Ki ne ismerné A Pál-utcai fiúk történetét? Pedig Molnár Ferenc igencsak régen, 1907-ben írta. Kisiskolás koromban az egyetlen kötelező irodalom, amelyet nem azért olvastuk rongyosra, mert kötelező. Tizenhét nyelvre fordították le. Öt film készült a történetből, két magyar, két olasz és egy amerikai rendezővel.

 

Ki ne ismerné A Pál-utcai fiúk történetét? Pedig Molnár Ferenc igencsak régen, 1907-ben írta. Kisiskolás koromban az egyetlen kötelező irodalom, amelyet nem azért olvastuk rongyosra, mert kötelező. Tizenhét nyelvre fordították le. Öt film készült a történetből, két magyar, két olasz és egy amerikai rendezővel.

 

   Öven évvel ezelőtt, 1965-ben kezdődött a Fővárosi Bíróságon a Nemecsek-per. A portás számozott belépő jegyeket osztott a már kora hajnalban hosszú sorban álló érdeklődőknek. Sokan voltak kíváncsiak Jezsek-Józsika Ferencre, aki éveken keresztül szédítette a gyerekeket, felnőtteket, intézményeket, jótékonysági szervezeteket. Mégpedig azzal, hogy róla mintázta meg Molnár Ferenc a Pál utcai fiuk hősét, Nemecseket.

 

   A szélhámos egy tényre építette fel tervét. Ugyanis az ifjúsági regény igaz történet, valódi szereplőkkel. Hihető históriákat mesélt Bokáról, Gerébről, Csónakosról, persze elsősorban saját magáról, Nemecsekről. Előadásokat tartott iskolákban, dedikálta a könyvet, látogatók százait fogadta, akik ajándékokkal, pénzzel halmozták el. A csaló öt éven keresztül űzte játékát, sőt, az egyik fővárosi kerületi tanács lakást utalt ki részére. Mert mégsem láthatta vendégül albérletben a külföldről is érkező hódolóit. Gazdag, sikeres ember lett.

 

   A tárgyaláson kiderült az igazság. Jezsek-Józsika Ferenc már csak koránál fogva sem lehetett Nemecsek. Akkor született, amikor a történet játszódott a grundon. Az igazi Pál utcai fiuk későbbi összejövetelein soha nem vett részt, előlépett elő a semmiből, amikor „társai" már mind meghaltak.

 

   A döntő bizonyíték Molnár Erzsébetnek, az író húgának vallomása volt. Elmondta, hogy bátyja jól ismerte a fiukat, Nemecseket is, aki az első világháborút követő évben, tüdőgyulladásban elhunyt. Ezt az író levelével is bizonyította.

 

   Az eset külön érdekessége, hogy a perben a szélhámos volt a felperes. Ugyanis beperelte rágalmazásért azt az írót, Hollós-Korvin Lajost, aki őt leleplezte, valódi történetet megírva egy hetilapban. Persze a pert elveszítette, de a bezsebelt pénzeket és a lakást soha nem adta vissza.

 

   Már ötven évvel ezelőtt is voltak olyan bűnözők, szélhámosok, akik nemhogy sunyítottak volna, amikor leleplezék őket. Hanem még nekik állt feljebb, megbánás helyett arcátlan magatartást tanúsítottak.

 

Láng Róbert

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük