A gazdasági válság a legtöbb vállalkozás számára beszűkítette a finanszírozási lehetőségeket, mely közép-, illetve hosszabb távon egyre több vállalkozás figyelmét irányíthatja rá a tőzsdei részvényértékesítésre és tőkeemelésre, mint lehetséges finanszírozási módra. Gereben András, az Equilor Befektetési Zrt. ügyvezető igazgatója szerint, a sikeres tőzsdei megjelenés, és ezáltal finanszírozás egyik legfontosabb befolyásoló tényezője a közkézhányad, azaz a kisbefektetők kezében lévő részvények aránya.

A gazdasági válság a legtöbb vállalkozás számára beszűkítette a finanszírozási lehetőségeket, mely közép-, illetve hosszabb távon egyre több vállalkozás figyelmét irányíthatja rá a tőzsdei részvényértékesítésre és tőkeemelésre, mint lehetséges finanszírozási módra. Gereben András, az Equilor Befektetési Zrt. ügyvezető igazgatója szerint, a sikeres tőzsdei megjelenés, és ezáltal finanszírozás egyik legfontosabb befolyásoló tényezője a közkézhányad, azaz a kisbefektetők kezében lévő részvények aránya.

 

   A Budapesti Értéktőzsdén az elmúlt évtizedben a tőzsdei megjelenés során alkalmazott bevezetési módszerek vegyes tapasztalatokkal jártak, melyek elemzése mindenképpen szükséges a tőzsdei bevezetést fontolgató cégvezetők számára.

Gereben András szerint a gazdasági válság, és a nem túl kedvező árazási tényezők ellenére, érdemes előrelátóan gondolkodni, és akár már most megkezdeni a felkészülést a tőzsdei bevezetésre.

A nagyobb, jellemzően privatizációs tranzakciókhoz, értékesítésekhez kapcsolódó tőzsdei bevezetések aranykora óta (1999), Magyarországon kevés társaság választotta a Budapesti Értéktőzsdén (BÉT) való megjelenés általi nyilvánosságot, ráadásul ezen kevés hazai cég közül mind a mai napig csak néhánynak sikerült a tőzsdei jelenlét tényleges előnyeit élvezni.

Tőzsdére lépés esetén akár tőkeszerzés, akár a későbbi kiszállás lehetőségének (exit) megteremtése a kitűzött cél, mindegyik esetben jogos tulajdonosi elvárás, hogy a piaci jelenlét valós hozzáadott értékkel járjon. Ezen hozzáadott érték az "önző" részvényesek részéről valahol a legvégén mindig a kezdeti befektetéshez viszonyított, hatékony piaci árazásból eredő árfolyamkülönbözet (ázsió).

A piac pedig szigorú szabályok szerint működik, és csak bizonyos körülmények teljesülése esetén tud és akar hatékonyan árazni. Az egyik és talán legfontosabb feltétel a közkézhányad megfelelő mértéke és összetétele, amelynek hiányában a lehetséges befektetők jelentős diszkonttal értékelik az adott társaság papírjait, vagy másik oldalról nézve, nem hajlandók likviditási prémiumot árazni.

A közkézhányad mértékén belül is szükséges megkülönböztetni százalékos értéket és volument (adott devizában számított összértéket). Nem elég, hogy egy adott tőzsdei társaság részvényeinek például 40%-a kisbefektetők tulajdonában van, de ha ezen részvények összértéke nem haladja meg a hazai, vagy nemzetközi intézményi szereplők ingerküszöbét, akkor likviditási szempontból egy jelentős befektetői körrel nem számolhatunk.

A részvényesi összetételt azért fontos említeni, mert a közkézhányad törvényi definíció szerint az 5%-ot meg nem haladó részesedéssel rendelkező befektetők részvénytulajdonának összessége, néhány kivétellel (pl. menedzsment, dolgozók, állam, stb). Amennyiben a számított közkézhányad többségében hosszútávú, napi likviditás szempontjából nem meghatározó befektetők (pl. egyéb szakmai befektetők, stratégiai befektetőkhöz kapcsolódó kisbefektetők, stb.) tulajdonában van, akkor a csak jogi értelemben vett közkézhányad a valóságban nem jelent hozzáadott értéket likviditási szempontból.

