„A világ rendetlen, de mulattató” (Réz András)

Néhány héttel ezelőtt jelent meg Réz András új kötete „Még mindig szorongok" címmel.

Néhány héttel ezelőtt jelent meg Réz András új kötete „Még mindig szorongok" címmel.

A könyvet a kiadó az Art Moments keretén belül nagyszabású parti és a könyv illusztrációiból rendezett kiállítás keretében mutatta be a sajtónak és a nyilvánosságnak Budapest legmenőbb helyén, a Dobozban. A szorongás bennem is erős volt és most is az. Kétségek gyötörtek, hogy méltó vagyok-e a feladatra és talán ezért késtem látszólag ilyen sokat a könyv bemutatásával. Mentségemre szóljon, hogy ami jó az jó, és a jót bemutatni mindig aktuális, és időtlen. És nem egyedül szorongok, sőt akkor ott a könyvbemutatón a zsúfolásig megtelt Dobozban csapatostól szorongtunk. De jó volt egymásra találni, kibeszélni szorongásainkat. Réz András lelket öntött belénk, felszabadított és remélem mi is tudtunk hatni rá.

Itt az idő, hogy rátérjek a könyvre.

Mert mire való ez a kötet? Ha valaki szorongó alkat, együtt szoronghat Rézzel. De ami mindennél fontosabb, hogy együtt lehet röhögni vele. Mert az azért egyértelműen kiderül: Réz szereti ezt az egészet. Az életet, a világmindenséget. Meg mindent.

2003-ban jelent meg Réz András Válogatott szorongásaim című kötete, s heteken át vezette a sikerlistákat. Akkor Magyarország még nem volt az EU tagja. A benzin pofátlanul drága volt: közelített a 250 forintos lélektani határhoz. Még nem indult el a facebook. Nem volt négyes metró sem. (Bár az még ma sincs.) A szerző most, 2011-ben végiggondolja, hogy az azóta eltelt évek során békésebb, boldogabb, szeretetre méltóbb lett-e a világ. Nem úgy tűnik, hiszen nem múlhat el nap botrány, összeesküvés, bal- és bűneset, katasztrófa, leleplezés nélkül. Csoda, hogy az ember még jobban szorong?

Réz András először a Válogatott szorongásaim című könyvében írt a világ katyvaszos lököttségeiről. Ezen sokat lehetett nevetni. Azóta Réz humora gyilkosabb lett. Mostani kötetének írásai arról szólnak, hogyan próbálnak lépten-nyomon átverni, lenyúlni bennünket, hogyan akarnak elhitetni velünk válogatott valótlanságokat. Azokról ír, akik ránk akarják tukmálni a tengernyi kamut, gagyit, másolatot, hamisítványt, az álhíreket és az álhírességeket Miközben az író is átver bennünket. Úgy tesz, mintha a szorongásairól írna, miközben csak a vak nem látja, hogy valójában nevettetni akar.

A kötet humoros formában, de helyenként tudományos mélységgel elemzi az olyan jellemző kulturális és társadalmi kérdéseket, mint például a média, a film, a reklám, az identitás, a férfi – nő viszony, a divatos ideológiák, jellemző magatartásformák. A vámpíroktól a facebookig, a műzlitől a libatömésen át a boszorkányokig rengeteg veszedelmes dologról esik szó. De vannak benne ügynökök, virgonc aggastyánok és fókabébik is. A szerző olykor szalonképtelen vicceket mesél, és kételkedik a valóságshow-k valóságtartalmában. Máskor meg hasznos tanácsokkal látja el az utazni vágyókat, a celebjelölteket, valamint azokat, akik még nem döntötték el, hogyan éljék túl a világvégét. Közben a megmondó ember lerántja a leplet magáról is. A Még mindig szorongok minden eddiginél többet árul el róla. Most először megtudjuk, mit gondol a szerelemről, a boldogságról, a politikusokról, életről, halálról. Továbbá a feleségéről és annak barátnőiről…  

A kötet illusztrációit és borítóját Weiler Péter készítette. Az alkotásokat a kiállítás keretében eredeti nagyságában is megtekinthettük, sőt többek között az alábbiakat is megtudtuk:

„Egy kiállítás megnyitónak mindig komolynak kell lennie. Tulajdonképpen Weiler Péter nem szokott olyan nagy mennyiségben termelni, ezért mindig örülünk, ha előjön néhány újdonsággal. Valami olyasmivel kellene kezdeni a bemutatását, hogy az akadémiai tagság várományosaként már fiatal korában erős nyomot hagyott a honi és nemzetközi piktúra palettáján." (Réz András)

Réz András úgy tesz, mintha a szorongásairól írna, miközben csak a vak nem látja, hogy valójában nevettetni akar, írtam korábban. Győződjenek meg róla Önök is.

A hipermarketben

(Részlet Réz András Még mindig szorongok című kötetéből)

Képes vagyok szanaszét idegelni magam, amikor a hipermarket pénztáránál a kezdetben kurtának tűnő sor mozdulni nem akar. Pénztárt váltani nem érdemes. A másik sor sem halad. Aztán a futószalagra pakolhatok. Látszik az alagút vége. Végre valahára sorra kerülök. Kerülnék. A kisasszony rám emeli aggodalmas tekintetét.

Elnézést, szalagot kell cserélnem. Megvárja?

Természetesen – felelem roppant udvariasan. Ha ugyanis nem várnám meg, azt a harmincvalahány tételt vissza kellene pakolnom a kocsiba, aztán hátra kellene tolatnom, ami szintén nem lenne egyszerű, mert közben a hátam mögé vagy tucatnyian álltak be. A kisasszony igyekszik. Nem nagyon megy a szalagcsere. Hol a vége nincs meg, hol az eleje. Segítség érkezik. Mivel azonban ketten nem férnek el a gép mögött, csoda, hogy néhány perc alatt mégis sikerül szalagot cserélni. Hívják a kulcsos asszonyt, akinek az a dolga, hogy jóváhagyja a szalagcserét. Megteszi. A pénztáros kisasszony fájdalmasan elmosolyodik.

Ne haragudjon, mindig ez van… – biccent felém, de még mindig nem nyúl a futószalagon sorakozó árukhoz. – Ugye tudja, hogy ez zöld kassza?

Ez zöld lenne? Hiába, a szemem már nem a régi…

Ez azt jelenti, hogy nem adunk ingyen zacskót, és ezzel csökkentjük a környezetterhelést… Nemzetközi összehasonlításban a mi áruházunknak a legkisebb az ökológiai lábnyoma…

Ez akkor azt jelenti, hogy az a néhány kilónyi műanyag, amibe ezt a sok mindenfélét csomagolták…

Az nem ránk tartozik. Az a beszállítók problémája.

Hát jó – mondom -, még szerencse, hogy van nálam nagy szatyor. Mert most kiállni a sorból nem lenne egyszerű. De ez a zöld dolog tetszik… Magam is környezettudatos egyed lennék… Vagy olyasmi. – Még mindig nem nyúl a futószalagon lévő holmikhoz.

Készpénz vagy kártya?

Készpénz.

Étkezési utalvány?

Az sincs.

Tájékoztatnom kell, hogy a rózsaszín utalvány beváltási határideje folyó hó tizenötödikén jár le, a pöttyös utalványoké csak az év végén, de azokkal nem lehet részt venni a pontgyűjtő akcióban.

Mondom: nincs utalványom.

Hallottam – mondja kicsit sértetten -, de ezt nekem akkor is el kell mondanom mindenkinek. Arany törzsvásárlói kártya?

Nincs, köszönöm.

Ezüst, bronz, réz?

Olyan sincs.

Áfás számla lesz?

Lesz.

Vásárlói kód?   

Itt van – a kisasszony hosszadalmasan billentyűzget.

Ez nem érvényes.

Miért nem érvényes?

Lehet, hogy már egy hónapja nem használta. Tessék újat kérni a vevőszolgálatnál. És akkor most erre is ott kellene kérni az áfás számlát.

Azt fogom tenni – a kisasszony pittyegtetni kezdi az általam vásárolni szándékolt mindenféléket. Az egyik nem pittyeg. Billentyűzget. Óvatosan hátra sandítok. Mögöttem a sor vége már a tejtermékes hűtőpultok között didereg. A kisasszony telefonál. Kisvártatva görkorcsolyás kisasszony érkezik mint a szélvész. Szúrósan rám szegezi a tekintetét.

Honnan vette el?

Hát… A DVD-polcról… – látom a görkorcsolyás comic strip hősnőn, hogy gyanakvással fogadja bejelentésemet. Mert mi van akkor, ha az inkriminált filmet a füstölt áruk közül halásztam elő. Elszáguld. A pénztáros kisasszony halad tovább a maradékkal, míg a görkorcsolyás lány fel nem bukkan.

Nincs ott. A nyilvántartás szerint ez a film nekünk nincs is meg.

Lehet, hogy valamelyik vásárló becsempészte? – kérdem. A két kisasszony összenéz.

Lehet, mert elég unalmas film – mondja a pénztáros. – A pasim letöltötte, de bealudt rajta.

Akkor inkább nem is vinném el – mondom. – Nehogy bealudjak rajta.

Kupon?

Milyen kupon?

Hát a vásárlási kedvezményre jogosító kupon. Tudja: mosópor, margarin, üvegvisszaváltásnál kapott kupon, amely műanyag szatyorra váltható, karácsonyi kupon, kupon, amelyért két kupon jár…

Köszönöm, kuponom sincs.

Tizenkétezer-négyszázhuszonöt – mondja a pénztáros kisasszony. Nyújtom a pénzt, ő meg apró papírfecniket tépked elém. – Gyűjti a matricát?

Utoljára nyolcéves koromban…

Adok hozzá gyűjtőfüzetet…

Mit csináljak vele?

Először is, töltse ki az adatokat! Név, cím, telefonszám, e-mail…

Nem lehetne máskor… Nézze, a sor mögöttem már a hentespultig ér… És mire kell maguknak a telefonszámom?

SMS-ben értesítjük aktuális akcióinkról, a törzsvásárlói kártyája pedig részt vesz egy sorsoláson, amelyen matricát lehet nyerni, és erről e-mailt fog kapni, amely egyébként rendszeresen tájékoztatja akcióinkról. 

És mire jó a matrica?

Matricája válogatja. Ezzel például hajápoló szettet lehet vásárolni kedvezményesen. De van olyan, amelyikkel edényt, bicskát, fürdőkádat…

Nyerni lehet vele?

Nem, ezzel kedvezményesen lehet vásárolni. És a kedvezményes vásárlás után is jár a matrica, tehát duplán kedvezményes…

Azt hittem, nyeremény…

Az is van, és mivel tízezer forint fölött vásárolt, kap egy kaparós sorsjegyet.

Köszönöm.

Most itt tessék ledörzsölni! Mert csak a vásárlásnál lehet érvényesíteni. – Lekaparom. A cetli közli velem, hogy nem nyertem, viszont, ha kitöltöm a hátoldalát, és átadom a pénztáros kisasszonynak, részt veszek egy tízmilliós összdíjazású sorsoláson, amelynek a fődíja egy autó, amúgy meg rengeteg matricát és kaparós sorsjegyet lehet rajta nyerni. Kitöltöm. A kisasszony türelmesen várakozik. Átadom a papírt.

Luxusutazást nem lehet nyerni? Én ugyan szorongok, ha utaznom kell, de a feleségem imádná.

Sajnos, nem – ingatja a fejét a pénztáros kisasszony. – De ha van magánál egy sárga csekk, menjen át a postához. Ott most karibi utazást lehet nyerni sárga csekkel. Meg strandtáskát. És olyan matricát, amely beváltható a mi áruházunk arany törzsvásárlói kártyájára. Köszönöm a vásárlást. Legyen szép napja!

Lantai József