Az utóbbi évtizedben a fontosabb befektetési eszközök egyike sem teljesített olyan jól, mint amennyire az arany. Az arany maga mögé utasította a világ tőzsdéinek a zömét még a részvények 2009. márciusi mélypontjától számítva is. Az anticiklikusan gondolkodó befektetőknél ezért szólal meg mostanában a vészsziréna, ha az aranyra gondolnak. Számukra a nemesfém egyre növekvő népszerűsége és a média kiemelt figyelme intő jel, mivel ez emlékeket ébreszt korábbi befektetési buborékokra, mint amilyen a technológiai szektorban vagy az internetlufi esetén is megfigyelhető volt – tájékoztat a www.aranypiac.hu .

 

Az utóbbi évtizedben a fontosabb befektetési eszközök egyike sem teljesített olyan jól, mint amennyire az arany. Az arany maga mögé utasította a világ tőzsdéinek a zömét még a részvények 2009. márciusi mélypontjától számítva is. Az anticiklikusan gondolkodó befektetőknél ezért szólal meg mostanában a vészsziréna, ha az aranyra gondolnak. Számukra a nemesfém egyre növekvő népszerűsége és a média kiemelt figyelme intő jel, mivel ez emlékeket ébreszt korábbi befektetési buborékokra, mint amilyen a technológiai szektorban vagy az internetlufi esetén is megfigyelhető volt – tájékoztat a www.aranypiac.hu .

 

Vajon az utóbbi árfolyamesések egy trendforduló előjelei az arany piacán? Aligha. Amíg az árfelhajtó tényezők továbbra is érvényben vannak, addig nincs okunk tartós árcsökkenéssel számolni, legfeljebb átmeneti profitrealizálásokról beszélhetünk, amelyeket a befektetők világszerte következetesen további bevásárlásra használnak ki.

 

Mi fűti az arany árát?

 

Mint minden termék esetén, úgy az aranynál is a kereslet és kínálat viszonya határozza meg az árakat. Miközben a kínálat évről évre jellemzően stabil, főként a keresletbeni kilengések számlájára írható az aranyárfolyam ingadozása. Mivel azonban az arany nem fizet kamatot a befektetőknek, a keresletet a legkevésbé sem az arany diszkontált értéke határozza meg. De minden más módszer is az arany „fair" árának levezetésére – például a nemesfém árát a részvényekhez, a GDP-hez, az államadóssághoz, a forgalomban lévő pénzmennyiséghez stb. viszonyítva – végeredményében hiábavaló próbálkozás.

 

Amennyiben az amerikai jegybank által a gazdaságba juttatott dollármennyiség 100%-os aranyfedezete mellett az USA visszatérne az aranystandard rendszeréhez, úgy az arany „fair" ára a mostani 1.620 dollárról 10 ezer dollár fölé kéne, hogy emelkedjen. Bár nem éppen valószínű, hogy az USA kormánya egy aranystandard révén önmaga gúzsba kötésére vállalkozna, ez a példa mégis jól szemlélteti, hogy a papírpénz inflatórikus kibővítésének eredményeként miként növekszik a véges előfordulásából fakadóan is szűkös arany ára.

 

A kereslet számára ezzel szemben döntő fontosságú az aranynak az a nyilvánvaló tulajdonsága, hogy a befektetők az aranyban látják azt az eszközkategóriát, amely a nagy bizonytalanságok és a globális rendszerkockázatok idején vagyonuk bebiztosítására képes. Az aranyárfolyam ökonómiai értelemben, egyetlen egy összevont árban sűríti össze a befektetők bizalmatlanságát a politikával szemben. A befektetők kételkednek abban, hogy a politikusok képes lesznek korunk elhatalmasodó strukturális problémáit, a nyugati világ eladósodottságát és a bankrendszer alultőkésítettségét, a számukra kívánatos módon megoldani. A legvalószínűbb megoldások – az infláció és az adósságleírás – garantált vagyonvesztést jelentenek a többi befektetési alternatíva esetében, és ez erősíti a menekülést az aranyba. Az arany ugyanis az egyetlen valuta, amelyet nem terhel semmilyen adósság.

 

Infláció elleni védekezés

 

Az aranybefektetések mellett szóló legklasszikusabb érv az infláció. Az értékálló javakba való menekülés egykori mintapéldája a 70-es években lezajlott stagflációs időszak volt. A Bretton Woods-i rendszer akkori összeomlásával véget ért a dollár árfolyamának rögzítése az aranyhoz, az olajársokkok deflációs hatásának kiküszöbölésére és a gazdaság élénkítésére pedig jelentősen megnövekedett a pénzforgalom. Ennek eredményeként 14%-ra emelkedett Amerikában a pénzromlás mértéke, az arany ára pedig 1980. januárjában történelmi csúcsig jutott fel. Az arany azokban az években minden eszközkategóriát toronymagasan maga mögé utasított.

 

Amíg az USA jegybanki szerepét betöltő Fed a közeledő recesszió ellenszereként pénzt pumpál a gazdaságba, addig a bővülő likviditás a 70-es évekhez hasonlóan most is az aranynak fog kedvezni. Az arany relatív szűkössége annál is inkább szembe ötlik majd. Ha az Egyesült Államok valamikor egyszer visszább vesz a pénzügypolitikai válságkezelés ezen eszközéből, akkor az viszont meg fogja feküdni a nemesfém gyomrát.

 

Az aranykereslet alakulása a feltörekvő országokban

 

Az USA azonban mindössze egy szempont a keresletet befolyásoló tényezők közül. Ma már Indiából és Kínából érkezik a világ aranykeresletének a fele, ezért az ottani inflációs folyamatok is kulcsfontosságúak. Az indiai és a kínai jegybank folyamatos kamatemeléssel igyekeznek a drágulást fékezni, ami előbb vagy utóbb vélhetően a ráta mérséklődését fogja eredményezni az inflációs ciklusban. Ez kétségtelenül az arany iránti vásárlási kedv csökkenéséhez vezethet a feltörekvő országokban.

 

Ugyanakkor ezekben az országokban sokkal sokrétűbb az arany szerepe, mintsem hogy egyedül az infláció mozgatná a keresleti motivációt. Az értékőrzőként becsült nemesfém mély kulturális gyökereivel meglehetősen stabil alapokra helyezi a fogyasztást, miközben a térség jelentős részesedése a globális fogyasztásból stabilitást kölcsönöz a globális keresletnek.

 

Az euróválság fokozódása fenyeget

 

A bővülő likviditás és az infláció várható alakulása mellett az európai fizetőeszköz infarktus közeli állapota volt a legfontosabb katalizátor az arany árfolyamának emelkedése mögött az utóbbi másfél évben. Tekintettel Olaszország és Spanyolország gazdasági jelentőségére valamint az ott felhalmozott államadósságok méretére az arany árát mostanában leginkább ennek a két nehézsúlyú euró-tagországnak a CDS felára mozgathatja. Ha lehet hinni az olasz és spanyol államadósság CDS árazása – adósságtörlesztés leállásának kockázatára fizetendő biztosítási prémium – által kifejezett nemfizetési valószínűségnek, akkor annak mértéke már drámaian aggasztó szintre emelkedett.

 

Amíg a rendszerkockázat tekintetében ez a perdöntő lázmérő inkább emelkedik, mint hogy esne, addig az arany emelkedő trendje aligha fog véget érni. Márpedig pont ezzel kell jelenleg számolni, látva, hogy az európai döntéshozóknak eddig a felszínes tüneti kezelésben sikerült főként erősködniük. Félő tehát, hogy a rendszerkockázatok még nem érték el a csúcspontjukat, és ezért az aranyár az elhúzódó euróválságban továbbra is támaszt fog találni.

 

Mi következik mindebből a befektetők számára?

 

A beláthatóan továbbra is expanzív pénzügypolitika az Egyesült Államokban, valamint az európai adósság- és bankválság töretlenül az arany mellett szólnak. Ezért az aranyárfolyam csökkenése csak időleges lehet, mivel a befektetők újra meg újra venni fogják a nemesfémet a változatlanul fennálló rendszerkockázatokkal szembeni biztonságkeresés miatt. Emiatt az aranynak egy kellőképpen szélesen terített befektetési portfólióban a jövőben is kiemelt szerep jut.

© www.aranypiac.hu  – Magyar Aranypiac Kft.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük