A Városligetben végre méltó helyre kerülhet a Néprajzi Múzeum
7 perc olvasás
A magyar néprajzi szakmai szervezetek és intézmények képviselői támogatják a Néprajzi Múzeum új épületben való elhelyezését és véleményük szerint a Városligetbe tervezett új múzeum messzemenően alkalmas erre a célra – derült ki a Magyar Néprajzi Társaság által szervezett szakmai kerekasztal-beszélgetésen.
A magyar néprajzi szakmai szervezetek és intézmények képviselői támogatják a Néprajzi Múzeum új épületben való elhelyezését és véleményük szerint a Városligetbe tervezett új múzeum messzemenően alkalmas erre a célra – derült ki a Magyar Néprajzi Társaság által szervezett szakmai kerekasztal-beszélgetésen.
A Néprajzi Múzeum elhelyezését érintő, különböző fórumokon megjelent felvetések kapcsán rendeztek szakmai kerekasztal-beszélgetést májusban a Néprajzi Múzeumban. A Magyar Néprajzi Társaság által kezdeményezett beszélgetés résztvevői a néprajzos szakmai és társadalmi szervezetek képviselői: dr. Bodó Sándor, a Társaság elnöke, dr. Borsos Balázs, az MTA Néprajztudományi Bizottság elnöke, a szaktudományt a Magyar Tudományos Akadémián képviselő két akadémikus, dr. Kósa László és dr. Paládi-Kovács Attila, valamint dr. Kemecsi Lajos, a Néprajzi Múzeum főigazgatója voltak.
A résztvevők szerint az építészeti tervpályázaton győztes terv megvalósulása esetén a gyűjteményi és a látogatói szempontok szerint is világszínvonalú, méltó otthona lesz a Múzeumnak. A Néprajzi Múzeum elhelyezése időről-időre napirendre kerülő kérdés.
Ez rendszerint sajnálatos módon nem a Múzeum nemzetközi rangú pótolhatatlan anyagát veszi alapul, nem a nélkülözhetetlen művelődés-, nemzetpolitikai küldetését és funkcióit mérlegeli, hanem egyszerű ingatlancserének véli a Néprajzi Múzeum új helyre költöztetését. A korszerű muzeológiai szempontok, illetve az intézmény jellemzőinek ismerete nélkül, a szakmai diskurzus mellőzésével megfogalmazott – esetenként deklarált – javaslatok hátrányosan befolyásolják a Néprajzi Múzeum működésének feltételeit.
A résztvevő akadémikusok, néprajzkutatók és múzeumi szakemberek kifejtették véleményüket a Néprajzi Múzeum költözésének kérdéseiről.
Kemecsi Lajos főigazgató az intézmény működéséről, illetve az érvényes kormányhatározatoknak megfelelően a Múzeum Ligetbe tervezett költözés előkészítésről számolt be. Bemutatta a Múzeum fejlesztési elképzeléseit, az új múzeumi és raktárépület terveit, hangsúlyozva, hogy a Múzeum a Városligetbe „hazatér", hiszen 1906-ban a Millenniumi Kiállításból megmaradt Városligeti Iparcsarnok üresen álló épületébe költöztették a gyűjteményt, ahonnan 1924-ben költözött tovább. A Főigazgató hangsúlyozta azt is, hogy alapos szakmai munka előzte meg a Múzeumra vonatkozó építészeti tervpályázat kiírását. A Főigazgató beszámolójában kitért arra is, hogy a Néprajzi raktárkapacitását a Szabolcs utcában, barnamezős beruházás keretében felépítendő Országos Múzeumi Raktározási és Restaurálási Központ (OMRRK) a lehető legmagasabb színvonalon szolgálja majd.
Kósa László akadémikus a Néprajzi Múzeum elhelyezésével kapcsolatos évtizedes tapasztalatait foglalta össze, jelezve, hogy a Kilián laktanyát helyszínként már korábban megvizsgálta és elutasította az általa vezetett bizottság.
Borsos Balázs a MTA Néprajztudományi Bizottság elnöke a világ népeinek a Néprajzi Múzeumban őrzött kulturális emlékeiről, míg Bodó Sándor a Magyar Néprajzi Társaság elnöke az archívumok, könyvtár, film és fényképtár, rajztár értékes örökségéről beszélt, rámutatva, hogy az új múzeum és az OMRRK felépítésével végre méltó helyre kerülhetnek a gyűjtemények.
Paládi-Kovács Attila akadémikus a magyar örökségvédelemben, hagyományápolásban a Múzeumra háruló feladatkörről, a Városligeti elhelyezés európai párhuzamairól és a 140 éve tartó kultúrbotrányról, a Múzeum hányattatásáról osztotta meg véleményét a résztvevőkkel. Szerinte a múzeumi negyedben való elhelyezés egyértelműen előnyére válik a gyűjteménynek.
A Néprajzi Múzeum elhelyezésének zaklatott története során alapításától, 1872-től 1892-ig a Magyar Nemzeti Múzeum épületében működött. 1892-ben a Várkert Bazárba költöztették, de a nem megfelelő körülmények miatt 1893-ban már egy Csillag utcai bérház lakásaiban egyre növekvő alapterületen működött. Itt készült első állandó kiállítása is. 1906-ban a Millenniumi Kiállításból megmaradt Városligeti Iparcsarnok üresen álló épületébe költöztették a korábbi szűkös helyről. Innen az épületet és a gyűjteményt ért viharkár miatt 1924-ben költözött a Múzeum a Tisztviselőtelepi Gimnázium üres épületébe. A népligeti iskolaépületben (Könyves Kálmán körút 40.) 1929-től harminc teremben tárta a látogatók elé rendkívül gazdag anyagát. A Múzeum formális önállóságát 1947-ben nyerte el, amikor szervezetileg is kivált a Nemzeti Múzeum kötelékéből, és országos hatáskörű önálló intézmény lett. 1975-ben költözött a Kúria volt épületébe a Parlamenttel szembe. A fentiekben röviden összefoglalt történet is jelzi, hogy a Néprajzi Múzeum, amely a magyar népi kultúra legnagyobb és legkomplexebb gyűjteményét őrzi soha nem működött múzeum számára tervezett alkalmas épületben.
A városligeti új, korszerű épületben való megvalósítás a lehető legjobb és leginkább költséghatékony megoldás a Néprajzi Múzeum elhelyezésére, továbbá tudományos, művelődéspolitikai szempontból is ideális megoldás. Ennek megfelelően került a Néprajzi Múzeum az új Múzeumi Negyed koncepció első helyen megvalósítandó intézményeként a vonatkozó kormányhatározatba. Az intézmény részéről az elmúlt évek során elkészült az új alapkoncepció, megtörtént a részletes állapotfelmérés, illetve a műszaki tervezéshez szükséges adatok pontosítása. A múzeumi szakemberek kidolgozták az előzetes kalkulációt és ütemezést is a költözés költségeire vonatkoztatva. Megvalósult az elhelyezési, majd a nemzetközi építészeti tervpályázat is.
A Múzeum elhelyezésének optimális megoldását rögzítő kormánydöntés ellenére felmerülnek évtizedes távlatban már javasolt, s érdemi szempontok alapján elvetett megoldási javaslatok. Ezek között már 1999-ben is szerepelt – mint üres belvárosi ingatlan – a volt Kilián laktanya, melyet az első bizottság is tárgyalt, és a Néprajzi Múzeum befogadására alkalmatlan helyszínként elvetett. Az épület műszaki állapota 1999-ben (!) is rendkívül rossz volt, s ez az eltelt másfél évtizedben lényegesen romlott. A korábbi döntésekkel kapcsolatban született dokumentumok szerint műszaki-statikai és alaprajzi problémák is akadályozzák a múzeumi hasznosítást. Nemzetközi tapasztalatok is alátámasztják, hogy lényegesen olcsóbb egy új múzeumépület felépítése, mint egy rossz állapotú régi, és a korszerű intézmény funkcióinak ellátására alkalmatlan objektum átalakítása. A Kilián laktanya állapota már az ezredfordulón sem tette elképzelhetővé, hogy a Néprajzi Múzeum rendkívül értékes gyűjteményeit az állományvédelmi szempontoknak megfelelően elhelyezzék ott. A költségtényező mellett a megvalósítási idő is alapvető jelentőségű. A szükséges tervezés, átalakítás, kivitelezés hosszabb időt igényel a rossz állapotú épület esetében, mint a korszerű technikákat alkalmazó és modern anyagokat felhasználó új épület megvalósítása.
A széleskörű szakmai részvétellel megvalósult Kerekasztalon elhangzottaknak megfelelően, a Magyar Néprajzi Társaság megítélése szerint az új tervezésű és kivitelezésű épület olcsóbb, gyorsabb és messzemenően jobb megoldás a Néprajzi Múzeum számára, mint a volt Kilián laktanya épülete.
Lantai József
