A Magyar újságírók Országos Szövetsége Életmód Szakosztálya is meghívást kapott egy belvárosi gasztro – túrára, amelynek célja a Table Free asztalfoglalási rendszer bemutatása volt.

 

A Magyar újságírók Országos Szövetsége Életmód Szakosztálya is meghívást kapott egy belvárosi gasztro – túrára, amelynek célja a Table Free asztalfoglalási rendszer bemutatása volt.

 

Alex már megérteti magát magyarul, ami elsősorban magyar feleségének köszönhető, de a munkájához is fontos számára. Az Amerikában és Belgiumban sikeresen működő étteremválasztási- és foglalási rendszert – egy kicsit módosítva – nálunk is meghonosító belga – flamand Alex Van Damme működésük pár hónapja után már sikerekről számolt be. Budapesten közel száznegyven étterem található meg a www.tablefree.hu honlapon, ahonnan elindulva a legegyszerűbb módon választhatjuk ki a számunkra legkedvezőbb éttermet, akár konyhája, akár az árai, vagy éppen földrajzi elhelyezkedése alapján. A kiválasztás után már intézhetjük is az asztalfoglalást, megadhatunk minden, elvárásunknak megfelelő paramétert. A Table Free öt nyelven mutatja be az éttermeket és kínálatukat, így a külföldiek sem maradnak ki ebből a lehetőségből. Elegendő megjelölniük mondjuk a „magyar konyha", vagy éppen a „kerthelyiség" opciót, és már akár térképen is láthatják, hogy számunkra melyik étterem érhető el könnyedén.

 

A Table Free belvárosi gasztro – túrára invitálta az újságírókat három olyan vendéglátóhelyre, amelyek közül kettő a közelmúltban nyílt meg, de a látottak, hallottak alapján valószínűleg komoly sikerek elé néznek, amihez a Table Free segítségét is igénybe veszik. A Chef Caféban tartott sajtótájékoztatón hangzott el munkájuk lényege: „A Table Free az éttermeknek azt a lehetőséget nyújtja, hogy új vendégeket érjenek el, a vendégeknek pedig azt, hogy új éttermeket fedezzenek fel. "A rendszerbe való belépésnek nincs különösebb kritériuma, a legegyszerűbbtől az „elit" kategóriába tartozó éttermek is regisztráltathatják magukat egy igen méltányosnak mondható, havi hétezer forintos díjért. Gondoltak arra is, hogy amennyiben egy étterem méltatlanná válik a szervezetben való részvételre, akkor törlik a tagságát.

A Table Free a vidéki terjeszkedést is megkezdte, a következő lépés a Balaton meghódítása lesz. Nem fognak kimaradni a nagyobb városok sem, sőt a tervek között szerepelnek határon túli éttermek is.

Gasztro – túránkat Alex ötletesen állította össze: az előételt és a levest a Chef Caféban, a főfogást a Marriott Peppers Mediterranean Grilljében, a desszertet pedig a Belváros új „ékszerdobozában", a Szamos Gourmet Házban szervírozták. Mindhárom meglátogatott hely megtalálható a Table Free honlapján.

 

A Chef Caféban (is) a társaság az étlapot böngészte, de Laczkó-Bérdi Ildikó sales & marketig tanácsadó rögtön figyelmeztetett mindenkit: az étlap csak támpontot ad a választáshoz, minden egyes fogást „kötelező" megbeszélni a főszakáccsal vagy a felszolgálóval. Igyekeznek a lehető legtöbb magyar alapanyagot felhasználni, az egyik legfőbb beszerzési forrásuk az Őrség, ahonnan például egészen kiváló kecskesajt és kecskehús érkezik. A sütőtök krémlevesnél is bizonyára fontos az alapanyag minősége, de itt inkább Laczkó séf úr keze nyomát véltük felfedezni.

Azt gondolná az átlagember, hogy a Marriott a tehetősebb külföldiek budapesti tartózkodásának helyszíne, de a Peppers Mediterranean Grill felé a lobby előtt elhaladva kiderül, hogy egy átlagos magyar politikus is otthonosan üldögél ebben a környezetben. Az étterem a gyakorló budapestieket is elbűvöli a megunhatatlan budai panorámával. Palotás Lajos étteremvezető meggyőzően mondta, és az étlap árai is ezt bizonyítják: az emlegetett átlagember időnként megengedhet magának egy-egy ebédet e falak között. Közönségük, a szállóvendégeken kívül, a Belvárosban dolgozó üzletemberekből áll össze, de ha kinyitják a teraszt és elkezdenek sütni a szabadtéri grillkonyhában, pillanatok alatt rengeteg „alkalmi" vendégük lesz. Tamás József, aki  kéményseprőkre hajazó fekete formaruhában vezeti a látványkonyhát, a Chef Café séfjéhez hasonlóan, esküszik a kiváló magyar alapanyagokra. Náluk folyamatosan és nagy mennyiségben van szükség mindenfélére, a kellő mennyiséget viszont nem mindig tudja produkálni a magyar piac, ezért szükségük van osztrák beszerzési forrásokra is.

 

Sétánk harmadik állomása a desszert, nem is akárhol. Az évekig tartó és lassan befejeződő  felújítás után, az egykori második számú tőzsdepalota ismét éledezik a Vörösmarty tér és a Váci utca sarkán, ahova elsőként a Szamos Gourmet Ház költözött be, és rögtön magasra tette a lécet. Az üzlet kialakítása, a tervezett teraszok és persze a már ismert minőség gondtalan jövőt sejtet számukra. És egy kuriózum: a vendégek, egy üvegfalon át, figyelemmel kísérhetik a csokoládé- és desszertgyártást, aminek fogásait négyfős csoportokban bárki elsajátíthatja. Aki viszont ugyanezt otthon akarja megtenni, beszerezheti az alapanyagokat is, de Kovács Péter üzletvezető nyomatékosan felhívja a figyelmet arra, hogy senki ne feledkezzen meg a csokoládé megfelelő hőfokra való hűtésére szolgáló márványlap beszerzéséről, amit legegyszerűbben egy sírkövesnél lehet megtenni.

 

A vendéglátás ismét ébredezik a Belvárosban, már csak a Belvárost kellene felébreszteni.

-Szabady-

A Fővám tértől a Vörösmarty térig

Aki ritkán jár a Belvárosban, talán csak annak tűnik fel a rengeteg bezárt üzlet, és a kevés arra járó. A Fővám tér és a Belgrád rakpart sarkán találkoztunk az első elhagyott üzlethelyiséggel, de a Március 15. térig volt még vagy tíz. Ehhez a körhöz tartozik az egykor szebb (?) napokat látott volt kisgazda székház, amely lezárva, betörött ablakokkal áll Budapest egyik legszebb helyén. A gyér gyalogosforgalmat és az ott kiszélesedő járdát ötletesen használják ki a köztisztaságiak: vagy húsz kukát és egy csomó, az utcaseprésnél használatos kis kézikocsit tárolnak ott összeláncolva.  A Március 15. tér sarkán, a Mátyás Pince tőszomszédságában, két szinten koszos ablakok takarják az üres irodahelyiségeket, alattuk már vakolat sincs, ezt a képet látják először az oda beálló turistabuszokkal érkezők. A Százéves Étterem végre működik, de a tér felöli főfalon, a lakások szintjén, jókora felületen hiányzik a vakolat. A Kígyó utcát inkább kerüljük el! Ócska, töredezett aszfalt és „díszburkolat", bezárt üzletek, a Párizsi Udvarnál, a lehúzott rács előtt őrök várják az arra tévedőt. Az őrök ugyan beengednek, de minek? Élettelen, lepusztult az egész. A Váci utcában, az egykori népművészeti bolt, majd kaszinó bepapirosozott ablakán a felirat: Kiadó! Hasonló a helyzet a volt Csók Galériával, a Salamander viszont csak most készül bezárni. 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük