Ezt a cikket azért írom, mert a történtek fényében szükségét érzem az emberek felvilágosításának. Szakmai szemmel nézve egész más a történet, mint ahogyan azt a kommentelők java (tinik) látják, éppen ezért elsősorban nem is nekik szól ez a cikk (bár tanulságos), sokkal inkább a mérlegelésre képes, idősebb, de még aktívan bulizó korosztálynak, illetve a szülőknek és mindazoknak, akik válaszokat keresnek.

 

Ezt a cikket azért írom, mert a történtek fényében szükségét érzem az emberek felvilágosításának. Szakmai szemmel nézve egész más a történet, mint ahogyan azt a kommentelők java (tinik) látják, éppen ezért elsősorban nem is nekik szól ez a cikk (bár tanulságos), sokkal inkább a mérlegelésre képes, idősebb, de még aktívan bulizó korosztálynak, illetve a szülőknek és mindazoknak, akik válaszokat keresnek.

 

Ahhoz, hogy lássuk a végkifejlet okát, látnunk kell a teljes sztorit, több szemszögből is, egészen az elejétől. Elnézést, hogy ilyen terjedelmes, de mivel emberek életéről van szó, nem spóroltam a sorokkal.

A Noise Life felemelkedése:

Mindenki tudja, hogy nincsenek csodák, csak hatékony marketinghúzások, de ezek nem feltétlenül jók, sőt van, hogy kifejezetten rosszak és etikátlanok.

A Noise Life (Kecskés Tamás) és a Robotrock csapata nem találta fel a spanyolviaszt, sőt, zeneileg egy már kitaposott úton indultak el, leutánozva működő, jól futó rendezvénysorozatok zenei világát és reklám stratégiáját. Ez a tinik szemében természetesen nem tűnt fel, de nem is kell, hogy feltűnjön, hiszen ők bulizni akarnak, nem a szakmát elemezgetni.

Kecskés Tamás semmi újszerűt nem tett le az asztalra.  Egyetlen egy dolgot csinált máshogy a többi csapathoz képest, ez pedig a korhatár figyelmen kívül hagyása volt, sőt, kifejezetten a tiniket akarta elérni és ezt soha nem is titkolta.

Szakmai szemmel nézve ezzel több probléma is van. Egyrészt törvénytelen, másrészt nem etikus. Ezt a formulát minden rendezvényszervező ismeri, csak úgy, mint a hátulütőjét is. A képlet egyszerű, a klubokban (pontosabban sehol) nem szolgálhatnak ki alkohollal, vagy dohányáruval 18 év alattiakat, ezért a klubok vezetése nem is szereti beengedni a 18 év alattiakat. Hogy tartózkodhat e 18 év alatti fiatal a szórakozóhelyeken, azt Budapesten az adott kerület dönti el és foglalja rendeletbe, így ahol ez nincs rendeletileg tiltva, ott beengedhetőek a fiatalok.

Már meg is van a jogi hézag, amit ki lehet használni. Kecskés Tamás ezt pontosan tudta, hiszen a szülei mindketten ügyvédek (sőt befolyásos emberek, ami a történet vége szempontjából lesz fontos).

Technikailag hogyan néz ki ez a dolog? A klubnak nem kötelező, de joga van szűrni a közönséget korosztály szerint. Ha már a kapunál beengednek valakit azért, mert vélhetően, vagy bizonyítottan elmúlt 18 éves, akkor a bárpultnál már nincs szükség ismételt szűrésre, ami nagyban felgyorsítja a kiszolgálást. Ha valaki úgy hirdet meg egy rendezvényt, hogy 16 évesek is nyugodtan bemehetnek, akkor a bárpultnál minden alkalommal meg kellene győződni a vendég koráról, hogy ki lehessen szolgálni. Tehát ez nem csak, hogy nem praktikus, de teljesen lehetetlen helyzetbe hozza a bárpultosokat, így az üzemeltetést is. Ez a rendszer a gyakorlatban működésképtelen, így esélytelen, hogy a bárpultnál be legyen tartva a korhatár.

A budapesti szervező csapatok (a tini szerveződések kivételével) ezekkel tisztában vannak, csak úgy, mint a szórakozóhelyek üzemeltetői, és egyiküknek sem érdeke a tinik beengedése.

Üzemeltetői szemmel:
Egy klub üzemeltetése üzleti vállalkozás, amiben számtalan szabálynak kell megfelelni, közben arra törekedve, hogy profitálni lehessen a rendezvényekből. Minden klub minden rendezvény után elvégzi a pofonegyszerű számítást: elosztja a pult bevételének teljes összegét az eladott jegyek számával és már meg is kapta a vendégenkénti (fejenkénti) fogyasztás értékét. Ezzel a számmal mérik, hogy egy rendezvény az ő szemszögükből sikeres volt e, vagy sem. Így a kluboknak nem az az érdeke, hogy teltház legyen, hanem az, hogy maximalizálják a fogyasztást, hiszen a bárpult hozza a pénzt. A tinik saját egzisztenciával nem rendelkező, zsebpénzből bulizó gyerekek, akik kifejezetten kevés pénzt hagynak a szórakozóhelyen, így a kluboknak nem éri meg rájuk alapozni, sőt, csak a saját működési engedélyüket kockáztatják azzal, ha kiszolgálják őket. Egyszerűbben szólva túl nagy rizikó, minimális jövedelemért. Hogy egy példát említsek, a Noise Life rendezvényeken 400 forint / fő körül szokott lenni a fogyasztás, ami a többi rendezvényhez képest (1000 – 1500 Ft / fő fogyasztás) üzemeltetői szemmel kritikán aluli eredmény, magyarul nem éri meg. Egy 18+-os buli (saját keresettel rendelkező közönség) harmad annyi emberrel termel ugyanennyi, de inkább több pénzt, arról nem is beszélve, hogy felelősségteljesebben viselkednek, mint a tinik. Ennek és a kevesebb létszámnak köszönhetően kevesebb kárt is okoznak a wc-kben, és egyéb helységekben, melyek javítása szintén költségekkel jár.

Szervezői szemmel:
Egy szervező csak akkor tud bulit rendezni, ha van hol. A fent említettek miatt egy olyan szervező, aki köztudottan tiniket mozgat meg, egyszerűen nem kap helyet – magára valamit is adó – klubban, így a szervezőnek is érdeke egy olyan közönséget célozni, ami fizetőképesebb.
Van egy másik köztudott tény, ez pedig a tinik és az idősebbek közötti unszimpátia. Elég csak a fórumokon körbenézni, de szervezőként még inkább érezhető az ebből eredő feszültség.
Ha egy szervező kialakított magának egy idősebb közönséget, akkor a tinik beengedése elindítja az ördögi kört: A tini bejön, és pusztán a viselkedésével felidegesíti az idősebbeket. A következő bulira már híre megy, hogy tinik is vannak a rendezvényen, ami az idősebbeket távozásra készteti. A tinik között viszont futótűzként terjed a hír, hogy beengedik őket, ezért tömegével kezdenek el áramlani. Nem kell hozzá sok idő, hogy a (sokszor évek munkájával kiépített közönség) néhány hónap leforgása alatt lecserélődjön, egy fizetésképtelen tinik tömegére … ami természetesen a rendezvénysorozat végét is jelenti, hiszen ezt az új közönséget már nem nézik jó szemmel a klubok. (pedig van olyan is, hogy maga a klub a kiváltó ok.)

Tehát a tinik beengedése a kluboknak, és a szervezőknek sem érdeke.

Itt jönnek képbe az írott és íratlan szabályok, amiért a klubok és a szervezők is idősebb közönséget céloznak, mert mindenkinek érdeke, a fennmaradás és fejlődés, hogy egyre jobb klubok, és minőségi klubestek lehessenek.

Sajnos van egy harmadik szemszög is a szervezőkön és üzemeltetőkön kívül, ez pedig a dealereké. Nekik nem az számít, hogy milyen a hely és a közönség, ők minden emberre potenciális vevőként tekintenek, sőt a felelőtlen tinik mindig jó táptalaj egy drogdealernek. Alapvetően olyan helyekre mennek, ahol tömeg van, de ha a tömeg tinikből áll, akkor az hatványozni tudja a jövedelmüket. Így az olyan klubok ahol a vezetőség nem fordít hangsúlyt a kor szerinti szűrésre (mint pl Almássy Hall, vagy Dürer Kert), a dealerek Mekkájának számítanak, ami szintén köztudott a zenei „szakmában" éppen ezért az értelmesebbek kerülik is ezeket a helyeket. Aki nem foglalkozik ezzel a kérdéssel (vagy netán érdeke is fűződik drogárúsításhoz), az tudatosan is szervez ilyen helyekre. A Noise Life vezetése nem tudom milyen viszonyban állt a drogokkal, ezt majd egy szakértő megmondja, de hogy a bulikban masszív kati szag terjengett mindenhol, azt megint sokan alá tudják támasztani.

Leegyszerűsítve: ha valahol beengedik a tiniket, az beindít egy olyan gépezetet, amit már nehéz megállítani, éppen ezért elindítani sem szabad.

Az utóbbi években kialakult egy rendszer, amiben a szervezők legjobb tudásuk szerint rendezték a bulikat, közben betartva az írott és íratlan szabályokat, tehát nem nyitottak olyan közönség felé, ami csak bajt hoz. Mindenki tudja – hiszen minden voltunk gyerekek – hogy a tinik (13-17 évesek) ki vannak éhezve a bulikra, viszont közben kiszámíthatatlanok is. Ez a korosztály kifejezetten felelőtlenül tud viselkedni akár magával, akár a környezetével szemben.

És akkor kanyarodjunk is vissza A Noise Life „sikeres" üzletpolitikájához.

Kecskés Tamás kimondottan a tiniket célozta, amit ráadásul sosem titkolt, a szórólapokon minden esetben kint volt a 16+-os beengedés, ami egyértelmű felkérés keringőre. (Más országban már önmagában ez is büntetendő lenne.) Egyszerűen csak minél nagyobb mennyiségű fiatalkorút akart megmozgatni, amire a tinik természetesen ugrottak, hiszen máshova nem nagyon mehettek.

A Dürer Kert laza szabályai megengedték neki, hogy több ezer főig dagassza a javarészt tinikből álló közönségét, ami végül a visszájára fordult. A NL kommunikációja szerint azért hagyták ott a Dürer Kertet, mert kinőtték azt. Nos, íme az igazi indok: a Dürer Kert már túlságosan rizikósnak találta a rendezvény kiszolgálását, a folyamatos balhékat, a 13-14 éves merev részeg gyerek veszélyes viselkedését, ezért a saját biztonsága érdekében kivonta magát a történetből és többé nem kívánt asszisztálni a Noise Life rendezvények ilyen jellegű működéséhez.

Kecskés ahelyett, hogy ezt intő jelnek tekintette volna (amit nagyon sokan említettek is neki szakmán kívül és belül egyaránt), folytatta a bulikat a jól bevált séma szerint, de szétszórva a város kisebb szórakozó helyein, még mindig karöltve a másik ugyanezen a mintán felállított csapattal, a Robotrockkal. Voltak jóhiszemű vezetőséggel megáldott klubok, mint pl az A38, vagy a Corvintető, akik megpróbáltak együttműködni, befogadni akár egy-egy rendezvényt, akár csak a DJ-ket, de egy pillanat után (az őket ért károk után, és felmérve a helyzetben rejlő veszélyforrásokat) kapásból kitiltották őket a szórakozóhelyről. Sok klub (mint pl. a Merlin) pedig esélyt sem adtak nekik, tudva azt, hogy ez mivel járhat.

A NL sikeressége inkább anyagi siker volt, mint szakmai siker. Nem tudok olyan fellépőt mondani, akinek ne lettek volna összetűzései, vagy kifizetési problémái Kecskés Tamással, ami megint csak azt támasztja alá, hogy semmibe vette a teljes szakmát és kizárólag a pénzszerzés lebegett a szeme előtt. Szóbeszédek alapján sokszor a saját barátait is átverte, bár ezt alátámasztani ők fogják tudni, ha akarják.

Az eleinte 30-40 kamu / kezdő / fetörekvő dj-vel futó bulik jó reklámnak bizonyultak, ahol szinte minden sarok és folyosó 1-1 „teremként" üzemelt, mellesleg megalázva ezzel sok fellépőt. Aztán láthatóan kezdett csökkenni a fellépők száma, mert senkit, vagy csak számára fontos embereket fizetett ki, amire sokan megorroltak. Ezzel a stratégiával, viszont átlendült a nehezén, összeszedett annyi pénzt, hogy már ki tudta fizetni a drágább neveket, pl. Palotait és Androt, illetve nem kevés pénzt nyomott az akkor még saját bábjaiként használt Robotrockba is, majd jöttek a külföldi fellépők is.

A West Balkán történetét szinte minden 20-30 év közötti bulizó ismeri, komoly múlttal rendelkező vállalkozás, ami sosem vonzotta a bajt. Mikor kitalálták, hogy a Nyugatinál felhúzzák az új WB-t, még nem sejtették, hogy túlvállalják magukat, illetve hogy a tervezettnél sokkal komolyabb tőkére van szükségük a klub teljes felépítéséhez, hangszigeteléséhez. Mindenki emlékszik az „építsük együtt" projectre, ami az anyagi fedezet kipótlásáról szólt. Sajnos ahelyett, hogy a város egyik legjobb klubja lehetett volna, végül a csőd szélére került.

Itt jött képbe Kecskés Tamás, akinek a rendezvényét már kizárták szinte minden szórakozóhelyről. Egyszerűen felkereste a méretében alkalmas, de köztudottan csőd szélén álló West Balkánt, hogy fogadja be a rendezvényét egy kellemes összegért, amire a WB vezetősége rossz anyagi helyzetében természetesen igent mondott, vállalva ezzel egy olyan rizikót, amit nem kellett volna. Ez mintapéldája a kihasználásnak, olyan, mint amikor egy éhező csövesnek pénzt adsz azért, hogy valami törvénytelent végeztess vele.

Szombat este:
A késelés pártiakat el kell keserítenem, mivel nem történt késelés, illetve felesleges a cigányüldözés. A kiszivárgott jegyzőkönyv szerint egy rendőrtiszti főiskolás srác miután barátnője rosszul lett, ki akarta menteni őt a levegőre. Mivel nem talált magának utat a zsúfoltságban, a jelvényét szorongatva elkiáltotta magát, hogy „késelés", azt remélve, hogy ezzel megnyílik előtte a tömeg és ki tudja vinni a barátnőjét. Sajnos a megrémült tömeg ettől elindult, maguk alá temetve a lépcső alján álló három lányt, akik miután több rétegben feküdtek rajtuk az emberek, a nagy nyomás alatt megfulladtak. Vélhetően ezért csúsztat a rendőrség a tömegpánik kirobbanásával kapcsolatban.

Meglehetősen rossz ötlet volt késelést kiáltani, de mielőtt a romák helyett most a rendőrök torkának ugranátok, azért nézzetek magatokba és gondoljatok bele, hogy ti mit tettetek volna ebben a helyzetben. Itt nem arról van szó, hogy ki hozta a rossz döntést, mert lehetett volna az egy gimnazista diák is. Nem kárt akart okozni, sőt, menteni akart valakit, csak épp nagyon rossz módszerrel.

Viszont nem fogy el a levegő és ájul el egy lány, ha ki van találva a beengedés, illetve, ha rosszul is lesz valaki, akkor kell, hogy legyen annyi hely, hogy ki lehessen őt vinni pánikkeltés nélkül is, ami amúgy nem lehetetlen a West Balkánban.

Vajon miért van az, hogy a zsúfoltság ellenére az ugyanitt megrendezett Kamionosok és Kurvák bulin nem történt ilyen tragédia? Pedig akkor kétszer ennyi ember volt bent órákon át. Egyszerűen azért, mert ott törődtek a szervezéssel, a beengedés ritmusával. Igen, ez a trükk, hullámokban szokás beengedni az embereket, nem egyszerre. Ezen múlt a 3 lány élete. Illetve volt még egy tényező: a Kamionosok és Kurvák bulin idősebb volt a közönség, akik sokkal türelmesebbek, és jobban reagálnak stressz helyzetben, mint a tinik. De miután a Party Zoo fotósa volt olyan rendes és megosztotta egy cikkben az infót, miszerint személyesen hallotta a Noise Life főszervezőjét (Kecskés), ahogy utasítja a beengedőket a non-stop gyorsított beengedésre, így már azt is tudjuk, hogy ki volt a felelős a beengedésért, függetlenül attól, hogy éppen ki szerződtette a biztonságiakat, ezért felesleges a papírokon lovagolni.

Mert ugye nem tudjuk pontosan, hogy ki szerződött a biztonságiakkal, mivel a Noise Life és a West Balkán egymásra mutogat, ráadásul mindketten szerződésre hivatkozva. Azt viszont több százan látták, hogy Facebookon a Kecskés azzal hirdette már a sokadik buliját, hogy saját biztonságiakat hoznak, nem az adott helyszín embereit használják, mert több helyen panasz volt már a kidobókra. Természetesen a kommentek, csak úgy, mint Kecskés Tamás saját profilja egy az egyben törlésre kerültek Facebookról, eltűntetve a bizonyítékokat.

Végeredményben a megalománia, a pénzéhes hozzáállás és a hozzáértés hiánya okozta a tragédiát, elhitetve a tinikkel, hogy ez nekik időszerű szórakozási forma, pedig nem az.
A West Balkán hibás volt abban, hogy engedély hiányában nyitott ki, de gyakorlatban már nem egyszer vizsgázott jól, bizonyítva ezzel, hogy elbír akár 4500 embert is problémamentesen. Tehát ne hagyjuk már, hogy az adminisztrációs vétségük miatt ők legyenek meghurcolva a Noise Life szervezője helyett, aki a tragédia valós felelőse. Nyilván elég energiát fordítanak az érdekeltek arra, hogy a West Balkánra terelődjön a felelősség, de ha józanésszel nézzük, akkor ott van a szemünk előtt az összes bizonyíték.
Kecskés Tamás nem egészen egy éve elindított egy lavinát, ami végül – szó szerint – három lányt temetett be, és ölt meg. De hála a befolyásos szülői háttérnek, nem fogják börtönbe zárni.

Következmények:

A Noise Life jelenség senkinek sem kedvezett, sőt csak mindenkinek károkat okozott. Működése alatt felrúgott minden szabályt és gátlástalanul gázolt át mindenkin, illetve vert át mindenkit. És gondoljunk csak bele, hogy most mi fog történni. Átvizsgálják az összes klubot (és párat be is fognak zárni), mindenhol megpróbálják majd betartatni a megítélt maximális létszámot… méghozzá valószínűleg a tűzoltói engedélyben szereplőt.
Ugyanis egy helyszínnek két módon szokás meghatározni a befogadóképességét. Az egyik, hogy hány ember fér be fizikálisan (ésszerű határok között), a másik pedig a tűzoltósági, amely a menekülési lehetőségek szerint van meghatározva. Adott idő alatt hány ember tud kimenekülni a helyszínről az adott menekülési útvonalakon. Gondoljunk csak egy Corvintetőre, ahol elfér 1000 ember is gond nélkül, de ha a menekülési útvonalat nézzük, akkor kb.  400 ember lehetne bent, ugyanez a Merlinnel és még sorolhatnám. Egy Kecskés Tamás miatt milyen jól fog kinézni a szerdai Rewind félházzal, ugye?

A szervezők meg kénytelenek lesznek hanyagolni a több ezer eurós külföldi fellépőket, mivel a létszámstop miatt nem lesz rentábilis ilyen bulikat szervezni, illetve az eddig megszokotthoz képest csak többszörös jegyárral, ebbe beleértve a magyar fellépős bulikat is.

De a tinik szintén rosszul jártak, mert ez után fix, hogy személyit kérnek majd a klubok ajtajában, nem lehet majd kikönyörögni, hogy 17 évesen bemehessenek. Azok a klubok, akik eddig figyeltek a kor szerinti szűrésre, már nem külső alapján engednek majd be, hanem személyi alapján. Hiába néz ki valaki 16 évesen 22-nek, nem fog bejutni.
Aki még mindig Noise Life rajongó, az gondolkozzon el ezeken a dolgokon, mert egy olyan embert tartanak menőnek, aki semmi tiszteletet sem mutat a közönsége, vagy a szakma és a DJ-k iránt.

A Robotrock (mondanom sem kell szintén anyagiak miatt) már korábban összeveszett K. Tamással, így nagy szerencséjükre a tragédia előtt kiléptek a bábjátékból, de ez azon nem válzottat, hogy a közönségük java azonos, ugyanazokból a tinikből áll. Így a klubok érthető okokból valószínűleg őket sem fogják nyugodt szívvel (vagy épp sehogy) befogadni, tehát nekik is meg lesz még a böjtje a történteknek.

Mindent összevetve:

Szakmai körökben mindenki tudta, hogy valami előbb utóbb történni fog, sőt sokan jelezték is, hogy ez így nem jó, de senki sem sejtette, hogy emberek életébe is fog kerülni Kecskés Tamás eszetlen törtetése. A brigád és pártfogoltjai működésük alatt több klubot leamortizáltak, DJ-ként az „én mindent megtehetek" hozzáállásukkal több klub berendezését is tönkretették, ami végül oda vezetett, hogy nemkívánatosak lettek, csak erről a közönség nem tudott semmit. A West Balkán anyagi helyzete miatt kénytelennek érezte az együttműködést, ami ahelyett, hogy segített volna rajtuk, talán végérvényesen is a vesztüket okozta.

A legszebb a történetben, hogy ezek után a normális szervezőcsapatokon és klubokon fog csattanni az ostor, mivel szét lesznek kapva a tragédia miatt. Kíváncsian várja mindenki, hogy a Kecskés mellett elköteleződött DJ-k most mit fognak lépni. Ha továbbra is csak a pénz érdekli őket, akkor a jövőben is asszisztálni fognak a parti kultúra szétbombázásához, de talán észhez térnek és nem járatják le magukat mégjobban…

Kecskés Tamás pedig szabadlábra kerül, mert apunak jók a kapcsolatai, és a szemét módon összeszedett pénzből gerinctelenül csinálja tovább amit eddig. Kérdés, hogy lesz e klub, ami engedi neki az ámokfutást? Lesz e fellépő, aki adja a nevét olyan bulihoz, amiben ott van a Kecskés? És persze kérdés, hogy a tiniknek felnyílik e a szeme, de erre van a legkevesebb esély.

A Shinobi Blog írója jól fogalmazott az üggyel kapcsolatban, csak idézni tudom: „Amíg a hippiknek az altamonti tragédia jelentette a szubkultúra végét, addig az egyre erősödő hazai elektronikus zenei életnek lehet a West Balkan lesz az utolsó tánca. Valami kibaszottul véget ért."

Gratulálok Kecskés Tamás, évek munkáját tetted tönkre alig egy év alatt. Ahelyett, hogy haladnánk a nyugat felé, megöltél három embert és visszarántottál mindenkit a balkánba.

(A cikket egy rendezvényszervező írta.)

Az eredeti megjelent:

http://vastagbor.blog.hu/2011/01/21/hattere_es_a_tortentek_kovetkezmenye#more2601792

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük