A közélet ünnepeinek megítélése sokszor változik a történelem során. Párhuzamba állíthatóan a történelmi helyzetek, fordulópontok megítélésének változásaival. De, ha a megítélés általában nem is változik, a belső tartalmak értelmezése nem egy esetben rugalmasan alakulnak. Ilyenkor tág tere nyílik az olyan minősítéseknek, amik nem is annyira a tartalmat, hanem a marketinget helyezik előtérbe.

A közélet ünnepeinek megítélése sokszor változik a történelem során. Párhuzamba állíthatóan a történelmi helyzetek, fordulópontok megítélésének változásaival. De, ha a megítélés általában nem is változik, a belső tartalmak értelmezése nem egy esetben rugalmasan alakulnak. Ilyenkor tág tere nyílik az olyan minősítéseknek, amik nem is annyira a tartalmat, hanem a marketinget helyezik előtérbe.

A poltitika kapcsán ez érthető, és hagyománya korántsem pár évre, évtizedre nyúlik vissza. Erre tényleg érvényes, hogy már az ókorban sem volt teljesen elhanyagolható tényező, hogy egy-egy rendezvényen hányan is vettek részt tulajdonképpen. Beleértve az olyan, személyekhez kötődő rendezvényeket is, mint valamely szónok beszédének meghallgatása. S valószínűleg nem különben régi hagyománya van az adott rendezvény szétzilálásának is. Ezt követően végelláthatatlan viták nyílhattak arról, hogy kit hányan hallgattak meg. Ki mennyire tudott hatni a hallgatóságra.

Mert a politika kapcsán ez teszi érthetővé az lapvetően marketingszemléletű minősítést. A hallgatóság létszáma egyrészt üzemanyag lehet a szólásra emelkedőnek, mivel jelzi, hogy nem az üres térnek beszél. Ugyanakkor a létszám egyfajta validálása magának a felszólalásnak is. Mert a nagy létszámú, és füttykoncert helyet tapsoló, tömeg egyfajta utólagos indoklást is nyújthat a felszólalás szükségességét. Ennek hatását, a különböző fordulópontokat személve, végigkísérhetjük a társadalmak történetét szemlélve. Nem egy esetben számháborúvá silányítva az események értékelését. Annyira, hogy egy-egy, a számokat érintő hír akár kontraproduktívvá, nevetségessé is tehet rendezvényeket.

Ehhez nem kell a messzi történelemben kutakodni, mert a klasszikus kétmilliós adatközlésre az akkori Kossuth téri gyűlésre alighanem elég sokan emlékezhetnek. Miközben a rendezvény valós üzenete meglehetősen a háttérbe szorult. De ez csak kiragadott példa, ahogy az lenne az idei események feletti tudósítások összevetése is. Mert az óvatos fogalmazás, miszerint több ezren vettek részt például a „Nem tetszik a rendszer" mottójú tüntetésen (http://www.origo.hu/itthon/percrolpercre/20111023-oktober-23ai-esemenyek.html ), keveset árul el arról, hogy hány tízezren lehettek ott valójában. Miközben az eseményről készült képek alapján, akár a panorámakép alapján is csak tippelni lehet az említett számot (http://www.szigetiadam.hu/2011-oktober-23-szabad-sajto-utja-nem-tetszik-a-rendszer-civil-tuntetes-civil-protest/ ). Ahogy a negatív számháborúk előtt is nyitott a terep. A felett vitát nyitva, hogy hányan lettek volna ott azon a rendezvényen, amit meg sem tartottak. Mert ez is alighanem a politikai marketing része.

Ugyanakkor alapvetően elég komoly problémát sejtet az, ha ezek a minősítési szempontok kerülnek előtérbe. Azt jelzik ugyanis, hogy miközben korábban, például Athénban a közös rendezvények a közös cél megvalósításának eszközei voltak, az értelmezés fordulni látszik. A szónoklatok hallgatóságának nagy száma a népszerűségen túl a közös cselekvőlépességnek is egyfajta zálogát jelentette. Még akkor is, ha tudjuk, a tömeg egyfajta személyiségvesztést is jelenthet az egyes embernél. S akkor is, ha sejthető, hogy ez utóbbi természetesen csábító lehetőség lehetett azoknak, amik egyfajta kritikátlan követőtömegre áhítoztak. Az említett probléma abban rejlik, vagy ott jelentkezhet, hogy a számok feletti viták elviszik a hangsúlyt arról, amiről az adott rendezvény szól. Beleértve akár azt is, hogy egy történelmi eseményre való megemlékezés már nem a történelmi eseményről, hanem a különböző rendezvények hallgatóság-megoszlásáról kezd szólni. Óhatatlanul elinflálva magát az ünnepet, s annak valós tartalmát.

 

Andrew_

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük