Életről és halálról beszél minden igaz művészet, legyen akár irodalom, festészet vagy zene, mondta Korzenszky Richárd tihanyi bencés perjel Veszprémben, a költészet napján.

Életről és halálról beszél minden igaz művészet, legyen akár irodalom, festészet vagy zene, mondta Korzenszky Richárd tihanyi bencés perjel Veszprémben, a költészet napján.

Életről és halálról beszél minden igaz művészet, legyen akár irodalom, festészet vagy zene. Megkerülhetetlen a hamleti kérdés a világnak, az egyes embernek: lenni vagy nem lenni – mondta Korzenszky Richárd tihanyi bencés perjel a költészet napján az egykori piarista tanár nevét viselő, veszprémi Laczkó Dezső Múzeumban, ahol Minden bajban védelmező címmel tekinthető meg a XVIII-XX. századi fémikonokból rendezett tárlat.

A múzeum 1964 óta ünnepli a költészet napját –  tájékoztatott Perémi Ágota, az intézmény igazgatóhelyettese. Tavaly Isten és ember kapcsolatát, az ember istenkeresését és hitében való kiteljesedését vizsgáló versösszeállítással köszöntötték az ünnepet, József Attila születésnapját. Az idén Reményik Sándor evangélikus erdélyi költő szakrális lírájából hangzott el bevezetőként egy válogatás Dominek Anna művésznő előadásában. Átvezetőként a versek között ortodox dallamok építettek hidat a lírai témák közé, majd Korzenszky Richárd tartott egy nagyívű összefoglalót élet és halál ellentétéről és összetartozásáról, a költészet szerepéről a világ életében a földi zarándokúton. 

Az ortodox ikonok környezetében az ember arra gondol, mennyire fontos az érzékelés – mutatott rá a bencés szerzetes. – Az ikonnak a lényege, hogy arról beszél, ami mögötte van. Több mint amit látunk, amit közvetlenül meg tudunk tapasztalni, egy transzcendens valóságra utal. A véges ember szeretne valamilyen módon kitörni a zárt világából. A költészet csodái közé tartozik, hogy kimondja a kimondhatatlant. A lírai gondolatokban benne van az az egzisztenciális feszültség, amit mindannyian – akarva-akaratlanul – megtapasztalunk. A költők kimondják helyettünk a kérdést és megpróbálnak válaszolni rá. (Mi dolgunk a világon? Mondd, mit érlel annak a sorsa….? Szeretsz, rózsaszálam? Mért görbítetted mosásnak a hátad? Miért nő a fű, hogyha majd leszárad, s miért szárad le, hogyha újra nő? Ez a sok szépség mind mire való? Mit akar tőlem ez a titkos élet? Szélfútta levél a világ. De hol az ág? De Ki az ág?)

 A költészetet föl lehet fogni úgy is, mint egzisztenciális kérdések sorozatát, mint annak a kimondását, hogy az ember nem elegendő önmagának. Korokon át haladva a kérdések nem változnak; ezek az ember életének leglényegesebb kérdései: szerelem, család, otthon, haza, az élet értelme – fejtette ki Korzenszky Richárd. 

A költészet szerinte valójában egy szövet – kimondatlanul is idézik a költők egymást. Szeretne az ember egységet tapasztalni, de maga körül csak szétesést érzékel. Ott él az emberben a vágy a harmónia, az egység, a béke után. A költő képes arra, hogy egységben lássa a széteső világot, s egy kegyelmi pillanatban ezt megénekelje: Lehet és érdemes lenni, mert „az Élet él és élni akar". 

Toldi Éva/Magyar Kurír

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük