A régészeti lelõhelyek feltárásának szabályai: Megváltoztak a szabályok
5 perc olvasásSzakmai szervezetekkel történt egyeztetés alapján módosult a régészeti lelõhelyek feltárásának szabályairól szóló rendeletet, amelynek egyik eredményeként létrejön a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat. A jogszabály módosításának és a szakszolgálat felállításának alapvetõ célja a régészeti örökségvédelem forrásainak hatékonyabb, egységes szakmai standardok és eljárásrend alapján történõ felhasználása, ami a szakmai munkát erõsíti.
Szakmai szervezetekkel történt egyeztetés alapján módosult a régészeti lelõhelyek feltárásának szabályairól szóló rendeletet, amelynek egyik eredményeként létrejön a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat. A jogszabály módosításának és a szakszolgálat felállításának alapvetõ célja a régészeti örökségvédelem forrásainak hatékonyabb, egységes szakmai standardok és eljárásrend alapján történõ felhasználása, ami a szakmai munkát erõsíti.
A Magyar Közlöny 35. számában, március 26-án megjelent az oktatási és kulturális miniszter 21/2007. számú rendelete, mellyel módosította a régészeti lelõhelyek feltárásának, illetve a régészeti lelõhely, lelet megtalálója anyagi elismerésének részletes szabályairól szóló 18/2001. (X.18.) NKÖM rendeletet.
Az új jogszabály alapján létrejövõ országos hatáskörrel mûködõ régészeti szakszolgálat nem jelent új szervezetet. A rendeletben meghatározott feladatok elvégzését a minisztérium egy OKM felügyelete alá tartozó költségvetési szerv, az eddig mûemlékes tervezést és épületrégészeti kutatásokat végzõ Állami Mûemlék-helyreállítási és Restaurálási Központ átalakításával oldja meg. Az intézmény a kibõvült feladatokat jobban tükrözõ új elnevezést is kap: Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat néven a jövõben az örökségvédelem egyik meghatározó tudományos háttérbázisa lesz.
A szakmai szervezetekkel történt egyeztetés alapján kialakult végsõ formájában a rendelet a nagyberuházásokhoz kapcsolódó megelõzõ régészeti feltárások elvégzését rendeli a szakszolgálathoz. Ez kezdetben a Nemzeti Infrastruktúrafejlesztõ Zrt. (korábbi Nemzeti Autópálya Zrt.) által és a Vásárhelyi-terv keretében megvalósuló 100 milliós értékhatár feletti, illetve az 1,5 milliárd forintot meghaladó beruházásokat jelenti, de egy év múlva ez utóbbi értékhatár 500 millióra változik. Az átmeneti idõszak alatt a szakszolgálatnak olyan mértékben fel kell épülnie, hogy a kibõvülõ feladatmennyiséggel is meg tudjon birkózni. A beruházás volumenérõl – elkerülendõ az üzleti titok kérdésének érintését, annak számszerû megadási kötelezettsége nélkül – maga a beruházó köteles nyilatkozni.
A jogszabály módosításának és a szakszolgálat felállításának alapvetõ célja a régészeti örökségvédelem forrásainak hatékonyabb, egységes szakmai standardok és eljárásrend alapján történõ felhasználása, ami a szakmai munkát erõsíti. Maga a szakszolgálat részben önálló feladatellátó szervezetként mûködik majd, vagyis kivitelezi a feltárásokat és a feldolgozásokat. Ezzel párhuzamosan – koordináló szerepkörben – az országban rendelkezésre álló szabad régészeti kapacitásokkal is optimálisan tud gazdálkodni, vagyis egy-egy nagyberuházás esetében a határidõ függvényében bevonja a többi feltáró intézményt is.
A régészeti leletanyag muzeológiai gondozását (raktározás, mûtárgyvédelem, kiállítás, közreadás) továbbra is a múzeumok végzik. A cél a leletanyag minél közelebb tartása annak elõkerülési helyéhez, amennyiben pedig ezt a helyi intézmények nem tudják, vagy nem kívánják felvállalni, úgy a Magyar Nemzeti Múzeum gyûjteményét gyarapítják az elõkerült leletek. A befogadó intézmény a raktározás rendkívüli költségeit a szakszolgálattól kapja.
A nyugat-európai példák alapján létrehozott, országos hatáskörrel mûködõ régészeti szakszolgálat a szakmaiságot az alábbi területeken erõsíti:
– az elõkészítõ munkafázisok szigorítása (kötelezõ hatástanulmány, tûzszerészeti mentesítés munkák régészeti felügyelete, minden munkafázisra kiterjedõ régészeti megfigyelés);
– neves szakemberekbõl álló szakmai bizottság felügyelete mellett, egységes szakmai standardok alapján, egységes adatkezelési rendszerben végzett régészeti feltárások;
– az egyes szakmai intézmények tudományos kutatási tervei (különösen a történeti városmagok kutatása) és a beruházások miatt elkerülhetetlen régészei beavatkozások közötti harmonizáció;
– a feltárásból származó virtuális és materiális információs anyag (dokumentáció és lelet) egységes standardok alapján történõ feldolgozása (tisztítása, restaurálása, azonosítóval való ellátása, kiértékelése), valamint a maitól részletesebb elõzetes tudományos feldolgozása és közzététele (kibõvített és standardizált ásatási jelentések publikálásával);
– a régészeti feltárásokból származó leletanyag és dokumentáció egységes rendszerben történõ raktározása, valamint a kutathatóság és az anyagok egységes szabványok alapján való feldolgozása.
A megelõzõ feltárások kérdése nem függetleníthetõ a magyar gazdaság egyik motorjának számító beruházások kérdésétõl. Mindegyik esetében, de különösen a II. Nemzeti Fejlesztési Terv keretében megvalósuló – tehát EU-s forrásokkal is számoló -beruházások tekintetében fontos, hogy a minisztérium által jóváhagyandó, évente megújítandó, a régészeti szolgáltatásokat tételesen megadó árlista pénzügyi kiszámíthatóságot és biztonságot nyújt mind az állami, mind a magánberuházói szféra szereplõinek, valamint a szakmai feladatok végzéséhez is. A központilag felügyelt és ellenõrzött feladatellátáshoz pedig az állami, a piaci és az európai uniós beruházási forrásokkal egyformán egységes és transzparens elszámolási rendszer kapcsolódik.
Budapest, 2007. március 30.
