Amikor a vicclap is aljas célokat szolgált

A háború után a kommunisták és az egyház között az ideológiai harc egyenlőtlen feltételekkel zajlott, természetesen az utóbbi rovására. Gyöngyösön azonban porszem került a gépezetbe. Egy ferences a fiatalság körében olyan népszerű volt, hogy egymagában is gátját képezte a kommunista ifjúsági szervezet megerősödésének. Ezért koholt vádak alapján perbe fogták, agyonkínozták, a szovjet hadbíróság halálra ítélte és 1946. december 10-én, vagyis hatvanöt éve Sopronkőhidán kivégezték.

A háború után a kommunisták és az egyház között az ideológiai harc egyenlőtlen feltételekkel zajlott, természetesen az utóbbi rovására. Gyöngyösön azonban porszem került a gépezetbe. Egy ferences a fiatalság körében olyan népszerű volt, hogy egymagában is gátját képezte a kommunista ifjúsági szervezet megerősödésének. Ezért koholt vádak alapján perbe fogták, agyonkínozták, a szovjet hadbíróság halálra ítélte és 1946. december 10-én, vagyis hatvanöt éve Sopronkőhidán kivégezték.

Kiss Szaléz letartóztatása és pere nem titokban történt, hanem a legnagyobb nyilvánosság bevonásával. Jól mutatja ezt, hogy törékeny alakja a letartóztatást követően két héttel a Ludas Matyi címoldalára került. A ferences szerzetes a vicclap megjelenésekor már félholt volt. Egyik kihallgatása után a pribékek ölben vitték a cellájába és hajították a priccsre, mert már lábra sem tudott állni.

A karikatúrán Kiss Szaléz „Szent Péter esernyőjébe" kapaszkodva dacol a viharral, ami nyilván a viharos sebességgel hódító marxista eszméket jelképezi. Az is látszik, hogy kordáját az imperialisták rángatják. Az igazság elől Szalézhoz menekülnek puskát, tőrt, gránátot, bombát, mindent elhajigálva a kulákok, az osztályidegenek és a megtévesztett fiatalok, hogy a csuhája alatt elrejtőzzenek. De nincs menedék. Az ideológia éber őrei felderítenek minden gaztettet, legyen az árurejtegetés vagy szovjet katonák elleni gyilkosságokat szervező államellenes összeesküvés. Ez a rajz, a gyilkos humor üzenete.

Szaléz 1904-ben született Szegeden, tízgyermekes iparos család ötödik gyermekeként. 1920-ban lépett be a ferences rendbe. 1926-ben tett örök fogadalmat és 1928-ban szentelték pappá. Utána Pécsen kollégiumi magiszter, prefektus, lelkigyakorlat vezető és hamarosan népszerű hitszónok. 1934-től Jászberényben a rendi teológusok filozófiatanára, népszónok, és rangos katolikus folyóiratokban publikál.

Szociális kérdésekben tanúsított radikális álláspontja miatt azonban a jászberényi előkelőségek kérésére a rend vezetése eltávolítja a Jászságból. Salgótarjánba, majd 1937-ben Amerikába küldik. Bár igazságtalannak tartja és száműzetésként éli meg új feladatkörét, amerikai magyar lelkipásztorként, az ottani magyar katolikus hetilap szerkesztőjeként, rendszeres szerzőjeként hatalmas és eredményes munkát végez.

Nagyon boldog, mikor 1942-ben, a háború eszkalálódása előtti utolsó pillanatban hazatérhet. Az akkor alakuló debreceni ferences rendház vezetőjeként folytatja lelkipásztori és szerkesztői tevékenységét. Nagy szerepe volt abban, hogy a kálvinista Rómában elfogadták a ferenceseket.

1944-től Gyöngyösön a ferences kispapok elöljárója és tanára. 1945-ben megszervezte a Keresztény Demokratikus Ifjúsági Munkaközösséget, amely Gyöngyös fiatalságát fogta egybe. E szervezetben kommunista konkurenciát láttak, ezért Szaléz atyát 1946. április 28-án letartóztatták. Azzal vádolták, hogy fegyveres összeesküvést szervezett és egy orosz katona meggyilkolásának is értelmi szerzője volt. A bírósági jegyzőkönyv szerint Szaléz atya megígérte, hogy feloldozza a diákokat, ha elkövetik a gyilkosságot, illetve vallatóinak beszámolt arról is, mit gyóntak neki vádlott társai, vagyis elárulta a gyónási titkot. A per jogi vizsgálata azonban bebizonyította, hogy a vallomás hamisítvány. Társai közül, akik kiszabadultak a fogságból, elmondták, hogy papjukat felismerhetetlenségig verték, de ő a gyónási titkot nem árulta el, a szembesítéskor pedig kijelentette, a jegyzőkönyvet a kínzásoktól legyengülve, nem jószántából írta alá, abból semmi sem igaz. A tárgyalást magyarul nem tudó szovjet katonák, megfelelő tolmács hiányában vezették le. P. Kiss Szalézt a szovjet hadbíróság ítélete alapján 1946. december 10-én végezték ki Sopronkőhidán. Nyughelye máig ismeretlen.

Halála óta a gyónási titok vértanújaként tisztelik rendtársai. Kivégzésének évfordulóján, december 11-én a Magyarok Nagyasszony Ferences Rendtartomány tagjai szentmisét mutatnak be a sopronkőhidai börtönben és emléktáblát helyeznek el az épületen.

Kiss Szaléz egyike a hét ferences vértanúnak, akik 1944 és 1954 között a kommunisták hit elleni gyűlöletének estek áldozatul. Boldoggá avatási eljárásuk egyházmegyei szakasza november 27-én kezdődött.

Szerdahelyi Csongor, Ferences Sajtóközpont