Az intézet a park felőlAz intézet a park felőlTanulságos dolog néhány hétig gyógykezelésen tartózkodni az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézetben (OORI). Egyébként Budakeszin az egykori Fodor Szanatórium épülete fölött pazarlóan megépített, uszodával, foglalkoztató műhelyekkel, torna- és edzőtermekkel, mindenféle kényelemmel felszerelt Rehabilitációs Intézet működik egy alapítvány jóvoltából. Az orvosi és ápolói ellátás világszínvonalú, a koszt kiváló – nem véletlen, hogy külföldi (fizetős) vendégek is sorban állnak, hogy bekerüljenek az intézetbe.

Az intézet a park felőlAz intézet a park felőlTanulságos dolog néhány hétig gyógykezelésen tartózkodni az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézetben (OORI). Egyébként Budakeszin az egykori Fodor Szanatórium épülete fölött pazarlóan megépített, uszodával, foglalkoztató műhelyekkel, torna- és edzőtermekkel, mindenféle kényelemmel felszerelt Rehabilitációs Intézet működik egy alapítvány jóvoltából. Az orvosi és ápolói ellátás világszínvonalú, a koszt kiváló – nem véletlen, hogy külföldi (fizetős) vendégek is sorban állnak, hogy bekerüljenek az intézetbe.

 

Súlyosan sérült betegek gyülekezőhelye. Sokan érkeznek kerekesszékkel, mások műlábcserére jönnek, frissen operált amputáltakat, csonttöréseket és agysérülteket rehabilitálnak, hogy visszatérhessenek a hétköznapi életbe. Az itteni társadalom nem kerüli el a mozgássérültek tekintetét, mert nincsenek zavarban a másik látásától. A betegek érdeklődnek egymás iránt, együtt sétálnak a Budakeszi Vadaspark gyönyörű környezetében – ha már tudnak. Serény gyógytornászok dolgoznak azon, hogy a baleseti sérülés csak átmeneti állapot legyen. Említésre méltó a rehabilitációs műhelyben Tas András ergoterapeuta munkája. Ő megtanítja szép kézműves tárgyakat: virágokat, házat, lovat, kocsit, vízi malmot, virágot készíteni – elsősorban az agysérülteket. Öröm nézni az érdeklődőket, ahogy kivágják fából vagy papírból, megfestik a szép tárgyakat.

GyógytornaGyógytorna

 

Itt ismerkedtem meg május elején Bogár Gábor kerékpáros edzővel, aki sportigazgató egy kft-ben. Profi mountainbike-os csapatot menedzsel. Húsz éve biciklizik, nyert már maratont és magyar bajnokságot. Indult cross-country és maraton-cross bajnokságokon. Utoljára a nyolcnapos TransAlp maratonon vett részt Németországban. Aztán Horvátországban edzett. A hegyi úton lefelé „találkozott" egy gyorsan szemben közlekedő autóval, amelyik áttért az ő sávjába. Az autó elütötte, és ilyenkor természetesen mindig a kerékpáros jár rosszul. Utána guruló társai látták a balesetet. A horvát rendőrség azonban nem indított eljárást az autós ellen – ő otthon volt.

 

Bogár Gábor edzés közbenBogár Gábor edzés közben

Bogár Gábor óvatos biciklista több százezer kilométer megtétele után is. Térdvédőt ugyan nem hord, mert az gátolja a mozgást, de hord kesztyűt és sisakot! A horvátországi balesetben szinten mindene eltört: bokája, lapockája, felkarja, kulcscsontja. A sisakja darabokra tört, máig mutogatja, de a feje nem sérült meg – meséli a kerekesszékből. A csonttörések mindegyikét meg lehet gyógyítani, csak a fejsérülést nem. Sisak nélkül biztosan nem maradt volna életben!

   A csontjait megoperálták. Balesete ellenére azt állítja, hogy javulóban van az autós-kerékpáros viszony. Mint mondja, normális biciklista a városban nem hajt a járdán, nem veszélyezteti sem a gyalogosokat, sem önmagát. Gábor két hét múlva, napi több órás testedzés, gyógytorna után már mankóval, később bottal tudott közlekedni, mert meg akart gyógyulni. Beszélt még a leggyakoribb kerékpáros sérülésekről, mint kulcscsont-, felkar- és csuklótörés. Újra kitért a biztonsági sisakra, ami életet ment.

   Bogár Gábor július közepén érkezett haza Andorrából, ahová csapata két tagját vitte versenyezni a Mountain Bike Világbajnokságra.

 

Egy városi kerékpárossal is találkoztam az intézetben. A fiatalember nem viselt sisakot. Elütötte egy autó, csak a feje sérült meg. A baleset után a füléből ömlött a vér, vagyis agyvérzést kapott. Alig tudott beszélni és mozogni. Lehet, hogy a jövendő életét már kerekesszékben tölti. Tanulság: sisak nélkül a biciklista nem menjen ki az utcára!

 

Egy kis sisaktörténet

Az első világháború idején a brit katonák vászonsapkáját fémsisakra cserélték. Az eredmény az lett, hogy mégis többen kerültek kórházba. A sérült valóban több volt, de kevesebben haltak meg a harctéren!

A második világháborúban már szinte minden katona fémsisakot viselt.

 

Európa legtöbb országában a kerékpár kötelező tartozéka a sisak. Ne engedjük gyerekeinket biciklizni sisak nélkül!

 

DOBI ILDIKÓ

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük