Az év fája a mézgás éger

mézgás éger (Alnus glutinosa)2009-ben az év fája a mézgás éger (Alnus glutinosa) – tájékoztatta a ForestPress-t Bartha Dénes, a Nyugat-magyarországi Egyetem intézetvezető egyetemi tanára, az Év fáját kiválasztó grémium vezetője.

mézgás éger (Alnus glutinosa)2009-ben az év fája a mézgás éger (Alnus glutinosa) – tájékoztatta a ForestPress-t Bartha Dénes, a Nyugat-magyarországi Egyetem intézetvezető egyetemi tanára, az Év fáját kiválasztó grémium vezetője.

  
    Arra a kérdésre, hogy miért éppen rá esett a választás, a professzor így indokolta a döntést:
Azért választottuk a mézgás égert, mert a (vizes) élőhelyei erősen veszélyeztetettek, a fajnak egyre több új kór- és károkozója van. 
 
    A mézgás éger vagy enyves éger a nyírfafélék (Betulaceae) családjába és az éger (Alnus) nemzetségbe tartozó növényfaj.

 mézgás éger (Alnus glutinosa)   Szerte Európában nő patakok mentén és vízzel jól ellátott területeken. Észak-Európában zonális, attól délre reliktum jellegű erdőtársulások tagja. A Kárpát-medencében posztglaciális reliktum faj, a bükk kor emléke.

Kúpos formájú, 20 méternél alig magasabbra növő fa – mocsarakban, vízpartokon elterülő cserje is lehet. Törzse egyenes, ágai nagyobbrészt vízszintesen állnak. Kérge fiatalon sima, fényes, fehér pettyekkel, idősebb korában barnásszürke, táblásan felrepedezik. Hajtásai fiatalon ragadósak (mézgások), lilásbarnák, kopaszok, fehérpettyesek.

    Rövid, nyeles rügyei tojásdadok, feketéslilák, ragadósak. 5-10 cm hosszú levelei visszás tojásdadok, kétszer fogazottak.

    Váltivarú, egylaki fa: megnyúló és pirosból hirtelen sárgába váltó, végálló porzós barkái tavasszal jelennek meg. A kicsiny, vörösesbarna termős füzérek a hajtások végén, az előző évi tobozkák mellett nőnek a még levéltelen ágakon. Termése 1-1,5 cm hosszú kocsányon lógó és kb. ugyanilyen hosszú, éretten sötétbarna áltoboz. Magja apró, ötszögletű, fényes barna, szárnyatlan. Gyorsan növő fafaj, már 30-40 éves korától bőven terem magot. Tőről is kiválóan sarjad, ezért állományaiban és a patakpartok mentén gyakran látni sarjcsokrait,

Víz- és fényigényes, melegkedvelő, a szennyezett levegőt jól tűri. Folyók, patakok mentén, a síksági lápokon, oxigéndús termőhelyen gyorsan növekszik.

    A mézgás éger a hegy- és dombvidéki patakok mentén, a mélyrétegű, tápanyagokban gazdag talajon gyorsan nő, a vízzel bőven ellátott területeket uralja. Március-április között virágzik. Gyökerein a levegő nitrogénjét megkötő sugárgombák (Actinomyces alni) élnek. A nedvességnek ellenáll, különösen víz alatt tartós (hidak építésére kiváló volt). Fája puha, jól faragható, kérgében sok a csersav. Kidöntve narancssárga színű, mely később teljesen eltűnik., keresett, értékes árucikk.

    A nedves vízzel bőven ellátott talajokon elegyetlen állományokat alkot, az ilyen területek hasznosításában nincs párja. 40-50 éves korától a növekedése leáll, fája elértéktelenedik. Jól sarjad, de sarjállományait magról kell felújítani, mert a tuskók hamar vénülnek.