A tőzsdei jelenlét, mint motivációs tényező
A közkézhányad – a fent részletezett árazási előny mellett – jelentős áldozatokkal is jár. Az önállóságukat feladó tulajdonosok, illetve az általuk delegált menedzsment új, a korábbiaktól merőben eltérő részvényesi elvárásoknak teszik ki magukat, amelyek nem ritkán komoly cégvezetés-kisrészvényes, vagy kisrészvényes-nagyrészvényes közötti konfliktusok forrásai lehetnek.

Ezért minden tőzsdére készülő cég esetében a részvényesek stratégiai döntésének eredménye, hogy mikor, és mekkora mértékben kívánnak nyilvános úton új részvényeseket maguk mellé bevonni.

Amikor egy társaság a tőzsdei jelenlétet választja, akkor a tulajdonosok részéről az alapvető motivációs tényezők az alábbiak lehetnek:
1. tőkeszerzés (növekedési stratégia megvalósításához, meglévő tőkeszerkezet stabilizálásához)
2. jövőbeli kiszállási lehetőség megteremtése (pl. családi vállalkozások esetében)
3. az előzőekhez kapcsolódóan PR és marketinghatás
4. munkavállalói érdekeltségi rendszer megteremtése
5. adózási előnyök (pl. osztalékfelvétel esetén)
6. általánosan az üzleti bizalom növelése (könnyebb hitelfelvétel a későbbiekben)

A tőzsdérelépés és a közkézhányad megteremtése történhet egyszerre, de eltérő időzítéssel is. Eltérő időzítés esetén, egy-két kivételtől eltekintve (pl. magyarországi áramszolgáltatók, vagy MATÁV, Richter munkavállalói résztulajdonosi programokat követő dolgozói részvényértékesítések, amelyek esetében a tőzsdei megjelenést megelőzte a közkézhányad kialakulása) a bevezetést követően folyamatosan, vagy egy későbbi időpontban nagyobb lépésben (tőkeemelés, egyszeri értékesítés) igyekeznek a tulajdonosok a szükséges kisbefektetői kört a részvényesi körbe bevonni.

Az eltérő időzítésnek számos oka lehet, de talán a leggyakoribb, hogy a tulajdonosok az óvatosabb megközelítés hívei, és megfelelő időt kívánnak hagyni az ismertség kialakulásának, kihasználva a tőzsdei jelenlét adta előnyöket is (fokozott média jelenlét, folyamatos adatszolgáltatás, stb.). A 3-6 pontban felsorolt előnyök ugyan közkézhányad nélkül is élvezhetőek, de általában ritka, hogy a tulajdonosokat kizárólag ezen szempontok vezérlik.

Vegyes tapasztalatok a Budapesti Értéktőzsdén
Az eltérő időzítés két pozitív példája a BÉT-en a Freesoft és a TvNetwork. Mindkét cég esetében a tőzsdére lépés jogi értelemben csekély mértékű közkézhányad teremtéssel járt együtt.

A kisbefektetők valós részvétele csak a későbbi értékesítések, tőkeemelések következménye volt. A Freesoft esetében elmondható, hogy a vonzó befektetetői "story" a tőzsdei jelenlétnek és az ahhoz kapcsolódó hatékony PR tevékenységnek köszönhetően lényegesen szélesebb befektetői kör számára vált elérhetővé, amely jelentősen megkönnyítette a későbbi részvényértékesítések hatékony árazását.

A TvNetwork esetében a siker csak a folyamatos közkézhányad teremtés tekintetében volt kézzelfogható, miközben a kezdetben vonzónak tűnő növekedési stratégia megvalósítása nem a várakozások szerint alakult.

Az RFV tőzsdei megjelenését vizsgálva már kevésbé egyértelmű a tulajdonosi döntés sikeres megvalósíthatósága. Tőkeemelés nélkül a folyamatos értékesítés csak korlátozott likviditás megteremtését tette lehetővé, amelynek folytatása a válság beálltával jelentősen megnehezedett.

Összetett feladat lenne megbecsülni, hogy a krízis okozta árazási nehézségek nélkül hol tartana most a társaság részvényeinek közkézhányada, de mindenesetre elmondható, hogy a fent említett két pozítív példával szemben a tőzsdei jelenlét mérlege tulajdonosi szempontból bizonyosan negatív egyenleget mutat, és figyelembe véve a cég nyilvánosság számára is elérhető stratégiáját, a közeljövőben nem várható jelentős fejlemény.

A tőzsdei bevezetések egyik érdekes és közkézhányad teremtés szempontjából mindenképpen sikeres példája az Econet. A siker nem csak a "bevezetés" különlegességének köszönhető, hanem a kibocsátó későbbi, megfelelően időzített tranzakcióinak is, melyek a közkézhányad jelentős emelkedését eredményezték.

Az Econet úgynevezett "back door listing" során, azaz hátsó ajtón keresztül jutott be a parkettre: megvásárolt egy tőzsdén jegyzett, korábban kiürített társaságot – a Skoglundot – és annak bőrébe bújva nevet változtatott.

Ezen módszer alkalmazása esetén természetesen nem elérhető az azóta alkalmazott tőzsdei bevezetések esetén nyújtott támogatás (GKM pályázat), és a tőzsdei megjelenés marketing előnyei is csak korlátozottan érvényesülnek, de amennyiben fontos a gyorsaság, akkor mindenképpen megfontolandó bevezetési technika lehet (amennyiben van alkalmas tőzsdén jegyzett „üres" társaság erre a célra). Más szempontból is érdekes példa az Econet, hiszen ez a kibocsátó az, amely az egyik legaktívabb módon élt eddig a tőzsdei jelenlét előnyeivel.

A társaság a terjeszkedését (jellemzően cégfelvásárlások) jelentős mértékben újabb és újabb részvénykibocsátásokkal finanszírozta. Az Econet így a tőzsdei jelenlét egyik legfontosabb előnyét tudta a növekedés érdekében kihasználni. Ezen stratégia hatékony alkalmazásának köszönhető, hogy az elmúlt években a vállalat közkézhányada is jelentősen megnőtt.

Más szempontból érdekes és ritka példa az AAA, hiszen egy külföldi társaság részvényei kerültek bevezetésre a BÉT-re „double listing" keretében. Az AAA budapesti bevezetése azonnali közkézhányad teremtéssel járt, mivel a tulajdonosnak a célja részben a kiszállás, részben a jövőbeli terjeszkedés forrásainak megteremtése volt.

A bevezetés sikeres volt – még a krízist megelőzően 2007 őszén -, és ugyan a storyként tálalt terjeszkedés is részben megvalósult, az AAA mégsem volt felhőtlen siker, mert a társaság stratégiai tervei kudarcot vallottak. Mint bevezetés és közkézhányadteremtés szempontjából azonban egyértelműen sikeres tranzakcióként könyvelhető el az AAA tranzakció. (Más külföldi piacon jegyzett részvény BÉT-re történő, másodlagos bevezetésére is volt példa. Ilyen volt az Orco amelynél azonban a részvények kereskedésének meghatározó hányada Párizsban és Prágában történik.)

Az említett példákat összegezve elmondható, hogy mind az azonnali, mind a folyamatos közkézhányad teremtésnek megvannak a sajátos előnyei és hátrányai. Lényeges különbség, hogy amíg az előbbi egy jóval intenzívebb, az értékesítést vagy tőkeemelést közvetlen megelőző, PR akciót (roadshow) tesz szükségessé, addig a folyamatos értékesítés startégiáját követők szisztematikusan, gyakorlatilag időkorlát nélkül építhetik fel a társaság piaci arculatát.

A kis- és nagybefektetők sikeres bevonásának legfontosabb feltétele, hogy az elsődleges értékesítés jó időzítéssel, hiteles story-val párosulva történjen. A többi alapvetően a meghatározó tulajdonosok, illetve a cégvezetés bevezetési marketingstratégiáján és óvatosságán múlik.

A tőzsdei megjelenés lehetőségei napjainkban
A jelenlegi piaci hangulat ugyan nem igazán kedvez a közkézhányad teremtés egyik formájának sem (tőkeemelés, részvényértékesítés), de a közeljövőben tőzsdei megjelenést tervező társaságok számára komoly helyzetelőnyt jelenthet, ha a befektetői hangulat javulásával már túl vannak a bevezetés jogi és szabályozási nehézségein, és megtapasztalták a nyilvánossággal járó előnyöket, illetve kötelezettségeket.

Természetesen a tőzsdei jelenlétnek ára van, amelyet azonban az elérhető támogatás, adózási előnyök (pl. osztalékadó) és a későbbi hatékony árazáshoz szükséges PR tevékenységet segítő befektetői figyelem bőségesen ellensúlyozhatnak.

http://www.equilor.hu/

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük