Államcsíny

Húsz évvel ezelőtt, 1996 októberében nyolc fegyveres olasz állampolgár berontott a Szent Márk térre, felmásztak a harangtorony tetejére, elkergették a turistákat, kitűzték lobogójukat és kikiáltották a Velencei Köztársaságot. A miniállam valóban létezett a XVIII. században, de aztán megszűnt. Jogutód nélkül. Úgy is mondhatnánk, csődbe ment, osztrák fennhatóság alá került.

Húsz évvel ezelőtt, 1996 októberében nyolc fegyveres olasz állampolgár berontott a Szent Márk térre, felmásztak a harangtorony tetejére, elkergették a turistákat, kitűzték lobogójukat és kikiáltották a Velencei Köztársaságot. A miniállam valóban létezett a XVIII. században, de aztán megszűnt. Jogutód nélkül. Úgy is mondhatnánk, csődbe ment, osztrák fennhatóság alá került.

   Az olasz csendőrség háromszáz fős kommandója három irányból indult támadásra a veszélyesnek minősített szeparatista akció felszámolásához. Hiába közölte az egyik toronyfoglaló, hogy ő a külügyminiszter és tárgyalni akar, a csendőrparancsnok ügyet sem vetett rá. A regiment visszafoglalta a száz méter magas harangtornyot, elkobozta a fegyvereket és helyreállította a békét. Néhány kisebb sebesülést leszámítva véráldozat nélkül.

   A lázadók teljes függetlenségre vágyó csapata súlyos hibákat követett el. Elfelejtettek hivatkozni arra, hogy Velence már kilencszáz évvel ezelőtt a Német-római Birodalom idején is önálló jogokkal rendelkezett, de a gaz Napóleon eltiporta őket. Ha ezt deklarálják, talán a velencei nép is csatlakozott volna hozzájuk.

   Továbbá ki kellett volna választaniuk egy bűnbakot, kisebb városbéli csoportocskát, akikről el lehet mondani, hogy gazdagok, lenézik a szegényebb velenceieket, paráznák. Nélkülük úgy élhetnénk, mint Garibaldi Montevideóban. Ne feledjük, Velencének háromszázezer lakosa van, bőven lehetne belőlük szimpatizánsokat, sőt harcostársakat  toborozni.

   A zászlót pedig nem a Campanilére kellett volna feltűzni. Ugyan ki tudna ilyen zászló mögé felsorakozni? A Szent Márk tér kellős közepén kell zászlót bontani, ott hirdetni , hangszóróval mozgósítani.

   A forradalmárok vagy szakadárok nem választottak jelmondatot.  „Elszakadunk az anyaországtól!", vagy „Függetlenséget követelünk!", ez már kevés. „Szent háborút!" kell hirdetni. „Aki velencei velünk tart!", „Isten velünk, ki ellenünk?", „Maradhat ez így? Nem! Nem! Soha!" Végül is a részt vevők felfüggesztett börtönbüntetéssel megúszták az államcsínyt.

   Egy szó, mint száz, nem gondoltam volna húsz évvel ezelőtt, hogy ilyesmi megtörténhet Olaszországban, az Európai Unióban, amelynek akkor még nem voltunk tagja.

Láng Róbert