Apollón és Daphné, Lorenzo Bernini szobra a római Borghese GalériábanApollón és Daphné, Lorenzo Bernini szobra a római Borghese GalériábanIsmeretes, hogy Apollón nagyon fess, mondhatni isteni szép fiatalember volt az ókori Görögországban, egyetlen csaj sem tudott neki ellenállni.

Apollón és Daphné, Lorenzo Bernini szobra a római Borghese GalériábanApollón és Daphné, Lorenzo Bernini szobra a római Borghese GalériábanIsmeretes, hogy Apollón nagyon fess, mondhatni isteni szép fiatalember volt az ókori Görögországban, egyetlen csaj sem tudott neki ellenállni.

Ám egyik kiszemeltje az igencsak szemrevaló, nemesi származású nimfa volt, Ladónnak, a folyók istenének leánykája. Aki  húzódozott, mint manapság egy magas rangú köztisztviselő, ha lemondásra szólítják fel. Visszatérve a történetre, a tartózkodóan viselkedő hajadon csak fokozta Apollón szerelmi vágyát. Szégyen ide, szégyen oda, üldözni kezdte Daphnét, akkoriban úgy látszik nem büntették a zaklatást, az erőszakba torkolló szerelmi cselekményeket. Amikor aztán az üldözés végén utolérte a lányt, az aktusra majdnem sor került. De a félénk Daphné, némi isteni segédlettel azon nyomban babérfává változott és Apollón hoppon maradt, hogy finoman fejezzem ki magam.

   Unortodox történészek legújabb kutatásai szerint a dolog másként történt és másként végződött. Apollón és Daphné igazi szerelmesek voltak, ámde nem estek mindjárt egymásnak, mint manapság dívik. Bizony ám, megvárták a polgári és az egyházi esküvőt türelemmel. Héra, a házasság istennője adta össze a fiatalokat. A nászéjszakán háromszor lettek egymáséi. Apollón ezt úgy értékelte, hogy megadta a módját és elismerést érdemel, mert csak kettőt tervezett. Daphné viszont kissé csalódott volt. Azt várta volna, hogy férje jobban teljesít, mert rózsaszín leányszobájában öt szerelmi csatáról álmodozott, ha a nászéjszakájára gondolt.

   Így van ez manapság is. A kormányok azt kommunikálják, hogy dübörög a gazdaság, csökken a munkanélküliség, magasabbak a bérek, csökken a korrupció, jogállamban élünk, az ügyészség pártatlan és mindenki tiszteli a kisebbséghez tartozókat. Az ellenzék pedig úgy véli, lassul a gazdasági növekedés, növekszik a munkanélküliség, ha a közmunkásokkal nem számolunk, a bérek alacsonyak, növekszik a korrupció, a jogállam romokban, az ügyészség elfogult és minden problémára bűnbakot keresnek, a helyett hogy saját portájukon sepregetnének.

   Ebből is látszik, hogy ami egyeseknek sikertörténet, ugyanaz másoknak csúfos kudarc. Vagyis az igazságnak már Arisztotelész korában is annyi oldala volt, ahány felől nézték.

 

Láng Róbert

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük