorokat, ahol a többségében alulképzett roma lakosság egy része eddig el tudott helyezkedni (pl. építőipar és feldolgozóipar). Tovább növekedhet az így is kiemelkedően magas – Magyarországon mintegy 70, Csehországban 90 százalékosra becsült – roma-munkanélküliség, ami konzerválhatja a romák társadalmi deprivációját és kirekesztettségét, erősítheti továbbá a roma és nem roma lakosság közti feszültségeket.

o       Az egzisztenciális félelmek meggyőzőbbé tehetik a problémákért a kisebbségeket felelőssé tévő szélsőséges politikai retorikát. A válság kapcsán mindenhol feléledő elosztási viták is sok esetben etnikai színezetet kapnak, és az állami segélyezésre szoruló romák ellen irányulnak.

o       A válság nyomán várhatóan növekvő kriminológiai problémák erősíthetik a romákkal szembeni előítéleteket. A térségben a lakosság jelentős része a bűnözést szinte automatikusan a roma kisebbséghez köti („cigánybűnözés"), ugyanakkor a romló életkörülmények a romák egy részét valóban az illegális jövedelemforrások felé terelhetik.

Ø      A szélsőséges szervezetek tevékenysége felerősítheti az EU-ellenes véleményeket a térségben. Az uniós tagság ugyanis ezen nacionalista és antiglobalista szervezetek szemében a nemzeti szuverenitás megszűnésének fenyegetését hordozza. Vona Gábor, a Magyar Gárda Egyesület elnökének megfogalmazása szerint például „Az EU segítőkéznek álcázott gyilkos ölelés"). A gazdasági válsággal összefüggésben általánosan is romolhat az EU megítélése, ezen szervezetek pedig artikulálhatják és támogatottságuk növelésére használhatják ezt az ellenérzést.

Ø      A szélsőségesek aktivitása eddig összességében nem gyakorolt jelentős és tartós hatást a gazdasági folyamatokra. A radikálisok tevékenysége ugyanakkor egyes elemeiben befolyásolhatja és alakíthatja a régió gazdasági folyamatait, illetve az általános befektetői környezetet:

o       Utcai erőszak. A szélsőségesek (rendszerint nemzeti ünnepekhez vagy szimbolikus időpontokhoz kötődő) erőszakos cselekményei, illetve az etnikai erőszak megnyilvánulásai visszavethetik a térségbe irányuló turizmust. A 2006-os őszi magyarországi rendbontások a turizmus visszaesése miatt egyes becslések szerint 1,5 milliárd forintos (mintegy 6 millió eurós) bevételkiesést okoztak Magyarország számára.  

o       Nemzetközitőke-ellenesség. A „nemzetközi nagytőke" képviselői, a külföldi érdekeltségű befektetők és a nagy áruházláncok a szélsőséges szervezetek kedvelt célpontjai. Ezzel összefüggő módon például a kórházak üzemeltetésével foglalkozó, az egri kórház működtetésében magánbefektetőként szerepet vállalt – részben az EBRD által tulajdonolt – Hospinvest Zrt. a magyar szélsőségesek egyik kiemelt célpontjává vált.

o       Kínai-ellenesség. A térség egyes szélsőjobboldali pártjai és szervezetei több esetben is tartottak demonstrációkat a kínai és egyéb távol-keleti kiskereskedők ellen, és szólítottak fel a kínai áruk és üzletek bojkottjára. Ezen felhívások eddig sikertelennek bizonyultak, de hosszú távon erősítik a bevándorló-ellenes érzelmeket.

o       Nacionalizmus és a nemzetközi viszonyok aláásása. A nacionalista, soviniszta szervezetek aktivitása jelentősen ronthatja az egyes térségbeli országok közötti viszonyt – ahogy az a szlovák-magyar konfliktus esetében egyértelműen látható. A diplomáciai viszony romlása pedig a kereskedelmi, turisztikai kapcsolatok aktivitásának csökkenésében is visszatükröződik. 

Radikálisok: egyszerre lépnek

Csehországban, Bulgáriában és Magyarországon 2007 nyarán, nagyjából egy időben és hasonló célokkal alakultak úgynevezett „önvédelmi gárdák". Elsőként Bulgáriában alakult meg a Nemzeti Gárda, majd ezt követte Magyarországon a Magyar Gárda, illetve Csehországban a Nemzeti Gárda.

A sokszor tévesen „neonácinak" bélyegzett csoportok közös jellemzői: az egyenruhás, militáns fellépés, a romaellenesség, a rendpártiság és a közbiztonság erősítésének ígérete, az antiszemitizmus, a globalizáció-ellenesség, továbbá a kirekesztő, soviniszta nacionalizmus.

A megalakulások egyidejűsége arra utal, hogy a régió radikális pártjai és szervezetei, még ha erős együttműködés nem is figyelhető meg közöttük (a kooperációnak éppen ezen szervezetek erős nemzeti sovinizmusa szab gátat), figyelemmel kísérik egymás tevékenységét, és a bevált módszereket „know-how-ként" saját stratégiájukba is beépítik.

Ezen szervezetek számára az erőszak, a kisebbségekkel szembeni fenyegető és provokatív fellépés nem öncél – még akkor sem, ha az ilyen mozgalmak gyakran éppen azzal az ígérettel lépnek fel, hogy a tehetetlen állami erőszakszervezetekkel (rendőrség, hadsereg) szemben valódi védelmet nyújtanak az állampolgárok számára.

A gárdák és a hasonló szervezetek sokkal inkább pártpolitikai célokat követnek, azaz eszközként szolgálnak a mögöttük álló radikális pártok számára. A Magyar Gárdát a Jobbik Magyarországért Mozgalom, a Cseh Nemzeti Gárdát (amely nem azonos a betiltott Cseh Munkáspárttal) a Cseh Nemzeti Párt, a bolgár Nemzeti Gárdát pedig a Bolgár Nemzeti Unió hívta életre. Ezen szervezetek ugyanis több szempontból politikai haszonnal kecsegtetnek az őket patronáló politikai párt számára:

Ø      A médianyilvánosság biztosítása: az egyenruhában masírozó szervezetek mindig számíthatnak a nyilvánosság kitüntetett figyelmére.

Ø      A szélsőséges tevékenység kiszervezése: a jogállamiság kereteit feszegető politikai akciókat nem a demokratikus versengésben résztvevő pártok, hanem az általuk létrehozott szervezetek végzik.

Ø      A pártszervezés hatékonyságának növelése: a vidéki bázis növelését és a szervezetépítést segíti a romló közbiztonságra alapozott kampány, a kistelepüléseken való közvetlen jelenlét lehetővé teszi a helyi lakossággal való folyamatos kapcsolattartást.

Ø      A fiatalok politikai mozgósítása: a pártokból kiábrándult, politikaellenes fiatalok számára vonzóak lehetnek a civil köntösbe bújtatott radikális szervezetek.

A megalakult gárdák tevékenysége pártpolitikai szempontból eredményes. Így a gárdák szervezeti felépítése, működése és ideológiája – akár a törvényi tiltás és sok esetben látványossá váló saját szervetlenségük ellenére is – a radikális jobboldal sikeres működésének politikai modelljévé válhat a térségben, ezért további kelet-európai országokban is megjelenhetnek hasonló szervezetek.  

Gárdák Közép-Kelet-Európában

Modernizálódó szélsőjobboldal

Közép-Kelet-Európában a radikális jobboldal jelentősen átalakult: a korábbi, anakronisztikus politikai célok jegyében fellépő neonáci csoportokkal szemben a mai szélsőjobboldali pártok és szervezetek politikailag sikeresebbek.

Ezek a csoportok a kelet-európai rendszerváltások után rendszerint a korábbi témákat vették újra elő, és a két világháború közötti, illetve a második világháborús szélsőjobboldali ideológiájához nyúltak vissza. A korábban javarészt a történelmi sérelmekre és az antiszemitizmusra alapozott politikával szemben (illetve a mellett) egyre inkább a kisebbségek – legtöbbször a romák – elleni fellépés kerül a középpontba. Hasonló folyamat a nyugat-európai szélsőséges pártoknál is látható volt korábban: a régebben történelmi sérelmekre alapozó csoportok egyre inkább a bevándorlók elleni küzdelemre kezdtek koncentrálni. Kelet-Európában ugyanakkor a legtöbb országban nincs jelentős mennyiségű emigráns, így az ő „szerepüket" ezekben az államokban a romák töltik be.

Egyelőre ugyanakkor nem jelenthető ki egyértelműen, hogy az átalakulóban lévő és mind céljaiban, mind eszközeiben sokkal modernebb közép-kelet-európai szélsőjobboldal politikailag jelentősen megerősödött volna. Az elkövetkező időszak gazdasági válság által meghatározott politikai környezete, illetve a közelgő EP-választás egyértelműen javítja ezen szervezetek politikai lehetőségeit – utóbbi elsősorban amiatt, mert az EP-választások hagyományos jellemzői (alacsony részvétel, belpolitikai tét hiánya, a kormány és a politikai elit elleni protest-hangulat levezetése) nemzetközi tapasztalatok alapján egyértelműen kedveznek a szélsőségeknek.

A szervezetek politikai jövője azonban nagyban függ attól, hogy a jelenségre a demokratikus pártok és az alkotmányos intézmények milyen választ adnak – például az egyre nagyobb társadalmi feszültségek nyomán a roma integráció kérdése (melynek kezelése eddig a térség egyik legnagyobb politikai kudarca) mennyire kerül előtérbe. Amennyiben a térség parlamenti pártjai fel tudnak lépni az önvédelmi gárdák által etnikai kontextusba helyezett össztársadalmi problémák megoldása érdekében (pl. romló közbiztonság, segélyezési rendszer anomáliái), az jelentősen beszűkítheti ezen szervezetek érvényesülési lehetőségeit.

A roma populáció aránya a közép-kelet-európai országokban

Forrás: Mizsei, 2006[1]

[1] Mizsei, K. (2006). Development opportunities for the Roma in Central and Eastern Europe – Impediments and Challenges. Comparative Economic Studies, 2006/48, 1-5. 

A szélsőségeseket segítő társadalmi-politikai tényezők

Erősödő roma-nem roma konfliktus

A rendszerváltás Közép-Kelet-Európa országaiban a romák életszínvonalának romlását hozta. Bár a romákkal kapcsolatos problémák a rendszerváltást megelőzően is léteztek, az államszocialista rendszer a romák többsége számára állást biztosított, főleg a magas képzettséget nem igénylő területeken. A romák ugyanakkor a rendszerváltás után nem tudtak alkalmazkodni a versenyszféra viszonyaihoz, melynek legfőbb oka a sok területen (pl. oktatás) erős szegregációs gyakorlat mellett, illetve azzal összefüggésben a cigányság edukációs és kulturális deficitje. Főleg ennek következménye a rendkívül magas munkanélküliség, amely tartós mélyszegénységben tartja a romák jelentős részét. Mindemellett az erős társadalmi stigmatizáció és kirekesztettség egyfajta „pária-státuszba" taszította a romákat, ez pedig felemelkedési esélyeiket jelentősen rontja, növeli körükben a társadalmi devianciák gyakoriságát is, és erős ellenérzéseket alakít ki körükben a nem roma lakossággal szemben.

Az eddigi integrációs politika a térség gyakorlatilag minden országában kudarcot vallott, és az is nyilvánvalóvá vált, hogy a közvetlen segélyezésen alapuló politika nem tartható, hiszen növeli a romák államtól való kiszolgáltatottságát, rontja a versenyszférába való beilleszkedésük esélyeit, és erősíti a társadalomban a romák „parazitizmusával" kapcsolatos nézetet – mely a romák bűnözésre való hajlandóságát tételező sztereotípia mellett az egyik legmakacsabb előítélet a térségben.

A romaellenesség nem az elmúlt időszakban erősödött meg a térségben, csupán a szélsőjobboldali szervezetek aktívabb kommunikációja miatt kerültek jobban előtérbe az egyébként is létező sztereotípiák. A szélsőséges szervezetek egy meglévő társadalmi igényt szolgáltak ki, és nem maguk teremtettek egyet. Azonban a romákkal szembeni szimbolikusan agresszív fellépéseikkel (pl. fenyegető vonulás a romák lakta településeken) jelentősen hozzájárulnak ahhoz, hogy az előítéletek etnikai erőszak formájában manifesztálódjanak. A gárdák provokációira válaszul ráadásul a romák több országban is megalakították saját önvédelmi szervezeteiket, a két oldal szervezetei közötti összecsapások pedig általánosságban rontják a romák és a nem romák közti viszonyt.

Az alkotmányos intézményekkel szembeni elégedetlenség és a közbiztonsági félelmek

A rendpárti szélsőjobboldali mozgalmak látványosabbá válása a régióban összefügg az alkotmányos szervezetekkel, illetve az állami intézményrendszerrel kapcsolatos általános elégedetlenséggel is. A rendszerváltás után ezen országokban az állam szerepe jelentősen visszaszorult, a korábbi szociális ellátórendszer és az állam szerepe meggyengült, ugyanakkor az autoriter rezsimek eltűnésével romlott a közbiztonság. Mindeközben fennmaradt az államszocialista rendszer öröksége: az állammal szembeni elvárások irreálisan magas szintje. 

Az állammal kapcsolatos elégedetlenség következménye, hogy a lakosság egy része külső szervezetektől várja az állami feladatok ellátását. A szélsőjobboldali mozgalmak éppen erre az igényre reagálnak, amikor azt ígérik, hogy átveszik az államtól az elégtelenül ellátott működtetett rendvédelmi, igazságszolgáltatási, honvédelmi, segélyezési feladatok egy részét. A Magyar Gárda és a hasonló szervezetek az „állam az államban" modellt nem centralizált formában, hanem a kisközösségekre alapozva próbálják megvalósítani. Ennek részben stratégiai okai vannak: ezek a szervezetek általában nem rendelkeznek megfelelő forrásokkal országos kampányok lefolytatásához, így inkább alulról próbálnak meg építkezni, márpedig a kisközösségeket a számukra helyben fontos problémák megoldásának ígéretével, közvetlen, személyes kapcsolattartással lehet mozgósítani – ezzel alternatívát is kínálva a „távoli", „arctalan" bürokratikus állami intézmények szolgáltatásaival szemben. Az önvédelmi gárdák iránti bizalmat tehát a (főképpen vidéken) romló biztonságérzet, illetve a demokratikus intézményekkel és magával a demokráciával szembeni általános csalódottság egyaránt erősíti.

A Magyar Gárda betiltása: jogi és politikai következmények

A gárda-jelenség nem magyar specifikum, és a szélsőjobboldal társadalmi hatását tekintve a legtöbb környező országban semmivel sem gyengébb, mint Magyarországon. A térség országai közül azonban az utóbbi időben Magyarországra irányult a legélénkebb figyelem – ami nem független a 2006. őszi budapesti szélsőséges megmozdulásoktól. A Magyar Gárdára irányuló (régiós és régión túli) érdeklődés miatt a térség szélsőséges szervezeteire nézve is központi jelentőségű lehet, hogy hogyan alakul a Magyar Gárda sorsa a legutóbb meghozott, még nem jogerős bírósági döntés után.

Jogi következmények:

2006 ősze óta nem született ilyen jelentőségű markáns döntés a szélsőségesek politikai tevékenységét érintő jogi keretekkel kapcsolatban.

Ø      A Magyar Gárda Fővárosi Bíróság általi feloszlatása azonban egyelőre nem teremtett egyértelmű jogi helyzetet.

Ø      Az ítélet egyelőre nem emelkedett jogerőre, a szervezet fellebbez. Így a jogi procedúra jelentősen elhúzódhat.

Ø      A most feloszlatott szervezet a Magyar Gárda Kulturális és Hagyományőrző Egyesület, amely – a gárda vezetői szerint – nem azonos a Magyar Gárda Mozgalommal, amely a vidéki felvonulásokat szervezi. A jogi különválasztással a gárda szervezőinek célja éppen a feloszlatás lehetőségének elkerülése volt. A mozgalom sorsa és a vele kapcsolatos rendőrségi-nemzetbiztonsági fellépés körül így akkor is további jogértelmezési viták bontakozhatnak ki, ha az elsőfokú döntés jogerőre emelkedik.

Ø      Ha a Gárda működését jogerősen be is tiltja a bíróság, és a Magyar Gárda hivatalosan bejegyzett szervezetként nem működik tovább (tehát nem szedhet tagdíjat, nem vezethet számlát, nem birtokolhat ingatlanokat), demonstrációkat továbbra is tarthat, hiszen a tagok azokat magánszemélyként is bejelenthetik.

Politikai következmények:

Ø      A Magyar Gárda Egyesület betiltásáról szóló elsőfokú ítélet rövid távon aktivizálja a radikális mozgalmakat és magát a Magyar Gárdát, amely látványos demonstrációkkal igyekszik bizonyítani, hogy léte nem került veszélybe (erre példa a Hanuka-ünnepség elleni demonstráció, az „adventi seregszemle" Budapesten).

Ø      Hosszabb távon a bírósági eljárás befejeztével megszűnik a Magyar Gárdát kontrolláló egyik legfontosabb külső tényező: maga a bírósági eljárás. Ha a gárda illegálissá válik, a törvényességi korlát nem érvényesül majd. Különösen nehéz helyzetbe kerül ezzel a párt megalkotója, a Jobbik, hiszen a párt elsődleges célja a legális parlamenti képviselet, amivel nehezen egyeztethető össze egy illegális szervezet fenntartása. A tagok mind nagyobb hajlandósága az illegális akciókra megnehezíti a nemrég konszolidált szervezet ellenőrzését. A mozgalom önállósodó, jogi, politikai és nyilvánossági kontroll alól felszabaduló sejtjei a radikalizálódás veszélyét rejtik magukban.

Ø      A Magyar Gárda feloszlatása után a parlamenti pártok számára szinte követelményként fogalmazódik meg, hogy az eddig a radikálisok által kisajátított kérdésekkel foglalkozzanak. A romákkal szembeni előítélet és a közbiztonság problémáját a szélsőségesek eddig úgy kapcsolhatták össze, hogy ezzel kapcsolatban alig kérdőjelezte meg valaki álláspontjukat a nyilvánosságban, és pont ez növelte meg a Magyar Gárda szerepét.