Az 1926-os születésű Peter Shaffer, immár Sir Peter Levin Shaffer angol drámaíró összesen 19 színmű szerzője. A legnevezetesebbek közülük a Black Comedy (1965), az Equus (1973) és az 1979-ben készült, Mozart életéről szóló Amadeus. A korábbiakat a magyar színházi közönség is élvezhette, majd Miloš Forman filmje, az Amadeus hihetetlen siker volt a mozikban, 1984-ben meg is kapta az Oscar-díjat. Puskin Mozart és Salieri című 1830-ban megjelent írása lehetett az egyik alap Shaffer filozofikus, humoros forgatókönyvéhez, bár a kivételes zenei zseniről azóta hatalmas irodalom áll rendelkezésre.

Az 1926-os születésű Peter Shaffer, immár Sir Peter Levin Shaffer angol drámaíró összesen 19 színmű szerzője. A legnevezetesebbek közülük a Black Comedy (1965), az Equus (1973) és az 1979-ben készült, Mozart életéről szóló Amadeus. A korábbiakat a magyar színházi közönség is élvezhette, majd Miloš Forman filmje, az Amadeus hihetetlen siker volt a mozikban, 1984-ben meg is kapta az Oscar-díjat. Puskin Mozart és Salieri című 1830-ban megjelent írása lehetett az egyik alap Shaffer filozofikus, humoros forgatókönyvéhez, bár a kivételes zenei zseniről azóta hatalmas irodalom áll rendelkezésre.

   Magam is lefordítottam az egyik nagyszerű, humoros illusztrációkkal teli életrajzot a legújabb Mozart-kutatások alapján, Stefan Siegert könyvét Mozart, a mágikus muzsikus címen (2003. Képzőművészeti Kiadó). Így módomban áll, illetve kénytelen is vagyok összevetni a Shaffer-drámát az irodalmi művel.

 

Szikszai Rémusz színész-rendező Zöldi Gergellyel újrafordíttatta Peter Shaffer művét az Orlai Produkció számára, amit most a Belvárosi Színházban mutattak be. Remélhetőleg még rengeteg előadást megér a kiválóan előállított darab – a rendkívüli színészi alakítások miatt is. A két főszerepet, Salierit Kulka János, Mozartot Keresztes Tamás játssza. Leopold Mozart, az apa Fodor Tamás, Weber asszony (az anyós) Egri Márta, Constanze Lovas Rozi, a szűkszavú II. József Kaszás Gergő, Katharina Cavalieri Murányi Márta énekesnő, a bécsi opera intendánsa szerepében pedig Tamási Zoltán alakítása elsőrangú.

 

Az Orlai Produkcióknál megszoktuk, hogy sajátos, a filmtől eltérő rendezői elképzelés szerint játszódik a darab, itt azonban kihagyhatatlan jelenet Weber asszony veszekedése Mozarttal, amiből az Éj királynőjének áriája keletkezhetett – nagyszerű dramaturgiai ötlet Shaffertől. A filmhez képest Szikszai más, egyéni manírokkal dolgozik, hagyja, hogy a színészek a saját temperamentumuk szerint alkossák meg a filmtől eltérő figurákat.

 

A színdarab cselekménye II. József császár udvari főmuzsikusának, az olasz Antonio Salierinek féltékenységére épül. A kezdő jelenetben Salieri (Kulka János) az őrültek házában bevallja, hogy ő ölte meg a fiatal Mozartot, aki 35 éves születésnapja előtt meghalt. Salieri tépelődésében középszerűnek tartotta a saját tehetségét, habár meglehetősen jó zeneszerző volt. A valóságban az ifjú és elhízott Mozart húsmérgezésben, gennyes sebekkel a testén hunyt el, miközben az örökké állapotos felesége, Constanze Badenben üdült. A két zenész egyébként nem sokat törődött egymással – innen legenda az egész történet.

 

Mozart felbukkanása az udvarban már ötévesen történt. Mária Terézia ölébe vette a kis muzsikust. Azután apjával útra kelt a nagyvilágban. Bécs után bemutatkozott Rómában, Németország városaiban, Párizsban stb. A darab Mozart Salzburgba és Bécsbe visszatértével, II. József uralkodása idején folytatódik, amikor már Salieri az udvarhoz került. A botfülű császár zenei ízlését Salieri határozta meg. Mozart sikereit igyekezett kicsinyíteni, de mivel tehetségének kibontakozását gátolni nem tudta – legalább anyagi téren igyekezett kárt okozni neki. A neveletlen, pimasz modorú ifjú zseni nem is érhetett el korában nagy sikert előkelő körökben az életmódjával sem. Ez persze Salieri „malmára hajtotta a vizet". Nyilván féltékeny lehetett az ifjú elképesztő zenei tehetségére, csak nem annyira, ahogyan a darab beállítja. Mozartnak soha esze ágában sem volt megalázkodni az udvar előtt, hiszen tisztában volt a saját isteni adottságaival. Még becsvágyó apjára sem hallgatott.

 

Salieri elmegyógyintézeti töprengései írják tovább a színdarabot. Beethoventől, a tanítványától tudjuk, hogy a bolondok házában fejezte be az életét, de nem öngyilkossággal. Egész életét kudarcnak érezte egy óriás árnyékában, holott az udvarnál őt tartották elfogadhatóbbnak. A nézőnek úgy tűnhet, Keresztes Tamás túljátssza a szerepét, meglehetősen szabad szájú Mozartot alakít, pedig valójában ilyen volt: nyeglén fittyet hányt minden erkölcsi normára – főleg a feljebbvalóival szemben. Könnyelmű életmódot folytatott, szeretett enni, inni, biliárdozni, ruhákra nagy pénzeket pazarolni. Zabolázhatatlan és idegesítő lény lehetett. Éjjel-nappal dolgozott, napok-hetek alatt egész operák, szimfóniák, áriák sorai születtek meg a fejében. A legnagyobbak ma is a világ minden operaházának állandó repertoárdarabjai: Szöktetés a szerájból, Figaró házassága, Don Giovanni, Varázsfuvola. Utolsó művét, a titokzatos álarcos megrendelésére elkezdett Requiemet elhatalmasodó betegsége, szörnyű kínjai miatt 1791 decemberében már nem tudta befejezni. A darabban Salieri segít lejegyezni a kottáját, a valóságban nem volt jelen a halálos ágyánál, de a temetésén ő jelent meg egyedül. II. József rendeletére a járványveszély miatt a halottakat az ideiglenes koporsóból egy meszesgödörbe borították, és a templomfalon kívül többedmagukkal együtt földelték el. Ezért Mozart csontjait soha sem találták meg.

 

Kulka János óriási színész lévén, minden mozdulata a mondanivalót szolgálja. Keresztes Tamás mozgása mindig zenét idéz, kiválóan szteppel, táncol, rohan, ugrik – illően egy soha fel nem nőtt kamaszhoz (hiszen elvették a gyerekkorát). Lovas Rozi a játékban méltó párja. Kulka mezítláb, egy szál ingben-gatyában, Keresztes Tamás elegáns ruhákban, bár kissé borzas parókában játssza végig a szerepét. A többiek ruhái inkább jelképesek, de szellemesen megoldottak – Kiss Julcsi tervezői munkája alapján. Wagner Puskás Péter a zenéket a legjobb időben és helyen illesztette a szöveghez. Meglepetés volt az énekesnőt alakító, Murányi Márta fellépése, bár a hangja nem mindig „állt a helyzet magaslatán". A díszlet Varga Járó Ilona ötletességét dicséri: tükrökből álló, rögtön más funkcióvá hajtogatható, akárcsak az ágyból hullaházi asztallá vagy fotellé alakítható ülő- és fekvő alkalmatosság, az alkalmi színpad emelvénye. Kisméretű színpadon a legtökéletesebb megoldás született megint a legalkalmasabb szereplőkkel!

 

A színdarab vélhetően nagy siker lesz a pesti közönség számára is!

 

DOBI ILDIKÓ 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük