ANTIK VARRÓGÉPEK A LEGEK BIRODALMÁBÓL -- Tóth György Gyűjteményéből

Az Albertfalvi Közösségi Házban (1116. Gyékényes u. 45-47.) csupán 2016. június 30-ig tekinthető meg hétköznaponként Tóth György híres varrógépgyűjteményének néhány darabja. Sajnálatos, hogy ezt a különleges kollekciót egyik múzeumunk sem óhajtja örökbe fogadni, pedig ott volna a helye! A varrógép a világon az első tömeggyártott cikk volt.

Biztosan mindenki emlékszik a nagymama értékes varrógépére, amely többnyire Singer márkájú volt, és alatta el lehetett bújni. Féltett kincsnek számított, hiszen a varrással akkoriban sok pénzt lehetett megspórolni. A gép maga elég drága lévén, a gyerekek nem nyúlhattak hozzá.

A varrógép történetét Tóth György gyűjtő foglalta össze. „Elias Howe 1846-ban szabadalmaztatta a huroköltéssel működő, kézi hajtású varrógépét, 1851-ben több amerikai gyártó engedély nélküli gyártásba kezdett. Bár Singert is elmarasztalták a perben, Howe rehabilitációja mégsem történt meg, hiszen Singert ma is a varrógéppel azonosítják. Singer a maga korában is a legelső multinak számított…nem létezik ma olyan marketing módszer, melyet ne alkalmaztak volna… Száz éve 13 nagy gyáruk volt világszerte…[csupán] a skót Kilbowie-ben 16 ezer munkás dolgozott."

„1866-ig Amerikában és a világon a vezető a Wheeler&Wilson cég volt…" évente több mint 50 ezer darabbal. „A 19. század utolsó harmadában a tömeges varrógépgyártás beindult Európában is…", angol, francia és német cégek versengtek egymással. „A német Pfaff 1870-ben még évi 800 darabot gyártott, ez a századfordulóra évi 41 ezer lett. Az Opel pedig ugyanebben a két évben ötezerről 30 ezerre növelte gyártását. A 19. században csak Németországban több száz varrógépgyárat alapítottak." A varrógépgyártásból később újabb divatprofilok alakultak ki, mint a kerékpár és az automobil. „A nagy autógyárak (pl. Peugeot, Opel) egy része varrógépgyártóként indult."

LEGek: Tóth György, az amerikai és a német gyűjtők szövetségének is tagja, elmondja, hogy vita van az első varrógép gyártási idejét illetően, de valószínűleg 1851-ben kezdhették az első felnőtt háztartási varrógépet összeszerelni. Az első működő játékvarrógép „1864-ben lépett színre Laurent-Marie-Renée Pean szabadalma alapján". A kiállításon bemutatkoznak a miniatűr csodák: a legkisebbtől és a legrégebbiektől a legkülönösebbekig. A legtávolabbról származó, kézi hajtású gép a Little Wanzer 1892-ből, Kanadából való. A legegzotikusabbat egyetlen fából faragták ki. A legfurcsább a Goodbody, mert nemcsak varrt, hanem vágott is. Az úti varrógépeket zsebgépnek nevezték, bár elég méretes zsebre lett volna szükség hozzájuk. Az itt szereplő legrégebbi a német Clemens Müller gyár terméke 1860-ból. A legerősebb a Junker&Ruh cégé, amivel akár 1 cm vastag bőrt is át lehet varrni. 1888-ban az bécsi Iparosok Báljára készült a Tabitha gyár kicsinyített varrógépe, amelyet a táncrendhez ajándékoztak a lányoknak. A legirodalmibb varrógép a Shakespear volt (így, e betű nélkül!). A legdrágább (ma) az 1864-es Lakner márkájú, kézzel festett darab, a legolcsóbb pedig a fillérekért kapható szovjet gyerekvarrógép volt. A marketingben legjobb C. O. Ohm nevű pesti kereskedő lehetett, aki írásba adta, hogy a konkurens hajós varrógépek ártalmasak az egészségre: „Ezt Pesten az orvosi tekintélyek legnagyobb része, p.o. a megboldogult tanár Dr. Balassa úr, Dr. Kovács udvari tanácsos úr, Dr. Korányi tanár, Dr. Krick, Dr. Markusovszky, Dr. Oswald kat. főorvos, Dr. Komora ezredorvos és sok más tudományos szaktekintélyek elismerték s nejeik használatára csakis az ártalmatlan Wheeler és Wilson-gépeket szerezték meg". A legszebb art-deco gép 1915-ből való, gyöngyház berakású, aranyozott festéssel ellátott gyönyörűség, akár dísztárgy lehetne. Legyőzhetetlen terméknek számított a Monitor márkájú varrógép, amelyet a USS Monitor nevű csatahajó ihletett 1862-ben, J. Ericsson hajómérnök tervezőtől. Az eredeti hadihajóból „csak a lapos fedélzet látszott ki a víz alól, melyre forgatható ágyútorony került. Egy ilyen, de magyar Monitor látható egyébként a Parlamentünk előtt a Dunán…" A korabeli hadihajó valóban legyőzte a nagyobb, lomhább hajókat. A vaskos varrógép hasonlít a csatahajóhoz. Az elegáns Christie's árverésein vagyonokért cserél gazdát. Mi azonban itt látjuk a kiállításon. A legkülönösebb történetű darab 1978-ban került elő a kelet-németországi Karl-Marx-Stadtban (Chemnitz). Megtalálója Budapestre csempészte, csakhogy apró darabokban, egy Zsuguli csomagtartójában. A leghalkabb, továbbra is kézi meghajtású varrógépet 1870-ben állította elő a Willcox&Gibbs cég.

A rendkívül érdekes kiállítás falain metszetek sorakoznak Diderot enciklopédiájából (1751-77), ezeken látjuk a korabeli szabókat és varrónőket. Bemutatnak egy Monaszterly és Kuzmik divatkreációt, amely a az 1878-as Hölgyek Lapjában jelent meg. A ruha rekonstrukció, de a próbababa az 1880-as bécsi Alois Reismann gyártmánya. A hely szűkössége ellenére elhelyeztek a kiállítótérben egy öntöttvas állványon lévő varrógépet is 1870-ből.

A háztartási varrógép akkor vált „a korabeli enteriőr" részévé. A tárlókban apró gépmásolatok és varráshoz szükséges egyéb kellékek láthatók. Ötvös-remek például az elefánt- vagy a szék alakú tűpárna, díszes olló, festett gyűszű, varrógéptűk eredeti csomagolásban.

Az ipartörténet soha nem látott, különös vonatkozása – egyelőre – csak az Albertfalvi Közösségi Házban tekinthető meg, az is rövid ideig. Sietnünk kell meglátogatni! És reménykedni, hogy valamelyik műszaki múzeumban mindenki megcsodálhatja az egész gyűjteményt.

DOBI ILDIKÓ