aaaa.JPGA Magyar Vas- és Acélipari Egyesülés szerint az Európai Parlament dömping-ellenes fellépésével lélegzethez jut az acélpiac, de további intézkedésekre is szükség lehet.

 

Az Európai Parlament jelentős lépést tett előre az uniós piac védelmének érdekében a most meghozott intézkedésekkel mondta dr. Móger Róbert, a hazai acélipart képviselő Magyar Vas- és Acélipari Egyesülés (MVAE) igazgatója.  A szakember úgy látja a következő időszak egyik legnagyobb kérdése, hogy a most meghozott intézkedéseket képes lesz-e valóban hatékonyan betartatni az Európai Unió. Mint elmondta, mindez a hazai acélgyártás elemi érdeke, hiszen a gazdasági válságot követő évek visszaesése után idén fellendülőben van a magyar acélipar, melyet még tovább segíthet a kormányzat által megalkotott Nemzeti Acélgyártási Cselekvési Program.

 

Úton az egyenlő feltéteket biztosító verseny felé

„A Magyar Vas- és Acélipari Egyesülés üdvözli az Európai Parlament döntését, melynek értelmében az Európai Unió a dömping megelőzésében a világon elsőként követeli meg kereskedelmi partnereitől, hogy tartsák be a vonatkozó nemzetközi szociális-, munka- és környezetvédelmi egyezményeket. Az intézkedés előremutató annak figyelembevételével, hogy a világon egyedül az Európai Unió területén létezik olyan – az acélipari cégeket is jelentősen érintő – klímavédelmi rendszer, amely jelentős többletköltséget okoz a szereplőknek versenyhátrányt okozva azokkal a cégekkel szemben, ahol a környezetvédelem nem központi eleme sem az állami szabályozásnak, sem a vállalati filozófiának.” – mondta el Dr. Móger Róbert. A szakember hozzátette, hogy az MVAE elkötelezett híve a környezet védelmének, valamint a munkavállalói jogok és a munkavédelmi előírások maximális tiszteletben tartásának is. Mint elmondta, örömteli, hogy a hazai acélipari vállalatok – az ISD Dunaferr és az Ózdi Acélművek – folyamatos fejlesztéseket hajtanak végre mind a környezetet kevésbé terhelő technológiák alkalmazása-, mind pedig a munkavállalókat védő rendelkezések fejlesztésében.

 

Ezért kell védeni az uniós acélpiacot

A világon óriási mértékű túlkapacitások alakultak ki az acéliparban, főként a fejlődő országokban, ahol a belső piac képtelen volt felvenni a megtermelt acélt. A túltermelés miatt ezen országok vállalatai jelentős export kényszerbe kerültek. A fejlődő piacok szereplői azonban a termékeiket többnyire dotált energiaárakkal, kevésbé szabályozott gazdasági környezetben, sokszor a környezetvédelmi- és munkavédelmi előírásokat teljesen figyelmen kívül hagyva állítják elő és ennek köszönhetően lényegesen alacsonyabb áron termelnek, mint a szabályok betartásával dolgozó európai gyárak.

A dömpingáron behozott acél újabb nyomás alá helyezte az európai acélipari vállalatokat a 2008-as gazdasági válság után, amelyeknek így csökkenteniük kellett a termelésüket. „A kereskedelmi rendszer az unióban rendkívül liberális, így a túltermelésből adódó terméktöbblet többnyire Európába áramlott be. Bár eddig is voltak dömpingintézkedések, de alacsony hatékonyságuk miatt nem voltak képesek a távol tartani a dömpingáron értékesítő cégeket az unió piacától. Mindez több ponton is gyengítette az uniós gazdaságot és többek között munkahelyek megszűnéséhez vezetett. Az Európai Parlament döntésével a jövőben olyan Unión kívüli acélipari cégek nem juthatnak versenyelőnyhöz, amelyek a környezetvédelmi- és munkavédelmi előírásokat nem tartják be.” – összegezte az igazgató. Kiemelte, az Unióban nagyjából 320 ezer jól képzett szakember dolgozik, közülük több mint 6 ezren a magyar acélgyáraknál. Az ő sorsukról is szól az EP döntése.

 

Visszaesés után fellendülés és kormányzati támogatás

Az európai acélipar éves termelési szintje a 2008-as válságot követően több mint 10 millió tonnával csökkent annak ellenére, hogy az itt működő acélművek a leginnovatívabbak között vannak a világban. Jelenleg az unióban évente 160 millió tonna acél gyártására kerül sor, amely a globális termelés 10%-át teszi ki. A hazai termelés is csökkent a válságot követően, de az idén már újra felszálló ágban van az iparág – éves szinten nagyjából 2 millió tonna acél készül itthon – amelyhez további lehetőségeket nyújt a kormányzat által az Irinyi Terv keretében kidolgozott acélipari stratégia. A stratégia legfontosabb célkitűzései között igen jelentős a versenyképesség megőrzése, az ország acéltermelésének támogatása, valamint a minőségi modern acéltermékek előállításának elősegítése. Ezeken kívül a terv kitér például az acélgyártás egyik legjelentősebb alapanyagának tekinthető, újrahasznosítható vas- és acélhulladék export szabályozásának újra gondolására is. Mindemellett az MVAE és a kormányzati acél-stratégia kiemelt céljai közé tartozik, hogy javítsanak a hazai szakemberképzés feltételein és a jövőben egyre több fiatal tanuljon az iparágban hasznosítható szakmákat. Az egyesülés igazgatója szerint az acélipar biztos karrier utat kínál mind a szakmunkás mind a mérnöki területen tanuló fiatalok számára, elsősorban az dunaújvárosi és az ózdi régiókban.

 

 A Magyar Vas- és Acélipari Egyesülést (MVAE) 1968-ban hozta létre a Kohó- és Gépipari Minisztérium, a magyar acélipari vállalatok kötelező tagságának deklarálásával. 1980-ban a szervezet önkéntes egyesüléssé alakult, s ebben a formában működik ma is. Az MVAE taglétszáma 15, melyek vaskohászati, vaskohászattal kapcsolatban álló kereskedelmi (hulladék, késztermék), alapanyaggyártó, tovább feldolgozott termékeket gyártó (acélszerkezet), kutató, minőségüggyel foglalkozó és energiaszolgáltató társaságok. Az Egyesülés tagvállalatai állítják elő a hazai nyersvas- és acéltermelés, valamint a melegen hengerelt termékek termelésének 99,5 %-át mintegy 2.000.0000 t termelési kapacitással. A hazai acéliparban 6000 fő jól képzett szakember dolgozik közvetlenül, ugyanakkor több tízezer embert foglalkoztat közvetve az szektor.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük